Létezik a világmindenség, és a mindenségben egy bolygó, amelyen az ember
megvetette lábát, és vele együtt a természet. Az ember megszületik, él
valameddig a Földön, majd eltávozik egy másik életbe. Legalábbis egyesek így
gondolják, és mélységesen hisznek is benne. Körforgás körforgást követ. De a
mai ember nem tekint maga elé, csak megy a hétköznapok szürkeségeiben, és
nem veszi észre mindazt, ami körülötte és a szeme előtt megy végbe. Így arról
sem akar tudomást venni, hogy ő előtte is már éltek a Földön, de ciklusokként
kihal a Föld, hogy az adott élet után új élet serkenjen. És az akkor élt
embereket valakik segítették, olyanok, akik a világegyetem valamely szegletéből
érkeztek és tanították őket. Aztán történt valami, amire a mai napig nincs
magyarázat. Az idegenek elkerülték a Földet, míg egy nap a századforduló
környékén lelkes fiatalok csoportja megalapította a szervezetet, melynek fő
feladata az idegenekkel való kapcsolatfelvétel, és azon idegenek titokban tartása
az emberek elől, akik a II. világháború óta sűrűbben lakják a Földet. Az
idegenek a Naprendszeren túlról, számtalan galaxisokról érkeztek, hogy
barátságot kössenek az emberekkel. Nem akartak ők rosszat, de egyesek
kihasználták a lények jóindulatát, és rosszba akarták belevinni őket. A Földre
érkezett lények mesélni kezdtek azoknak, akik a szervezet alapító tagjává váltak.
Meséltek egy időről, mikor még kietlen, forrongó volt a Föld, ahol ember a
lábát sem tudta volna megvetni. A lényeknek sem volt pontos információja,
mikor és egyáltalán milyen volt az Univerzum kezdetleges állapota.
Megközelítőleg húsz milliárd évvel ezelőtt történt a nagy robbanás, aminek
következtében kialakult a világmindenség és a bolygók, így a Föld is. Ők már a
világegyetem keletkezése előtt is éltek, léteztek, egy párhuzamos
világegyetemben. Fejlettségük és technikájuk már akkor jóval meghaladta a mai
modern ember fejlettségét. Miután a bolygók lenyugodtak, és a Földön az
ember megvetette a lábát, szürke kis barátaink szorgalmasan látogatni kezdték a
még fejlettségi szint alatt álló emberegyedeket. De meséltek még egy érdekes
dolgot az ember előtti világról a Földön. Ugyanis, mielőtt az ember megjelent
volna, mások uralták a környezetet és a természetet. A kialakuló és megnyugvó
Földet kezdetlegesen furcsa kinézetű lények lakták. Némelyikük úgy nézett ki,
mint egy fosszília, csigaszerű lények, bár életben maradtak, az ősóceánban
találtak menedéket, aztán igen hamar eltűntek a Föld felszínéről a sáremberek.
Illetve beszéltek még egy igen furcsa dologról, ami Európát érintette. Mert
Európa előtt már létezett egy Európa. Erre viszont bizonyítékot találtak a
régészek, és elnevezték őket „Homo Sapiens 0”-nak. Valójában kik voltak ők,
arra nem tudtak megfelelő választ adni a kis szürkék, mint arra sem, hogy a
Földön élt emberelegyek miként tűntek el, vagy lehet, hogy maguk az idegen
lények tüntették el, de erre pontosan már nem emlékeztek. Aztán pár év múlva
újra benépesült a Föld, ember és madár keverék, mégis emberszerű kicsi lények
vették birtokba a planétát, velük együtt a mesékből jól ismert óriásokkal együtt.
Hosszú évtizedekig éltek egymás mellett, az Óriások nem foglalkoztak a kis
szürkékkel, de a madárszerű emberelegyek bolondulásig imádták az égből
érkező furcsa lényeket. Falták minden egyes szavaikat, istenként tekintettek
rájuk. De a hosszú évszázadok után, valami történt a légkörrel. Mai
elnevezéssel bekövetkezett egy globális felmelegedés, ami elviselhetetlenné tette
a Földön való életben maradást. Egyes feltételezések szerint, az óriások
felfedeztek egy anyagot, vagyis kristályt, amibe kódolt üzentet tápláltak, az őket
követő lények számára.
