Régebben már hallottam e dologról. Hagyj el egy könyvet, szándékosan egy padon, az iskolában, a buszon, munkahelyen. Én nem az a típus vagyok, aki csak úgy, megszabaduljon egy könyvtől, pláne nem egy olyan könyvtől, ami a kedvencem. De akkor sem, ha a nem ragadta el a tetszésemet. Úgy veszítsd el a könyvet, hogy biztos vagy abban, hogy e könyvet, sosem fogod viszont látni. Sosem gondoltam volna, hogy két könyv is ilyen körülmények között fog hozzám kerülni. Az egyik: John Bevere: A kriptonit kiiktatása. Még nem olvastam, és nagy a gyanúm, hogy nem is fogom.

A másik, amit nyögve, de kiolvastam; Jonathan Cahn: A hírnök.

Úgy kerültek hozzám a könyvek,  a volt munkahelyemen, ha jól emlékszem, tavasz környékén a radiátorra voltak kirakva a folyosón. Tébláboltam, ki bemászkáltam a csoportból, senki sem tudott semmit a két könyvről. Tettem egy elhatározást, és felnyaláboltam a két könyvet és bevittem hozzánk, az irodába. Bízva, hogy talán senki sem keresi őket. Nem is keresték. A hírnökkel kezdtem az olvasást, hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Észre sem vettem, mi van beleírva a könyv elejébe, addig, míg a munkatársam nem mondta. Gyanúm az, hogy Marci veszítette el a két könyvet, direktbe ahhoz a csoporthoz, amiben én is vagyok. Már aznap hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Akkor nem is ejtettem, hogy hosszadalmas, és kínlódás lesz a vége. Monoton az egész, a hosszú párbeszédek. Időre abbahagytam, majd a múlt hónap végén újra előkertesem, lesz, ami lesz, alapon kiolvasom. Ugyanúgy voltam, mint a harmadik fejezetnél. Fejezzem már be végre. Imádom e történeteket... de kegyetlen volt. Vissza kellett lapoznom, újraolvasni vagy visszaolvasni pár lapot az előző vagy épp abból a fejezetből, amit olvastam. Megfogadtam, ha kiolvastam, én magam is elveszítem valahol. Mai napig azon gondolkodom, hogy lett e történet New York Times bestsellere? A molyon sem vagyok igazán cselekvő, de nagyon kíváncsi voltam, másoknak mi a véleménye e könyvről. Hát... túlzottan nem voltak elragadtatva mások sem a könyvtől.

Nyilván sok összeesküvés-elmélet született 9/11-el kapcsolatban, de ez mindenen túltett. Egy vasárnap délelőtt a boltmenet közben a településem parkjában szándékosan egy padon hagytam a könyvet. Remélem, aki megtalálta, annak jobban fog tetszeni.

Régebben már hallottam e dologról. Hagyj el egy könyvet, szándékosan egy padon, az iskolában, a buszon, munkahelyen. Én nem az a típus vagyok, aki csak úgy, megszabaduljon egy könyvtől, pláne nem egy olyan könyvtől, ami a kedvencem. De akkor sem, ha a nem ragadta el a tetszésemet. Úgy veszítsd el a könyvet, hogy biztos vagy abban, hogy e könyvet, sosem fogod viszont látni. Sosem gondoltam volna, hogy két könyv is ilyen körülmények között fog hozzám kerülni. Az egyik: John Bevere: A kriptonit kiiktatása. Még nem olvastam, és nagy a gyanúm, hogy nem is fogom.

A másik, amit nyögve, de kiolvastam; Jonathan Cahn: A hírnök.

