A Karácsonyi kívánság. 2.
Az Üzenet.
A lány továbbra is az ágyán ült, ahogy a fenyőfától eljött, és kérte, legalább karácsony alkalmával e kérést teljesítse. Hogy a fiú keresse őt telefonon. Nem volt az a kutogatos fajta, de nem bírta ki, hogy ne nézzen rá a messengerre. Kb fél órája már egyszer megtette. Ő fent volt. Most újra megtette. A fiú, továbbra is elérhető volt. Az ágyra vágta a telefonját dühösen. Sötét gondolatok keringtek a fejében. Nem gondol rá. Az eszében sincs. Biztos egy nővel beszélget. Zokogott. Ránézett a háta mögötti könyvespolcra helyezett órára. 19:30-at mutatott. Megtörölte a szemét, és elindult fürödni. Zokogott, de szerencséjére a zubogó víz hangja elnyomta a zokogása hangját, így senki sem hallotta lelkének fájdalmát karácsonykor. Lüktető szívvel, gyomorideggel lépett be a szobájába. Megállt az ágyánál és ránézett a telefonjára. Ruháit rádobta a székre. Még egy percig bámulta a telefont, vett egy mély levegőt és felvette az ágyáról a készüléket. Megnyomta oldalt és a képernyő kivilágosult. És ott volt. Ott várta az üzenet a fiútól. Ott volt az ő neve kiírva. Remegett a keze és remegve ült rá az ágyára. Megnyitotta két sóhajtás közepette az üzenetet. Az üzenet nem állt másból, csak egy gyönyörű gift-ből. De ez minden másnál többet ért a lány számára. Lelájkolta, majd kilépett az üzenetküldőből. Tizedmásodperc múlva újabb üzenet érkezett. „ Milyen a fátok”? Gyorsan visszalépett és elküldte a fáról a képet. Bebújt az ágyba és kikapcsolta a netet. Minden este így szokott tenni. Próbált olvasni, de mindhiába. Gondolata a fiú körül keringtek és a kapcsolatukról, az emlékekről, amiktől nem tud szabadulni, mert ha rágondolt, boldogság járta át a lelkét.
Másnap délelőtt is alig találta a helyét. Fel- alá mászkált, hol a konyhában volt, hol a szobájában. Épp valamit nézett az interneten, amikor a telefonja megszólalt. Nem tudta eldönteni, hogy e-mail vagy SMS érkezett e, mert mindkettőnek ugyanaz a csengőhangja és nem tudta átállítani. Az ágya felé fordult és rábámult a telefonjára. felállt az íróasztaltól és az ágyához lépett. Megérintette a készüléket. Nem jelzett sem üzenetet, se SMS-t. Biztos csak képzelődött. De a kisördög ott bujkált benne. Megnézte az e-mailt. A szíve nagyot dobbant. Ott volt egy üzenet a fiútól. A jelenetet küldte el számára, amiben a lány szerepelt. De egyből el is szomorodott. A fiúra gondolt. Tudta, hogy nem fogja keresni. Nem fogja a nevét kiírni a telefon, hogy a fiútól hívása van. és azt is jól tudta, hogy idén, nem fogja odahívni magához szilveszterre.
Kiment a szobából és ránézett a fenyőfára.
-Köszönöm fenyőfa, hogy valami szinten, de teljesítetted a kérésem. De kérlek, fenyőfácska, karácsony van. Kérlek, teljesítsd még azt a kérésem, hogy hívjon. Hívjon fel. Kérlek. Könyörögve kérlek. Ígérem , jó leszek, türelmes leszek, kivárom, csak még ezt az egy kérésemet teljesítsd.
Zokogva berohant a szobájába.
