Biztosan emlékeztek arra a bejegyzésemre, még a tavasz közepéről, hogy megkeresett a könyvtárunk igazgatója, abból az alkalomból, hogy június 1-én lesz a Gyereknap megtartva, itt a községünkben. Biztos számíthat e rám egy kötetbemutató keretében, mintahogy azt március elején megbeszéltük. Mondtam Ibolyának, számíthat rám. Meg is  kaptuk a Faddi Hírek tavaszi számát, s nagy meglepetésemre , azon plakát, melyet előző nap láttam a Facebookon, a gyereknapi programokat hirdeti, benne van. Így én is. Nagyon örültem neki, hogy végre, valamilyen formában én is benne vagyok a helyi lapban. El is kezdtem a szervezkedést, ami sok időmbe tellett. Aprólékos munkával építettem fel a bemutatót, hisz még gyerekek számára nem tartottam előadást. Megkerestem a harmadik rész illusztrátorát, mert nem voltak meg az illusztrációk. Marát, akinek köszönhetően 2018-ban útjára indult az Adventi mesekalendárium által Bandi farkas kalandjai.  Elkezdtem a diákat felépíteni. Az utolsó pillanatban lettem kész velük. S vártam a szombatot. Közben osztogattam a saját, illetve a település Facebook csoportjában az eseményt. Ott sok lájkot kaptam. Mindhiába. Előző nap éjjelén kezdődtek a folyamatos viharok. Egyik a másik után. Mielőtt útnak indultam volna, akkor szakadt a legjobban. Mivel senki sem szólt nekem, hogy az időjárás miatt esetleg elmaradnak a programok, elindultam. Kb 5 perces út tőlünk a könyvtár. Gyanús volt, hogy sehol senki. Tiszta kihalt volt a falu, a könyvtár bejárata zárva. Csak a tűzoltók jöttek, hogy az éjszaki vihar után egy fát kivágjanak a parkban. Arra néztem. Semmi. Vissza mentem a könyvtár bejáratához, vártam egy picit. Mikor a tűzoltók elmentek, ismét arra néztem, s láttam meg a két könyvtárost. Hátulról lehetett bemenni. Ugyan abban a helyiségben kaptam helyet, ahol tavaly a Szövetség kapcsán tartottam az Irodalmi estémet. Állítólag ők, nem tudtak arról, hogy nekem a gyereknapi programok keretében könyvbemutatóm lenne. Állítólag ők , akkor szereztek tudomást erről, mikor elkészült a programokat hirdető plakát, s bekerült a Faddi hírekbe.  Ott ültem a kisteremben egy órán át egyedül. Forgatókönyvet olvastam, telefonáltam. Aztán egy óra múlva , valamelyik könyvtáros bejött, hogy inkább üljek ki a gyerekek közé. Semmi értelme nem volt. Ha oda is jöttek, csupán ennyit kérdeztek. Ingyen van? Mondtam: nem. Ja... ők nem tudják megvenni. Külön-külön 2000 forintért adtam a mesekönyvemet. Egyben : 3000 forint. Kb félnégy magasságában úgy döntöttem, összepakolok, és hazajövök. Így is tettem. Eldöntöttem. Itt, a településemen végleg befejeztem. Itt nincs értelme semmi jónak. Üvöltsön a zene, buli legyen. Ez a lényeg.