Ősz folyamán csomó könyvemet kaptam vissza , egy jó nagy csomagban. Mesekönyvem első két részét, illetve a Szövetséget tartalmazta. Gondolkodj el íróként, ha már sok energiát és pénzt fektettél a kiadásba , visszakerülnek a könyveid, mit és hogyan csinálj, hogy neked is jó legyen.  Mivel a mesekönyvem első két része, már ősz óta csomagban is kapható, így elkezdtem így is hírdetni a település Facebook csoportjába. Nem sok sikerrel. Sokalták érte a pénzt. Két mesekönyv 5000 forintért? Drága. Kezdjük ott, hogy az első rész, majdnem annyiba kerül, mind a kettő együtt. De , ha buliról van szó, ilyen- olyan bálokról a településemen, oda a belépő árát nem sokalják.  Anyu is járta a falut vele , illetve tesóm és a sógorom is a munkahelyükön. Így sikerült párat eladni és dedikálnom. Ám, hogy ne legyen minden olyan zökkenőmentes, Tomi szeptember harmadikán inaktiválta magát a Facebookon és a messengeren. Mindenkit halálba idegesített vele. Teljesen egy hét aggódás és félelem lett urrá rajtunk. Mi másra gondolhatott az ember, hogy baj van. Nem vette fel a telefont, nme hívott vissza senkit, e- mailre, sms-re sem reagált, sőt, még a telefonja is ki volt kapcsolva azon a hétvégén. Mindenki rajtam kereste. Ezen a szombaton, gyomorideg mellett végre valami jó is történt. Anyu, boltba ,ment, vitte magával a mesekönyveimet. Így, ennek apropója végett, betért a lottózóba.  Hazaért, és a kezembe nyomta a mesekönyvem mindkét kötetét. Gyorsan le is dedikáltam, majd siettem vele vissza. Megköszöntem a támogatást. Mert így mondta: " Támogatni kell a helyi művészeket"

Közben Tomi is előkerült, és én el is feledkeztem a dedikálásról. Teltek múltak a hetek, újabb könyvvásárlás, újabb dedikálás, karácsony stb. Egészen, ma reggelig. Történt hajnalban, hogy hülyeséget álmodtam. Ida volt benne , majd Tomi is. Hajnalban felkelek, bekapcsolom a netet a  telefonom jelez. Messenger üzenet érkezett. Nem akartam hinni a szememnek. Ida volt az. Üzenetet küldött a mesekönyvem első része kapcsán.  Délután meglepetésemre, Tomi is hívott.