emmiller

emmiller

Mikor egy szerzőtársad, így ír a mesekönyved kapcsán

2024. szeptember 16. - e.m.miller

https://www.youtube.com/shorts/LH95n_0sXtI

Mikor megindulsz a kéziratoddal a megjelenés felé vezető úton, sok minden jár a fejedben. Biztos, hogy ki kell adnom? Tetszeni fog e a borító, az illusztráció? vagy maga a tartalom, a mesék, a gyerekeknek és a szülőknek? Hogy fogják fogadni? És én a kritikákat, véleményeket? Nincs visszaút, és másodpercekkel később már a kezedben fogod a könyved tiszteletpéldányait, és viszontlátod a könyvesboltok polcain. ( Sajnos már nincs kint a mesekönyvem egy Libri botban sem) Veszik a könyved, általános sikerlistán vagy kategórián belül online általános sikerlistán van, várod a véleményeket, a csillagokat, értékeléseket. De azok nem jönnek, dedikálsz, max messenger üzenetben írnak neked véleményt róla. Ám egy nap valami történik a moly.hu oldalon. Pár értékelés és csillag is érkezik a könyvedhez, illetve olvasói vagy kívánságlistára teszik. Azóta is úgy áll a moly.hu oldalon. Telnek a hetek, napok ás hónapok. Újabb csillag, újabb vélemény. Ráadásul egy másik kiadónál ( azóta egy kiadónál) lévő szerzőtársad elolvasta és véleményezte a mesekönyved. Kétszer is. Tömör vélemény decemberben a moly.hu oldalon a mesekönyved első része kapcsán és pár napja e mailben érkezett egy rövid, de annál cukibb vélemény Borkától a Bandi farkas története első része kapcsán. Erről szól a videó. Aminek megtekintése a YouTube csatornámon, még a Pici kulcstartó című versemet is megelőzte-))

 

Péntek 13. Ha hiszel a babonákban....

Sosem hittem a péntek tizenháromban. Nem ért szerencsétlenség, ha előttem átfutott egy fekete macska, de szerencsém sem volt sohasem e misztikummal övezett nap körül.  Nem szoktam a szerencsémet sem kísérteni. Tehát nem veszek se lottót, se kaparós sorsjegyet. Vannak olyanok, akik e napon, még a lábukat sem merik kitenni a házból. Én kitettem ma reggel. Hazafelé jövet a boltból bőrig is áztam. Bár, reggel, amikor felkeltem, nem is foglalkoztam azzal, hogy valójában hányadika is van ma. Míg nem anyu a délelőtt folyamán meg nem jegyezte.  Egész nap e napon gondolkodtam és úgy döntöttem, utána is nézek, milyen legenda is fűződik hozzá, vagyis honnan ered e nap miszticizmusa. Egy évben három ilyen péntek lehetséges.

A világ legelterjedtebb legendája pontosan e naphoz kötődik. Igaz történet, ami a péntek tizenharmadikához tartozik? Vagy csupán az egész történet egy kitaláció? 1307. Október 13-án a francia király IV. Fülöp több száz Templomos lovagot tartóztatott le, vetette máglyahalálra . A király jól megszervezett „ akciója” volt.  Egyetlen egy éjszaka alatt foglalta le a rend vagyonát, fogadta el őket, és eljárást indított ellenük a keresztény vallás meggyalázása,  avagy Pogány, démoni bálvány imádata miatt.

Más feltételezések szerint e számhoz kapcsolódó félelem, egészen az ókorig nyúlik vissza.  Állítólag Hammurapi a törvényeiben kihagyta a tizenhármast. Véletlen volt e vagy sem, nem tudjuk. De lehet csupán elírás. A babonákban hívők szerint , nem véletlenül maradt ki.

Más feltételezés szerint Jézushoz is köthető. Miszerint, péntek tizenharmadikán feszítették keresztre a Megváltót. Az Ószövetségben olvasható paradicsomi bűnbeesés, avagy Ádám és Éva esete az almával is szintén e napon történt meg.  A Bibliánál maradva még egy picit, térjünk vissza Jézushoz.  Egészen az utolsó vacsoráig. Tizenkét apostol vett részt a vacsorán, és maga Jézus. Tehát tizenhárman vettek részt rajta. De vajon ki volt az utolsó, a tizenharmadik személy, aki utolsóként ült az asztal mellé? Hát persze hogy Júdás volt, aki elárult Jézust. A XIX. században e nap a hóhérok napja volt. Rendszerint e napon hajtottak végre kivétéseket. A népi hiedelmek szerint, e nap a gonosz napja. E napon nem ajánlott megházasodni, költözni, új állást vállalni, vagy hosszabb túrákra menni.

