Már kiskorom óta tapasztalom a településemen beül, hogy úgy mondd, mint itt élőt, sok ízben kihagytak valamiből, ki is közösítettek, lenéztek. Főleg alsós koromban volt tapasztalható, az egyik osztályfőnököm részéről, és e viselkedése velem szemben, a mai napig is tart. Hogy mi az oka ennek? A mai napig nem tudom, mint azt sem, hogy mint én a településen élő író, akinek több könyve megjelent, dedikált a Nemzetközi Könyvfesztiválon, több alkalommal meghívott volt a Bonyhádi Völgységi Könyvfesztiválon, több blog díjban is részesült, illetve olyan írót, aki két évvel ezelőtt Országosan díjazott íróvá vált sci-fi kategóriában Dugonics András Irodalmi díjban részesült. Sőt, egyik blogtörténetével 2016-ban szintén országosan Közönség díjazott blogger lett. Arra sem méltó, hogy a települése újságjában bekerüljön.

Ez vagyok én. E.M.Miller. Nemrég új könyvtár igazgatónk lett. Azt hittem, minden megváltozik, legalábbis a hozzáállása erre engedett következtetni. Akkor úgy nyilatkozott a könyvtárnak a vezetője, miután elmondtam, hogy sosem kaptam lehetőséget arra, itt a településemen, hogy bemutatkozzak, vagy a település újságjába bekerüljek. "Milyen kár! Pedig ennyi díjjal a hátad mögött, igazán megérdemelted volna. Ez most másként lesz. Jó lenne, ha a városi tv, vagy  a megyei lap kijönne az Irodalmi estedre, és természetesen, a Faddi hírekbe is be fogsz kerülni. Valahogy úgy kellene majd összeállítanod az egy óra hosszát, hogy bevezetőbe fel kellene vázolni, magát a sci-fi fogalmát, ufók típusait. Jönnek majd a fiaim is, mert nekik már volt ufó élményük. Mi is hirdetni fogjuk a különböző platformokon, hogy mindenkihez eljusson. "

Boldogan, felvillanyozva mentem haza és álltam neki összeállítani az anyagot.  Megkaptam elfogadtatásra a plakátot is. Nagyon szuper lett, azonnal el is fogadtam. És vártam. Nem hogy a TEIT rendszerében nem olvastam az Irodalmi estemről, pedig nagyon jó lett volna, az mindenki számára elérhető és  a falu központjában nagyon is jól látszódik, de a plakáttal  sem találkoztam össze. Eljött a napja az Irodalmi Estemnek. Csak azok jelentek meg, akiknek szólva lett, illetve ismernek, ismerik az írói munkásságomat. A könyvtár igazgató sem jött el a fiaival, mint ahogy a polgármesterünk sem jelent meg, pedig megígérte. Az ott megjelent hallgatóságnak még egyszer köszönöm a megtiszteltetést. Könyvtárunk igazgatója, másnap , betegségre hivatkozva, bocsánatot kért, amiért nem jöttek el. Pénteken láttam, hogy a megyénken belül, a könyvtár dolgozóival, főzőversenyen vett részt. Míg várakoztam, és állítottam be a vetítőt, megláttam az egyik széken kinyomtatva az én eseményemet hirdető plakátot. Csomó ki volt nyomtatva, amelyeket egyáltalán nem tettek ki. Még a könyvtár bejárati ajtajára sem. Mit gondolhat ilyenkor az író? Jól át lettél verve megint. Én nem érzékeltem, mások, akik ott voltak, mondták, fényképet is készítettek a dolgozok, az órájukat nézték és ásítottak közben. Izgatottan vártam, hogy  a képeket feltegyék a könyvtár Facebook oldalára. Az én estémről egyetlen darab kép sem került fel. Gondoltam, jó, majd augusztus elején a Faddi hírek nyári számába. 

 Július végén megkaptuk az újságot, és izgatottan kezdtem el lapozni. Megtaláltam a könyvtárra vonatkozó oldalakat , ami összefoglalja, hogy májustól, júliusig mi történt a könyvtár falain belül. Sok minden. De rólam megfeledtkeztek. Nem hogy kép, de még egy pici utalás sem volt arról, hogy  a településen élő író, sci-fi kategóriában május 15-én Irodalmi estet tartott.

Ennyit a település vezetőségéről, mert egyeseknek nagyobb joga van bekerül a falu újságjába, vagy a megyei lap címlapjára kikerülni, mert lefényképez egy napfelkeltét , és a képeiből kiállítást rendeznek megye szerte.