A kristályok – egyfajta katalizátorok, egyfajta számítógépek, amik a megfelelő
időben életre kelnek, hogy a következő lényeket figyelmeztessék a Föld
végórájára, hogy időben tudjanak lépni, mielőtt ők is úgy járnak, mint ők
maguk – eltűnnek a felszínről. Hogy ez a legenda igaz-e, a kis szürkék nem
tudtak pontos választ adni, mert miután bekövetkezett a nagy légköri káosz,
nem tudták a bolygót megközelíteni és leszállni rá. Hosszú-hosszú évezredek
teltek el, mire a Föld képes volt regenerálódni, majd miután meggyógyította
önmagát, a bolygón megjelentek a dinoszauruszok. Mint ismeretes hatvanöt
millió évvel ezelőtt egy bolygó becsapódott a Yucatán félszigeten, amely
kiirtotta a dinoszauruszokat.
A dinók kihalása után, a Föld ismét új életre kelt, megjelentek az ősfajok. A
majmok felemelkedtek és megindultak az emberré válás útján, ami igazi kihívást
jelentett a szürkék számára. Mindenre igyekeztek az ősembereket megtanítani,
nagy kihívást a barlangrajzok jelentették, majd a későbbiek folyamán a leyvonalak használatának megtanítása. A festményeken látszódó fura alakok, akik
az égből érkeznek közéjük, azok ők maguk: a kis szürkék. Hisz akkoriban csak
ők érkeztek a Földre, a többi idegen lénynek nem sok kedve volt, hogy náluk
sokkal primitívebb lényeket látogassanak egy olyan bolygón, ahol nem tudnak
mit kezdeni az ott élőkkel, és a bolygó adta lehetőségekkel. Mert az ő
szemükben mindkettő primitív volt. Persze az idő előrehaladtával a
véleményük megváltozott. És ők váltak a későbbiekben minden rossz okozóivá.
Segítették a felemelkedő embereket a földművelésben, az építkezésekben. Főleg
a piramisok építésében. Az ember egyre jobban fejlődött és az idegenek úgy
érezték, már nincs értelme a közbenjárásuknak, és elhagyták a Földet. Csak az
ember tudatalatti őrizte meg a lényeket, és sok anekdotát írtak róluk. Van egy,
mely az ő nyelvükön, az úgynevezett angyalnyelven íródott, ami nem volt más,
mint az Énok Könyve.
A változást a II. Világháború hozta el. Sokan furcsa, érdekes égi
jelenségeknek lettek szemtanúi. Néhányan úgy vélték, hogy Hitler új manőverbe
kezdett, repülő csészealjnak álcázott gépekkel szeretett volna a területekre
behatolni, kémkedni vagy esetleg bombázni. Hogy igaz volt vagy feltételezés,
sosem derült ki. A háború alatt az emberek, akik észlelték a különleges égi
jelenségeket, az óvóhelyeken beszélték meg a látomásokat. Senki sem
foglalkozott akkor még velük, úgy hitték, hogy a háború borzalmai elől
igyekeznek így elmenekülni, nem gondolni rájuk, a saját és a gyermekek
szórakozására találták ki a történeteket. Ebben az időben az idősebb Tim
Night, aki később vette fel ezt a nevet, és vált elismert csillagásszá, több
alkalommal részese lett ufó találkozásoknak, nemcsak az égbolt tanulmányozása
során, hanem a későbbiekben személyesen is. Így ismerkedett össze az
Androméda tanács tagjaival és vezetőjével: Alfával, majd alakított ki szoros
barátságot.
A tanács és néhány kis szürke segítségével a londoni Highgate temető
eldugott részén, pár megbízható emberével, akik nemcsak csillagászok voltak,
hanem klubtagok is, megalapították a szervezet elődjét. Majd megérkeztek a
különböző galaxisokból másfajta lények.
