A háború árnyékában, ami 3 hete zajlik a szomszédunkban, megijeszt. Megijeszt még felnőtt fejjel is.  És abban is reménykedem, minél előbb vége lesz e borzalomnak és a szerencsétlen menekültek, hazatérhetnek otthonaikba. És újra béke lesz Ukrajnában és Európában.

Bízzunk abban is, hogy nem fog bekövetkezni egy újabb Csernobil.

1986 tavaszán három és fél éves voltam. Mi történt ’86 tavaszán, nem igazán emlékszem rá. Mint arra sem, hogy 7 évesen ’89 októberében bekövetkezett a rendszerváltás, és igazából arra sem, hogy abban a kis időben, amit kommunista világban éltem, mi történt. Csupán egy homályos emlék dereng arról, hogy mi történt az ominózus évben. Anyuval állunk a kertben, és mintha azt mondta volna, hogy most mindent jó alaposan meg kell mosnunk.

20 kilométerrel lakom Pakstól. Volt úgy, hogy munkába menet napi szinten elmentem az erőmű mellett, és a településem egy bizonyos pontjáról, tiszta idő esetén rálátni Paksra és az erőműre. Sosem fordult meg a fejemben az, még akkor sem, ha havi szintű szírénapróbák vannak, hogy minket 20 kilométeren belül, bármi is érhet az erőmű miatt. Bízom benne, míg élek, ilyen súlyos katasztrófa, sosem fog bekövetkezni,

De egy biztos. 1986. április 26. örök mementó marad az emberiség modernkori történelme számára. Mert az avatatlan kezekbe került fejlett technológia és emberi hiba, majdnem végzetes pusztítást okozott.  Ami a robbanás után következett felért egy rémálommal, mindazok számára, akik részt vettek a likvidálásban, és mindazoknak, akik az erőműben dolgoztak, vagy a közelében laktak. És mindazoknak is, akik az emberek elől elhallgatták a bekövetkezett katasztrófát. Radioaktív eső, még Írország felett is hullott. Legjobban érintett területek: Ukrajna, Belerusz és Oroszország voltak. Szennyezés legnagyobb százaléka ide jutott el.

Svédország volt az első ország, aki hírt adott a bekövetkezett katasztrófáról, két nappal a robbanás után, mert a Szovjet kormány el akarta titkolni a bekövetkezett katasztrófát.

Az erőmű 1983-ban készült el. Az erőmű 130 kilóméterre helyezkedik el az ukrajnai Kijevtől. Maga a város Csernobil, Ukrajna északi részén, a Kijevi terület Ivankivi járásában, a Pripjaty folyó partján, az ukrán-belarusz határ közelében fekszik. A város nevének jelentése: fekete üröm.

Azon a végzetes áprilisi napon, tesztelni akartak az erőműben. Nézzük percről- percre, hogyan következett be a katasztrófa, ami az ENSZ szerint: „A legnagyobb környezeti katasztrófa volt az emberiség történetében.” A robbanás következtében kikerült radioaktív anyagok a környezetbe jutva, nagyobbak voltak, mint Hirosimára vagy Nagaszakira dobott atombomba. Hatása, a mai napig érezhető. Pripjaty lakosságát csak két nap elteltével evakuálták. Addigra már sokan súlyos sugárdózist szenvedtek el. Az evakuálás után, az elhagyott területet állatok népesítették be. A katasztrófa helyszínéhez közeli erdőt „Vörös-erdőnek” hívják. A magas szintű sugárzás ugyanis elpusztította a fákat, így a halott fenyők élénkvörös színe hatalmas területeket borított be.

1986.04.25.

1:00.  Megkezdik a 4-es reaktor leállítását.

13.00. Kikapcsolják az egyik generátort.

00 Kikapcsolják a vészhűtőrendszert, hogy a kísérlet során ne lépjen működésbe.

23:15. Átállnak kézivezérlésre. A teljesítmény 30 megawattra esik, és ez a reaktor leállásával fenyeget. Így szabályzó rudakat húznak ki a reaktorból.

1986.04.26.

00:43. Újabb védelmi rendszereket bénítanak meg.

1:00 Stabilizáljak a helyzetet. Percekkel később újabb rudakat húznak ki a reaktorból.

1: 23. Jelzés érkezik, hogy reaktivitás miatt, a reaktort le kell állítani, nem teszik meg, és folytatják a kísérletet. Megkezdődik a teszt következő állomása . Kikapcsolják a vészleállító automatikát . Beindul egy öngerjesztő folyamat . A teljesítmény százszorosára emelkedik , ami robbanásszerű állapothoz vezet. Percekkel később bekövetkezik az első robbanás, a reaktor nagy mennyiségű gőz szétveri. A második robbanás szétrombolja az épületet, aminek következtében több száz tonnányi üzemanyag, grafit és reaktordarab kerül a levegőbe. Reaktorban lévő grafit kigyullad.

1:35 Turbinacsarnok tetején megkezdik az oltást.

2.00. Értesítik a vezérigazgatót.

2:30. Tájékoztatják a hadsereget.

3:30. Olyan egységet rendelnek ki a helyszínre, akik sugárzásmérő és reaktorbalesetre specializálódtak.

6:00. Tájékoztatják Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnököt.

1986.04.27.

Megkezdik a sérült reaktor helyén égő grafittűz oltását.

1986.04.28.

Svédországban észlelik, hogy Szovjetunióban atomkatasztrófa történt. Felvilágosítást kér Moszkvától, de a szovjet kormány tagad.

1986.05.02.

Döntés születik arról, hogy az erőmű 30 km-es körzetében evakuálni kell a lakosságot.

1986.05.14.

Mihail Gorbacsov nyíltan beszél a balesetről. Június végére elkészül a védőfal, és megkezdik a szarkofág építése.

1987.07.27.

Elitélik azokat, akik a katasztrófáért felelősek.

Leállítják az utolsó működő reaktort.

5 évvel a katasztrófa bekövetkezte után Szovjetunió szétesett.

Mihail Gorbacsov a későbbiek folyamán úgy nyilatkozott: „Talán a csernobili nukleáris atomkatasztrófa volt a Szovjetunió összeomlásának valódi oka”