Úgy kerültek hozzám a könyvek,  a volt munkahelyemen, ha jól emlékszem, tavasz környékén a radiátorra voltak kirakva a folyosón. Tébláboltam, ki bemászkáltam a csoportból, senki sem tudott semmit a két könyvről. Tettem egy elhatározást, és felnyaláboltam a két könyvet és bevittem hozzánk, az irodába. Bízva, hogy talán senki sem keresi őket. Nem is keresték. A hírnökkel kezdtem az olvasást, hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Észre sem vettem, mi van beleírva a könyv elejébe, addig, míg a munkatársam nem mondta. Gyanúm az, hogy Marci veszítette el a két könyvet, direktbe ahhoz a csoporthoz, amiben én is vagyok. Már aznap hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Akkor nem is ejtettem, hogy hosszadalmas, és kínlódás lesz a vége. Monoton az egész, a hosszú párbeszédek. Időre abbahagytam, majd a múlt hónap végén újra előkertesem, lesz, ami lesz, alapon kiolvasom. Ugyanúgy voltam, mint a harmadik fejezetnél. Fejezzem már be végre. Imádom e történeteket... de kegyetlen volt. Vissza kellett lapoznom, újraolvasni vagy visszaolvasni pár lapot az előző vagy épp abból a fejezetből, amit olvastam. Megfogadtam, ha kiolvastam, én magam is elveszítem valahol. Mai napig azon gondolkodom, hogy lett e történet New York Times bestsellere? A molyon sem vagyok igazán cselekvő, de nagyon kíváncsi voltam, másoknak mi a véleménye e könyvről. Hát... túlzottan nem voltak elragadtatva mások sem a könyvtől.

Nyilván sok összeesküvés-elmélet született 9/11-el kapcsolatban, de ez mindenen túltett. Egy vasárnap délelőtt a boltmenet közben a településem parkjában szándékosan egy padon hagytam a könyvet. Remélem, aki megtalálta, annak jobban fog tetszeni.

Régebben már hallottam e dologról. Hagyj el egy könyvet, szándékosan egy padon, az iskolában, a buszon, munkahelyen. Én nem az a típus vagyok, aki csak úgy, megszabaduljon egy könyvtől, pláne nem egy olyan könyvtől, ami a kedvencem. De akkor sem, ha a nem ragadta el a tetszésemet. Úgy veszítsd el a könyvet, hogy biztos vagy abban, hogy e könyvet, sosem fogod viszont látni. Sosem gondoltam volna, hogy két könyv is ilyen körülmények között fog hozzám kerülni. Az egyik: John Bevere: A kriptonit kiiktatása. Még nem olvastam, és nagy a gyanúm, hogy nem is fogom.

A másik, amit nyögve, de kiolvastam; Jonathan Cahn: A hírnök.

Úgy kerültek hozzám a könyvek,  a volt munkahelyemen, ha jól emlékszem, tavasz környékén a radiátorra voltak kirakva a folyosón. Tébláboltam, ki bemászkáltam a csoportból, senki sem tudott semmit a két könyvről. Tettem egy elhatározást, és felnyaláboltam a két könyvet és bevittem hozzánk, az irodába. Bízva, hogy talán senki sem keresi őket. Nem is keresték. A hírnökkel kezdtem az olvasást, hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Észre sem vettem, mi van beleírva a könyv elejébe, addig, míg a munkatársam nem mondta. Gyanúm az, hogy Marci veszítette el a két könyvet, direktbe ahhoz a csoporthoz, amiben én is vagyok. Már aznap hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Akkor nem is ejtettem, hogy hosszadalmas, és kínlódás lesz a vége. Monoton az egész, a hosszú párbeszédek. Időre abbahagytam, majd a múlt hónap végén újra előkertesem, lesz, ami lesz, alapon kiolvasom. Ugyanúgy voltam, mint a harmadik fejezetnél. Fejezzem már be végre. Imádom e történeteket... de kegyetlen volt. Vissza kellett lapoznom, újraolvasni vagy visszaolvasni pár lapot az előző vagy épp abból a fejezetből, amit olvastam. Megfogadtam, ha kiolvastam, én magam is elveszítem valahol. Mai napig azon gondolkodom, hogy lett e történet New York Times bestsellere? A molyon sem vagyok igazán cselekvő, de nagyon kíváncsi voltam, másoknak mi a véleménye e könyvről. Hát... túlzottan nem voltak elragadtatva mások sem a könyvtől.

Nyilván sok összeesküvés-elmélet született 9/11-el kapcsolatban, de ez mindenen túltett. Egy vasárnap délelőtt a boltmenet közben a településem parkjában szándékosan egy padon hagytam a könyvet. Remélem, aki megtalálta, annak jobban fog tetszeni.