Így érkezett meg a Földre Apód és Ursa, majd a későbbiek folyamán Lexen
és emberi bőrbe bújt, a szervezet segítője és az idősebb Tim Night barátja:
James.
A szervezet és a lények jó volt az együttműködés. Fő céljuk, hogy az
emberek elől eltitkolják, hogy idegen lények látogatják a Földet, és kísérlet
céljából rabolnak el embereket. Mint az a későbbiek folyamán kiderült. Mélyen
hallgattak róla, és igyekeztek újabb tagokat toborozni. A toborzás során
olyanok is a szervezet tagjává váltak, akik mást akartak elérni a szervezettel, az
idegenekkel. Rosszat akartak az emberekkel, az emberiséggel, a világgal. Hiába
lett vége a háborúnak, egyes hatalmi szervhez tartozó elit úgy vélte, valamit
tenni kellene az emberiséggel. Egy egységes világba tömöríteni őket az Új
Világrend keretein belül. Így a szervezet tagjainak fogalma sem lesz arról, hogy
jóval előttük már létezett egy szervezet, amely a mai napig létezik, befolyásol, át
akarja szabni a világot.
A titkos szervezet tagjai befészkelték magukat nemcsak a szervezetbe, hanem
a bankokba, a politikába, az oktatásba. És mindenhova, ahol olyan személyekre
akadnak, akinek gyenge a lelke, és könnyen befolyásolhatók álszent, hamis
hírekkel, és a gyenge lelkeket képesek rettegésben tartani. Hamis név alatt
szőtték gonosz terveiket, befolyásolva két még náluk is gonoszabb lénnyel.
Három évvel a háború után, Tim Night és segítői megsejtették, hogy árulók
vannak a csapatban, de úgy döntöttek, visszatérnek Magyarországra. Egy helyre,
ahova Tim fiatal korában nagyon szeretett járni, kikapcsolódni. Elutaztak
Magyarországra, és megkezdték a munkákat a tolnai halastavak alatt.
Mindeközben keresték az új tagokat. Jártak bent a közeli városokban és
falvakban. Így akadtak rá egy parasztasszonyra, Rózsára és családjára. Rózsa
lánya, Katalin négyéves volt csupán, amikor egy nap, furcsa ruhába öltözött
férfiak érkeztek hozzájuk. Katalin apja dühös volt, ordított az idegenekkel.
Olyannal traktálják a feleségét, ami csak mese. A négyéves Katalin hitt a férfiak
minden egyes szavának. Rózsa megváltozott, hol dolgozni járt, hol pedig a
férfiakkal távozott. Lassan tönkrement a családja, férje elhagyta, de a lánya
imádta az anyját, aki különös lényekkel kommunikált. Aztán egy nap
mindketten odaköltöztek a szervezethez. Az élete éppúgy, mint az anyjának,
hazugságokból állt. Katalin cseperedett, így egyre jobban bevonódott abba,
aminek anyja révén gyermekkora óta részese. Őt is bevonta a Szervezet,
miközben férjhez ment Ádámhoz. Katalin apja úgy halt meg, hogy mit sem
tudott a felesége és a lány nagy titkáról. Katalin kettős életet élt, mígnem két
eset kettétörte oly jól felépített életét.
Az első jóval az anyja halála előtt történt. Sokadik alkalommal távozott el
otthonról, minden magyarázat nélkül, míg egyszer a férje utána osont. Követte
őt, és eljutott a lejáróig. Némi tétovázás után, utána ment. Az volt életének
egyik legrosszabb döntése. Amit a megérkezése után látott és tapasztalt, örökre
megtanította arra, hogy hallgatni arany. Iszonyodva nézte a lényeket, akik
hozzábeszéltek, és még jobban elszörnyedt. Nagy nehezen, de kötélnek állt és
esküt tett, hogy soha, de sohasem beszél arról, amit látott és hallott, de
legfőképp arról, hogy az anyósa és a felesége miféle szervezet tagja.
