Mindenki jól ismeri a Mikulás/ Télapó igaz történetét. Oly sokszor hallott Szent Miklós legendáját. Vagyis, közeledik a nap, amit a gyerekek oly izgatottan várnak, készülnek rá, fényesítik a kis csizmájukat. Az ablakba helyezik, hogy az éjszaka folyamán a Télapó/ Mikulás, csuda izgalmas dolgokat rejtsen bele. Hisz, napokon belül érkezik az Északi Sarkról, nyolc rénszarvasával körbeutazva egy éjszaka alatt a Télapó. De vajon ki is ő valójában.
Mint tudjuk, élt egy kisfiú, Miklós. Szerencsés volt, mert gazdag családba született. Hamarosan szülei egy járvány áldozatai lettek, így a fiú, a nagybátyához került, aki püspök volt. A segítségnyújtást választotta az élete céljává. Története és hagyománya a Legenda aurea-ban fennmaradt legendakincsből épült fel. A szent legendája szerint a püspök városában egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. Miklós a myrai püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben. A harmadik esetben az ablak zárva volt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá. A keszkenőbe rakott arany éppen belehullott a harisnyába. Mindkét változat szerint az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.
Mint tudjuk, és mint írtam is, hazánkban így várják a gyerekek a nagyszakállú érkezését. Hagyományaink szerint, a gyerekek december ötödikén este, a kifényesített csizmát helyezik az ablakba. Mint tudjuk, a kéményen keresztül érkezik a Télapó és apróbb ajándékokat rejt a kis csizmákba. Mint tudjuk, hogy a jó gyerekek különféle édességeket, gyümölcsöket kapnak, addig a rossz gyerekek, bizony virgácsot.
Ám, ez nem mindig volt így. Pl: az 1900-as évek előtt az úgynevezett Miklósolás volt a divatban. Az emberek különböző állarcokba bújtak , és igyekeztek mindenkit ijesztgetni. Láncokat is vittek magukkal, amelynek célja nemcsak a zajkeltés volt, hanem az épp arra járókon húztak vele egy jó nagyot. Így abban az időkben nem igazán várták az emberek e napot, inkább otthon maradtak a házaikban. Hazánkban a 20. század elejéig élt e szokás, lassan felváltotta a jóságos Mikulás alakja.
Külföldön viszont nagydivatja van annak, hogy a Mikulást meglepik valamivel. Írországban rétessel várják a nagyszakállú érkezését, és a rénszarvasinak répát helyeznek el melléje. Angliában süteménnyel igyekeznek a Télapót meglepni. A legcukibb Ausztráliában van. Ott képzeljétek, a 8 rénszarvas helyett a Télapót, 8 kenguru repíti a gyerekekhez. Japánban állítólag a Mikulásnak, hátul is van szeme. Vajon miért? Hogy egyetlen gyermek sem tudjon a háta mögött rosszalkodni.
Amerikában Santa Claus és karácsonykor érkezik. Karácsony reggelre teszi az ajándékait a kandallóra akasztott, karácsonyi zoknikba.