Nézzünk egy kicsit szét a tengerentúlon is. Amerikában ugyanis a felhőkarcolók esetében nincs tizenharmadik emelet, vagy a szállodákban nincs tizenhármas számmal ellátott szoba, kórházakban nincs tizenhármas kórterem, színházakban pedig a nézőtéren nincs tizenharmadik sor.   Babona elérte a memphisi repülőteret is, ahol nincs A13, B13 és C13 számú beszállókapu, ahogy New York állambeli Islip repülőterén sincs 13-as kapu, San Franciscóban pedig a 12. és a 14. sugárút közötti észak-déli irányú utcának nem akartak szerencsétlenséget hozó nevet adni, ezért Funston Avenue-nek keresztelték el.

Arnold Schönberg nagyon babonás volt és teljesen biztos volt abban, hogy a tizenhármas számnak köze lesz a halálához. Az osztrák zeneszerző végül 76 évesen halt meg – aminek számjegyeit, ha összeadjuk 13-at kapunk (7+6=13). Halála napja július 13-ra esett, ami természetesen egy pénteki nap volt, ráadásul este 11 óra 47 perckor hunyt el, azaz 13 perccel éjfél előtt.    E napon1996. szeptember 16-án ölték meg Tupac Shakurt-n.

 

cat-6342145_640.jpg

A macska.

A macska. Nem volt egy gyönyörű fajta. Fekete, vékony, göthös volt. De a szeme. Szeme valahogy más volt. Legalábbis akik látták őt, ezt mondták. Mert akik belenéztek, úgy érezték, hogy a pokol tüzét látták volna benne. Hogy került a macska a községbe, azt senki sem tudta volna megmondani. Egyik napról a másikra ott termett. Ben Adams házát spécizte ki magának. Nemcsak Ben házának udvarán ült. Ült az árok szélén, az út közepén, szomszédházak előtt, és a házak tetején, az udvarokban a fák alatt. Ben házához ragaszkodott a legjobban. Senki sem értette. Még Ben sem. Őt a legkevésbé sem érdekelte a macska. Nem foglalkozott vele, nem is etette. A dög, ahogy magában hívta, még is élt, létezett. Gondolta, biztosan a szomszédok etetik.  Valóban nem foglalkozott vele. Egészen addig a fullasztó vasárnap délutánig, míg az első rémisztő jel be nem következett. És a falu megindult a végzet útján. Kivételesen e hétvégén csend volt a faluban. Nem üvöltött a zene, nem volt fúrás  -kalapálás, még a fűnyíró sem szólt. Szokatlan volt mindenki számára, még Bennek is. Hisz ő volt a faluba az első, aki már hajnalok hajnalán a zenét üvöltötte, fúrt- faragot és berregtette a fűkaszát.  Felhő sem volt az égen, mégis hűs szellő borzolta az ott élők egész testét.

Ben kint ült az udvaron a kedvenc székében és újságot olvasott. A hideg fuvallat többször a lábába kapott. Ezt gondolta magában. Abban a pillanatban mások is a faluban. „ A halál szele lengi körbe őket”.  A macska a semmiből került elő. Ott ült előtte, mint az egyiptomi piramisok rajzain.  Ránézett. Valamiféle viszolygás és undor fogta el a macska láttán. Lábát lendítette a macska felé. De az nem mozdult. Ült mereven és előre bámult.

-Sicc már innen , te dög.     

Ben újra belemerült az újságba. A macska nem tágított. Ült előtte, mereven. Egyetlen irányba nézett, amit a férfi nem vett észre, néha –néha felnevetett, mert valami vicceset olvasott az újságban.  A dög, az eget bámulta. A férfi az újságba lapozott egyet, amikor valami megmordult. Úgy hitte, a macska az. Nem nézett fel az újságból, pont egy kedvenc témájáról írtak benne. Az ufókról, és az emberrablásokról. A lapba merülve szólt rá ismételten a macskára.

-Még mindig itt vagy? Ha éhes vagy, így jártál. Biztos lehetsz abban, hogy én nem fogok adni neked semmit. Menj valamelyik szomszédhoz, és kunyerálj kaját ott.