Élték életüket, igyekeztek a gyerekek előtt úgy tenni, mintha minden jó volna.
De az anyósának és a feleségének volt még egy titka, amiről ő nem tudott. A két
asszonyt megkörnyékezte a szervezetnél még hatalmasabb szervezet : Az
Illuminátusok.
A két nő megszokott kettős életét élte. Egészen az átkozott novemberi
napig.
Ádám felesége már hetek óta otthon volt, alig mozdult ki. A férfi nem
tulajdonított jelentőséget neki, nem kérdezett rá, csak épp furcsállta. Mint azt
is, hogy az anyósa sem jelentkezik. A gyerekek fel is hozták, de Katalin csak a
vállát vonogatta. Míg egy nap szólt a telefon, és Katalin eltűnt. Két teljes napra.
Hiába kérdezték, ismét csak a vállát vonogatta.
Mindeközben a szervezetnél két űrlény: Ursa és Apód gonosz tervüket
szövögették a sáskalények vezetőjével, Lexennel és a hatalmi elittel. A szervezet
két öregasszonya, Rózsa és Hilda kihallgatta. Bár ők ketten már utalást is tettek
az idősebb Nightnak, de kinevette őket. Pedig a két asszony híres volt a
jóslatairól. Rózsa és Hilda megjósolta, hogy áruló lesz a csapatban, aki miatt
valaki meghal közülük.
Az egész azzal kezdődött, hogy ők lemerészkedtek az alagútba a lények után,
ami keresztülhaladt a katolikus templom alatt és a temetőbe vezetett. Ám az
alagútban nem voltak egyedül. Egy rablóbanda is felfedezte az alagutat, és ott
igyekeztek elrejteni a szajrét. A lények mentek elől, utánuk lopakodva Rózsa és
Hilda, szemben velük pedig a rablók. Az elöl haladó lények az ismeretlen
hangokat hallva megtorpantak, így a két asszony beléjük rohant. Apódék
számára nem volt mód kérdőre vonni a két asszonyt, a betolakodókkal kellett
kezdeniük valamit. Miután megbeszélték mit tesznek, a két asszony ment elől,
mögöttük a lények. De Ursa és Lexen nem bírtak magukkal, és mielőtt Hilda és
Rózsa a rablók elé toppantak volna, ők ketten kiviharoztak a hátuk mögött,
meglepve a négy férfit. Azok elkerekedett szemekkel néztek az idegenekre. De
mielőtt bármit is tehettek volna, a lények nekiestek a meglepett embereknek,
néhány társukkal együtt, akik velük jöttek. A két asszony nem tudta végignézni,
amit azok művelnek az emberekkel. Valahonnan a kezükbe került két vasrúd, és
ütni-vágni kezdték az idegeneket. Ezekben a percekben lépett oda a pap, aki
néha ezen az úton ment vissza a templomba. Így szemtanúja lett az
eseményeknek.
De az alagúton keresztül még valaki érkezett. Katalin volt az, aki az anyját
kereste. Akaratán kívül, belekeveredett a történésekbe. A pap nem akart hinni a
szemének. Számára oly kedves két személy, üt-vág ártatlanokat. A pap közbe
akart lépni, de miután meglátta az idegeneket, keze megállt a levegőben. Még
levegőt is elfelejtett venni. Így nem vette észre a feléje száguldó Katalint, akinek
a kezében szintén egy vasrúd volt. Az idegenek az embereket „fogyasztották”, a
két asszony a lényeket ütötte, míg Katalin a papot. Félóra eltelte után a véres
valóságot bámulták.
Rajtuk kívül Apód, Ursa és Lexen maradtak életben. Kis tanakodás után,
mélyedést vágtak az alagút talajába, és beletemették a halottakat. A pap
zsebében Júdás medálokat találtak, amelyre esküdt tettek, hogy az est
történéseiről mélyen hallgatnak.
