Sosem tudtam, vagy inkább nem is értettem a Balázsolás szokását. Különösképp, nem is igazán foglalkoztam vele régebben. De az idő változik, és ami régebben nem érdekelt, mostanra megváltozott, ezért, utána szoktam járni a dolgoknak. Íróként és forgatókönyvíróként pláne. Nem írhatsz le úgy valamit, hogy egyszerűen a hasamra ütök. Szuper. Ez így jó lesz, a könyvben, vagy esetleg a filmben is. Amióta e két dolgokkal is foglalkozom, különösképp fontossá vált számomra a hagyományok, népszokások a hiedelmek utáni olvasás.

Legendája úgy tartja, hogy Szent Balázs mindenfajta torokbetegség gyógyítója.  E napon volt szokás, az úgy nevezett balázsolás. Ilyenkor a katolikus pap gyertyát keresztbe tesz a gyermek álla alá, és imát mondd.

Dunántúlon maskarába öltöztek a gyerekek és házról- házra jártak. Egyik gyereke Balázs püspöknek öltözött, míg a többi gyermek papírcsákót viselt a fején, oldalukon fakart volt kötve. Ezen kívül, nyársat is vittek magukkal.  Ennek a menetnek elsősorban az iskolai toborzás volt a lényege, illetve a falubeliektől kapott elemózsiából az iskolában lakomát csaptak, a megmaradó étel pedig a tanító szegényes kamrájába került, mintegy jövedelem kiegészítésként.  Nyitra megyében az adománygyűjtés közben verset mondtak, majd ezt követte a Balázs-tánc, és ezután egy gyerek egy versike kíséretében előadta, mekkora adományra gondoltak. Más vidékeken a gyerekek az adomány fejében azt kérték, hogy a torokfájás és a torokgyík ne bántsa a gyerekeket.

Mura-vidéken és Baranyában a gazdák a szőlőskertjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a termést, zavarja el onnan a szőlőszemeket csipegető madarakat, nehogy kárt tegyenek a termésben. A délvidéki Topolyán a gazdák néhány gabonaszemet helyeztek zsebükbe és úgy mentek be a templomba. Ott azért imádkoztak, hogy a szemek jó termést hozzanak. Hazatérve a gabonaszemeket az állatok elé szórták, hogy a jószág ne legyen beteg. 

A Balázs-naphoz disznótor is kapcsolódott, ilyenkor került asztalra a Balázs-bor, amit ezen a napon szenteltek meg, de a bor mellett megszentelték a vizet, a kenyeret és a gyümölcsöt is. Az ezen a napon szentelt vizet, az aqua Sancti Blasii-t használták betegség és állatvész idején.

A szőlősgazdák ennek a napnak a hajnalán szőlőjük négy sarkán lemetszettek egy-egy vesszőt és bejárták vele a birtokukat, hogy távol tartsák az év folyamán madarakat a terméstől.

Németországban ezen a napon vizet szenteltek. Állatokat pedig a templom elé hajtották, és szenteltvízzel meghintették őket. Libákat és tyúkokat pedig szenteltvízzel itatták, hogy  a tolvajoktól megvédjék őket.

Balász napjához kapcsolódnak népszokás az időjárás kapcsán. Úgy tartották, ha ezen a napon esik az eső, akkor a nyáron a jégeső , elveri a termést.