elmegyek az éjféli misére, amiből sosem lett semmi. Egyszer csinálunk Lucaszékét, és elviszem az éjféli misére, ráállok, és megnézem, ki a falu boszorkánya. Ebből sem lett sose semmi, és nem is lesz.  Azért kíváncsiságból megnéztem vajon, milyen népszokások kötődnek a Lucaszékén kívül e naphoz. Találtam egy érdekes szokást. Persze, lesznek közöttük már ismert, más népszokáshoz is kapcsolódó szokások is.

Tudtátok azt, ha e nap reggelén férfi jár a háznál, első látogatóként, akkor a szaporodás bika lesz, s ha nő jár leghamarább nálunk, akkor a szaporodás ünő lesz. Ez számomra igen érdekes, még egyáltalán nem hallottam róla. Nálunk is vannak itthon baromfik, de erről a népszokásról sem hallottam még. E napon a cél elsődlegesen a tyúkok termékenységvarázslása volt. Természetesen ehhez kapcsolódik, hogy e napon tilos a munka. De egy kicsit más. Ugyanis e napon, a nőknek tilos mindenféle munkát végezni. Például, ha e napon varrnak, fonnak, akkor a baromfi fenekét varrják be, nem lesz tojás, nem lesz baromfi szaporulat.

Nézzünk egy sokkal ismertebb népszokást. Magát a széket.  Luca boszorkányos jellegéhez kapcsolódik az ötszög alakú lucaszék készítése is, melyet ezen a napon kezdtek faragni. Készítéséhez kilencféle fát (kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát) kellett használni, s karácsonyig el kellett készülnie. Mivel a lucaszék lassan készült, minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni, innen ered a mondás is, miszerint „Lassan készül, mint a Luca széke“. A szék készítője magával vitte a széket december 24-én az éjféli misére, s ekkor a székre ráülvén megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok. Miután a szék készítője a boszorkákat felismerte, gyorsan szaladnia kellett, s maga mögé mákot szórva biztosítania, hogy leleplezett üldözője ne érjen a nyomába. Az otthon már biztonságot nyújtott, de a lucaszéket mindenképpen el kellett égetni.  

Végül pedig a Luca napi búza. Luca napjához köthető a búzaültetés. Ezen a napon kis tálkába búzát szórt a háziasszony, amit karácsony napjáig öntözgetett, s minél magasabbra hajtott ki, s minél jobban kizöldült addigra, annál bővebb termést jósoltak a következő esztendőre. Belsejébe mécsest, gyertyát volt szokás helyezni.   A búza zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.