De a lények nem bírtak magukkal, a gyilkosság még jobban lázba hozta őket.
A tervük, melyet jól kieszeltek, kegyetlen volt az emberiségre nézve. Igyekeztek
ismételten felvenni a kapcsolatot a hatalmi elittel. Hilda hiába figyelmeztetett,
senkit sem érdekelt, és a katasztrófa bekövetkezett.
A hatalmi elit megjelent a szervezetnél, és rosszba akarta vinni a három nőt.
Rájuk akarták kényszeríteni akaratukat, hogy az egész világon az embereknek
napról napra rosszabb legyen, és meghajoljanak az akaratuk előtt. Nekik is meg
kellett volna hajolniuk a hatalmi elit akarata előtt, hisz tagjai voltak az
Illuminátusok szervezetének, és Katalin szépen haladt a ranglétrán. Szép jövőt
jósoltak számára, azt pedzegették, hogy az első nő lehet, aki eljut a nagymesteri
pozícióig. De ezt odabent a szervezetnél senki sem tudta. Azon a novemberi
éjszakán zuhogott az eső. Hilda a balhé kitörése előtt igyekezett ismételten
megmagyarázni a megmagyarázhatatlant az idősebb Night-nak, de az öreg
kinevette. Nem is sejtette, hogy ez volt élete utolsó nevetése. Percekkel Hilda
távozása után megölték. Ők csak puffanást, kiabálást, végül egy ordítást
hallottak, és csend borult a létesítményre. Mindenki odakint tolongott. Majd
Lexen és Apód egy testet húztak maguk után.
Katalin felsikított és utánuk eredt, de nem érte őket utol. Csak sejteni
lehetett ki, vagy kik lehettek a tettesek. Aztán elszabadult a pokol. Rózsa a lánya
után szaladt. Kijutott a felszínre, a zuhogó esőre. Az árulók, a hatalmi elittel
karöltve fenyegetően várakoztak, majd az egyik miniszter előre lépett és
Rózsára szegezte az ujját.
– Egy napon itt minden a miénk lesz! Megalakítjuk az egységes államok
rendszerét. A jogrendszer, a vallás, a bankok által kibocsájtott pénzeszközök,
minden.
Mielőtt Rózsa bármit is mondhatott volna, Apód hirtelen el akart szaladni.
Rózsa utána rohant, és az ottmaradtak egymásnak estek.
Katalin épp Ursával viaskodott, amikor felharsant az üvöltés. A zuhogó eső
ellenére is hallani lehetett a vértfagyasztó sikolyt. Katalin rohanni kezdett a
hang irányába, Lexennel és Ursával a nyomában. De már későn ért oda. Anyja
holtan feküdt előtte. Apód farka leszakadva, Tim akkor ért oda. Elsőre fel sem
fogta a látottakat, még az apja elvesztésének sokkja alatt állt. Fűtötte a bosszú,
és nekiesett Ursának és Lexennek. Mindkét lény felüvöltött a váratlan
támadástól, Tim megfogta Lexen farkát, nagyot lendített rajta, eltalálva vele
Ursát, aki hasra esett a váratlan csapástól. Lexen farka is, éppúgy, mint Apódé,
leszakadt. Ursa csupán megütötte magát.
Az idegenek szaladni kezdtek, de megfenyegették a szervezetet, miszerint egy
nap elpusztítják a Földet egy vírus által, és az életben maradottakat
rabszolgasorsba kényszerítik. Elmentek és a szervezet tagjai összetörten ott
maradtak a szakadó esőben.
Napokkal később Tim megjelent Katalinéknál, és közölte Rózsa halálát.
Katalin úgy tett, mint aki nem tud a történtekről, alig tudta megjátszani magát,
sírása igaznak tűnt. Ádám nem szólt semmit, tudomásul vette. A temetés után
élték megszokott szürke, rideg hétköznapi életüket, amiből a két lány semmit
sem vett észre.
Rózsa halála után húsz évre, a három lény beváltotta az ígéretét, és pusztító
vírust küldött a Földre.