A macska továbbra sem mozdult meg, de a furcsa moraj, újrahallatszott. Ben kitekintett az újságból és az eget kémlelte. De az ég tiszta volt, egy felhő sem volt rajta. „ Érdekes”. Gondolta magában Ben. Megvonta a vállát és tovább olvasott. Estig kint ücsörgött, két újságot is kiolvasott. A macska nem tágított, az ég továbbra is folyamatosan, halkan morajlott. Ben felállt a székből, összefogta az újságjait, de közben az eget bámulta. Elindult az ajtó felé, a macskáról el is feledkezett, s rálépett. Megrezzent, és ijedten hátralépett, felborítva ezzel a széket. Szitkozódások közepette belerúgott a macskába. Ám az, meg sem moccant. Az ég tovább morajlott.  A konyhába lépés előtt, még egyszer felnézett az égre, majd a macskára. Ugyanúgy ült a szék előtt, mint órákkal ezelőtt.

Az éjszaka igen hamar ráköszöntött a településre.   Az ég egyre jobban morajlott. Mindig nem volt felhő rajta. Ben nem, de az ablakból látta, hogy jó pár szomszédja kint áll az utcán, és az eget bámulja. Ő nem foglakozott vele. Bánta is ő. Lehet, hogy valamelyik szomszédos faluban buliznak, az hallatszik ide a távolból.  Bement a szobába, ledőlt az ágyra, és bekapcsolta a tévét. Kapcsolgatta egyik csatornáról a másikra, de semmi jó műsort nem talált. Olvasni kezdett, és hamarosan álomba merült. Álmába beszűrődött az égi játék. Valamikor éjfél után riadt fel. Megdörzsölte a szemét, és ránézett az órára. Éjjel fél egy volt. Kikászálódott az ágyból, és kiment a konyhába. A hűtőből kivette a limonádét. Kortyolta a hűsítőként ható italt. Ránézett az ablakra. Kis gondolkodás után odament, és felhúzta a redőnyt, és kinézett rajta.  Először az égre nézett. Tiszta volt az égbolt, jól látszódtak a csillagok.  De a hang, délután óta nem akart szűnni. Egyre ijesztőbbé vált. Most már tudta, mi ébresztette fel. A moraj. Olyan érzés volt számára, mintha mellette ülne egy széken, és folyamatosan ütné a dobját. Az utcáról kiabálások hallatszottak be, de nem foglalkozott vele.  Tekintete a macskára tévedt.   Meglepődött. A dög, ugyanott ült, ugyanúgy, mint délután, amikor megjelent a semmiből. Arra gondolt, hogy ki kellene mennie, és ismételten belerúgnia, hátha végre eltakarodna a házától. Végül, az égi zörej hallatán letett róla. Megfordult és visszaindult a szobájába. A redőnyt elfelejtette lehúzni. Mindig behallatszottak a szomszédai ordibálásai, de ugyanúgy nem foglalkozott velük, mint percekkel ezelőtt. A macska a tekintetét a házra szegezte, és elmosolyodott, ami a macskákra sosem volt jellemző. Ben visszafeküdt az ágyba, és az ablak felé fordulva, igen hamar álomba szenderült. Hamarosan minden elcsendesült, csak a moraj hallatszott egyre jobban. Később szemerkélni kezdett az eső. Az eső esett, nem állt el reggelig, míg a férfi az igazak álmát álmodta.

A hajnal igen hamar rávirradt a falura. A moraj nem szűnt, de valami egészen furcsa dologra ébredtek fel az emberek.  Ben nyújtózkodott egyet, majd gyors ütembe a konyhába sietett. Nem foglalkozott a szomszédok óbégatásával. Pedig tisztán ki lehetett venni a szavaikból a homok szót. Meglepődött, mikor meglátta, hogy este elfelejtette a redőnyt lehúzni. Még nagyobb volt a megdöbbenése, mert a macska szemrehányó tekintettel befelé bámult a konyhájába. Ben ideges lett. Hadonászni kezdett a kezével. A macska fittyet hányt rá.  

-Sicc már innen, te rohad dög!

