Halloween elnevezés a nyugati germán óangol nyelv, a mai angol őséből származik. A »szent« jelentésű hālig melléknévből, illetve ennek a főnévi megfelelőjéből a hallow »szent, szent ember« jelentésű szóból. Az All-Hallows-Eve kifejezésből, ahol az utolsó szó az evening (»este«) szó régies változata. Az egész kifejezés a mindenszentek keresztény ünnep előtti éjszakát jelölte. A kifejezés 1556-ból maradt fenn először, és ennek terjedt el később a skót változata, a Hallowe’-en, ugyanis a skót nyelvben az „eve” megfelelője az „even”, s ez rövidült „e’en”, illetve „een” alakká.

A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult autentikus ír ünnep. Október 31. éjszakáján tartják, elsősorban az angolszász országokban. Az ünnep 1840 körül került Észak-Amerikába, amikor sok elszegényedett ír földműves vándorolt ki Írországból, akik magukkal vitték az ősi kelta eredetű népszokásaikat és hitvilágukat is.

A kelták hite szerint, október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, félelmükben beöltöztek különféle álcázó maskarákba, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit. A történelem során több hasonló római kori ünnep is elvegyült a kelta halálkultusz samhain nevű ünnepével, ezért mai állapotában ez az autentikusnak ismert pogány ünnep az ókori mediterráneumból származó elemeket is tartalmaz, amely kiegészült az ír nép szokásaival, és az észak-amerikai, nyugat-európai vidám ünnepi és gasztronómia bolondozással, töklámpás faragással, jelmezes kéregetéssel, beöltözős partikkal, almahalászattal is. Továbbá  a mai Nagy-Britannia, Írország és Észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely október 31. éjszakájára esett, és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette.

Stefan Moser szerint – aki a salzburgi kelta múzeum igazgatója – „az a tény, hogy a halloween egy kelta gyökerű szokás, olyan mítosz, amely a Halloween elterjedésével kezdődött, és azóta nem távolították el, azonban nincs komoly kapcsolat a két dolog között.”

Amerikában az 1900-as évek elejétől vált egyre népszerűbbé, majd a legkedveltebbé halloween ünnepe, az ünnepi fesztiválokon szörnyek, boszorkányok, földönkívüliek, kalózok, rajzfilmek és mesék szereplői, állatok és hírességek maszkjait viselő jelmezesek jelennek meg.

Az évnek ebben az időszakában több más ünnep is van.

– Október 31. a kelta, római és sajátos ír-keresztény gyökerekkel rendelkező halloween. Ugyanezen a napon van samhain is, amikor a kelta-óév véget ér, és a kelta újév elkezdődik. A neopogányok a samhain szertartásait részesítik előnyben.

–  A katolikus mindenszentek (Festum Omnium Sanctorum) az üdvözült lelkek emléknapja november 1-én van.

–  A mindszentet követő halottak napja (Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) katolikus ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért november 2-án van.

Az amerikai ír telepesek az ősszel aratott tököt nem csak hallowen ünnepi kellékeként használták, hanem levágták a tök tetejét, eltávolították belőle a magokat, majd tejet, fűszereket és mézet öntöttek bele, amit forró hamun sütöttek meg, ma ezt tartják a hálaadás napján készített tradicionális tökpite eredetének.

Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O’Lantern nevű részeges kovácsról kapta. Egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak meg még egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög, ezért a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől, és nem is mert lemászni, ezért kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, míg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. Jack ekkor megengedte, hogy lemásszon a fáról az ördög – aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban, amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt: a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy örökké izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, amit nyugtalan lelkének szánt. Az izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette világító lámpásnak, s azóta lelke ennek a takarmányrépa-lámpácskának a fényénél keresi megnyugvását.

A legenda sok egyéb változata is létezik az angolszász nyelvterületen, köztük Fukar Jack (Stingy Jack) története is, az öreg részeges kovácsról, aki szeretett mindenkit megtréfálni, de egyszer eladta a lelkét az ördögnek.

A legenda egy másik ismert változata szerint, amikor az ördög el akarta vinni a pokolba a részeges kovácsot, Jack csele az volt, hogy meggyőzte az ördögöt, hogy változtassa magát pénzérmévé, mellyel fizetheti az italukat a kocsmában. Az ördög úgy is tett, Jack azonban a pénzt zsebre tette egy ezüst kereszt mellé, mely megakadályozta, hogy az ördög visszaváltozzon eredeti alakjába.

Az ír néphagyományt követő Amerikában, a legendában eredetileg szereplő takarmányrépát a narancssárga színű, Amerikában őshonos, látványosabb, könnyen vigyorgósra kivájható sütőtök növény váltotta fel.

Egyesek keresztényellenesnek tartják a halloweent: „A keresztények gyertyáit – amelyeket elhunyt szeretteink sírján gyújtunk – akarják ugyanabban az időpontban kigúnyolni a szörnyeket ábrázoló töklámpásokkal.

Magyarország.

Nálunk nincs halloween, nálunk mindenszentek van. Mondjuk oly sokszor. Biztos, hogy így van? 

A tökfaragás sokak számára az őszi dekoráció elkészítéséhez tartozó tevékenység, mások szerint mindössze a halloween ünnepével importált, a magyar hagyományoktól kifejezetten idegen elem. De kinek van igaza?

A dolog érdekessége, hogy a 20. század eleji paraszti világban kifejezetten kedvelt volt Magyarországon a töklámpások készítése, amivel ijesztgették, heccelték egymást a fiatalok. Sok helyen tökvicsorinak hívták a betakarítást követően, néhol kifejezetten halottak napja és mindenszentek idején faragott tököt. A népszokás Erdélyben is kifejezetten kedvelt volt.

Egyes tájegységeken a Luca-tök volt ismert, ami természetesen Luca-napra készült. A faragott tököt ebben az esetben is gyertyákkal világították ki, és a cél szinten az ijesztgetés volt. Az Amerikában olyan jellemző halloweeni tök valójában az európai kultúrkörből került ki, majd onnan importáltuk vissza.

Tehát, ha eddig túlságosan amerikainak érezted a tökfaragást, most bátran vesd bele magad, és gondolj a magyar ősökre, akik már több mint száz évvel ezelőtt is hasonló faragványokkal ijesztgették egymást a paraszti világban.