Állok kamera előtt, és forgatókönyvíróként a kamra másik oldalán is. Bakizni tudni kell, és ha úgy adódik, akarva , akaratlanul, de bakizol , amiből írtó nagy nevetések kerekednek. Így jártam decemberben is. Bár, az egyik jelent szerint, nem volt szövegem, de ha a szereplőtársad felvétel közben poénokkal boldogít, csak elkap a nevetés, és nem tudod abbahagyni. Aminek az lesz a követkeménye, hogy a rendező, operatőr mérges lesz, és kell egy kis idő, mire abbatudod hagyni a röhögőgörcsöt, és újra vehetitek fel a jelenetet. 

No, ez a baki, amiről írni szeretnék, nem forgatásos, saját. Lassan egy éve lesz, hogy íróként megjelentem a Tik Tokkon. Többé kevésbé sikerrel, ami az utóbbi pár hétben tapasztalható a közösségi oldalon. Több, régebben írt versemet mondom fel, amik olvashatóak a Poet oldalán és megjelentek két verselőantológiás kötetben. Sőt. Néha- néha újraosztják is a Tik tokkon. Volt egy időszak, olyan verseket írtam, amik az évszakhoz, hónapokhoz kapcsolódtak. Ilyen, többek között az a versem is, amit múlt héten, nagy nehezen egyedül felvettem.  Ez a Február című versem, amit még 2019-ben írtam, és a 2020-as Verselőantológiás kötetbe be is került. Január harmincadikán vettem fel, abba a tudatban, hogy másnap február. Ezt , így bele is mondtam a videó elejébe, mint azt is, holt nyugalommal, hogy a verset ,2029-ben írtam. Boldog voltam, hogy a negyedik videó sikerült.  Fel is tettem az oldalra. Belehallgattam. Azután gondolkodóba estem. Jézusom! Hányadika van ma? Ránéztem az órámra. Nem is január utolsó napja volt, hanem még csak harmincadika. Még egyszer belehallgattam . Akkor tűnt fel, hogy az évszámot is rosszul mondtam. Törlés, és újra vehettem fel. Van ez így. bakizni tudni kell.