https://www.youtube.com/shorts/DYyFBLHIQdo

Már rég írtam bejegyzést, de meg volt az okom ara, hogy egy kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel. 2019 valahogy egy különleges év volt számomra. Így visszatekintve is elmondhatom, abban az évben valahogy boldog voltam. Jó és rossz is történt velem, de valahogy 2019 mégis más volt számomra. Az írás területén is sok jó dolog történt velem, amire így visszagondolva, boldogság járja át a lelkem a mai napig. Két Antalógiakötet megjelenés is színesítette e évemet. Nos, valami beléfúródott aza addigi megszokott életembe. Gondok lettek a látásommal. Nem is kicsi. Nem láttam a bal szememmel. Vizsgáltak, de semmit sem találtak. Akkor nem nagyon néztem tévét, nem ültem annyit a számítógép előtt. Olvasni sem olvastam annyit, amennyit szoktam. De úgy éreztem, valamit akkor is tennem kell, ha már itthon vagyok táppénzen. Megpróbálkoztam az írással. No, akkor még nem a gépen, hanem előkerestem egy füzetet, és abba kezdtem el írni. Verseket. Így , akkor született meg az Ősztündér című versem. Illetev kaptam vissza szerkesztésre a Nyári Érzés Antalógiakötetet. Így, igazán izgalmas volt minden, és  a látásomat is kezdtem visszanyerni. Közben felvettem a kapcsolatot a Facebookon a Könyvmolyok szerint a világ oldal adminjával. Megbeszéltük a dolgokat, így számára is elküldtem néhány írásomat. Arra már nem emlékszem, mikor írt vissza. De annyit igen, hogy az Ősztündér című versemet kiválasztotta, és hogy augusztus 31-én este e versemmel fogjuk a nyarat búcsúztatni, és köszönteni az őszt. Emlékszem, izgatottan vártam e dátumot. Annál nagyobb volt az örömöm. Sok megosztást és hozzászólást kapott a versem. De a legnagyobb meglepetés másnap ért, szeptember 1-jén. Ugyanis e versem az Ősziharmónia oldalra is kikerült a Facebookon. Örök emléket hagyott maga után  e két emlék.