Biztosan nektek is vannak olyan emlékek a gyerekkorotokból, amelyekre szívesen emlékeztek vissza. Bár a napokban olvastam azt, hogy hároméves kor előtti emlékeinkre nem emlékezünk. Érdekes. Mert nekem van egy ilyen fel- felvillanó emlékem abból az időből. El volt törve a lábam.  De ez egy picit felvillanó emlék. Négykézláb mászok a homokban és elhagyom a gipszet. Ennyi az emlék három éves koromból. Persze, néha - néha felvillan egy- egy az óvodai emlékek közül is. Nem sok. 

De két emlékre a gyerekkoromból nagyon is jól emlékszem. Mintha tegnap történtek volna. Mindkettő nyaraláshoz kötődik. Az Budapesten, míg a másik Harkányban történt.  Az egyiknél úgy 6-7 éves lehettem, míg a másik emléknél 12 éves. 

Nézzük a budapesti nyaralási emlékemet. Utóbbi másfél évben Pest a szívemhez nőtt, nagyon szeretek ott lenni. Főleg a 17. kerület, azon belül is Rákoscsaba - Újtelep nőtt a szívemhez. Nagyon szeretek ott lenni, fáj a szívem , ha eljövök és nagyon visszavágyom oda. Ám, a gyerekkori emlék a harmadik kerülethez kapcsolódik. Ott lakott a nagymamám testvére ; Katus néni.  Szinte minden nyáron, éppúgy mint Harkányban nála is nyaraltunk. Mindig megnéztük Pest nevezetességeit. Így egyik alkalommal elmentünk a Planetáriumba. Akkor is, mint felnőttként is, imádom a csillagászatot. Imádom nézni az égboltot, a különböző égi jelenségeket is. Arra nem emlékszem mit néztünk, arra nagyon is, hogy mozgott a fogam. Nem sokáig. Sötét, síri csend az egész teremben. Nem sokáig, mert én felkiáltottam.

-Apa! Nálad van a zseblámpád? ki esett a fogam.

Ilyen izgalmakkal telt a budapesti nyaralás 1988 vagy 89 nyarán.