De a macska nem tágított, csak őt nézte. Ben ránézett. A cica szeme izzani kezdett. A férfi megbűvölve nézett a macskára. Kis idő eltelte után megrázkódott.  De a macska már nem volt ott. Eltűnt. Ben megvakarta a fejét, és elcsodálkozott a dolgon. vele még sosem történt ilyen.  Elindult kifelé a konyhából, de az ajtajában megtorpant és visszanézett az ablak irányába. Akkor esett le számára, miről kiabáltak a szomszédok. Megfordult és a konyhából kilépett az udvarra. Azonnal megcsapta a forróság, pedig még csak hajnali 5 óra volt. Majd lenézett a konyha előterét borító kövezetre. Leguggolt, megérintette a furcsa valamit, ami az egész kertét borította. Felvett egy kicsikét belőle és szétmorzsolta az ujján. Felállt és elindult kifelé az utcára. Közben letörölte a kezét. Kilépett. Odakint egész csoportosulást talált. Az úttest közepén álldogáltak, nem messze a házától. Sutyorogtak. Nem úgy mint este vagy a jó előbb. Közelebb ment a csoportosuláshoz, de szemével az úttestet pásztázta, majd körbenézett. Mindent beborított a furcsa valami, amint ahogy az ő udvarát is.  Befurakodott két nő között, akiket eddig még nem látott. Mielőtt még bekapcsolódhatott volna a beszélgetésbe, az ég felettük hatalmasat dörrent, és mindenki az ég felé tekintett.  A szikrázó kék égboltnak nyoma veszett, helyette sötét fellegek kezdtek el gyülekezni felettük.      A sötét, furcsa alakzatú felhőkben egyre jobban cikáztak a villámok, s eső helyett valami szemcsés, barnás valami kezdett szitálni rájuk.   Amint a bőrükhöz vagy a ruhájukhoz ért, elolvad, és a bőrük viszketni kezdett.   Az ég dörgése, a villámlások, valamint a bőrük viszketése annyira lefoglalta őket, hogy nem vették észre, a lábuk között gomolygó fekete füstszerűséget.  Volt, aki felfelé mutogatott, volt ki zokogott. Ben volt az egyetlen, aki nem hisztizett, nem kiabált. Mereven tekintett előre. S tűrte, hogy a furcsa állagú valami ráessen.   Nem messze tőle álló fiatal srác ordítani kezdett, majd, mint egy indián, szökdécselni kezdett.  A férfi ránézett. Az a srác volt, ki nemrég költözött a szüleivel a vele szembeni házba. Körbetekintett. Őket nem látta.

-Úristen! Éget! Égeti a bőrömet!          

Megfordult, és ordítva rohant be a házba.    Furcsa valami tovább szitált és esett rájuk. Ben újfent körbetekintett. A mellette lévő ház előtt álló tuja levelein a homokszerű valami szintén lyukat égetett.  A fiatal srác mellett álló idősebb asszony, úgyszintén a kezéhez kapott, piros pírt hagyva a keze fején. Vakarni kezdte és kezdett a keze feje hólyagosodni. Ben minden mozdulatát figyelte. Az asszony tett egy tétova lépést előre. Majd kiáltott egyet, és hasra esett. A fiú kivételével, mindenki lehajolt segíteni az asszonynak. Ben követte a mozdulataikat, és így vette észre a macskát. A nő, benne botlott meg. Újra felnézett. Az asszony már állt, remegett. Jobb keze borzalmasan felhólyagosodott. Egész testében remegett. Ketten a hóna alá nyúltak és a házához kísérték. Ben ismételten lenézett. A macska eltűnt.   A csoportosulás oszladozni kezdett, így ő maradt egyedül az utcán. a gondolataiba merülve. Csak odajutott gondolatban, hogy a macska az oka. Nem tudja miért, de ő így érzi. Napokkal ezelőtt bukkant fel a semmiből, és megkezdődtek a bajok. Megfordult, és beviharzott a házába. Egyenes az udvara ment. Átul cettig mindent átnézett, mindenhova benézett, de a macskának nyoma veszett. Bement. Egyenesen a fürdőbe. Végignézett magán.  Épp volt a testének minden felülete.  Nem értette. Bement a szobájába. Ült az ágyon, és gondolkodott. Nem mozdult ki. Alig evett és ivott, míg odakint tomboltak az elemek.    Furcsa valami szórta átkát a falu minden pontjára. Amit ért, ott lyukat égetett a felületén. Az ég folyamatosan morajlott, szórta a villámokat az égen.  Teltek a percek, órák. Lassan besötétedett, de a helyzet nem változott. Ben még mindig az ágyon ült és merev tekintettel bámult előre. Valami megmozdult odakint.  Puha lábak osontak a térköveken.  Ő testét nem érte a fura eső.   Megállt, és rátekintett a házra, majd az égre. A furcsa vihar Ben háza felett elállt. Nem villámlott a ház felett, és az eső sem szórta tovább gyilkos porát.   De a település többi része menthetetlenné vált.   Lassan éjfélt ütött az óra. Odakint mozgolódás hangjai szűrődtek be Ben szobájába. Nem foglalkozott vele.   Kis idő eltelte után kiabálás és sikítás hangjai zavarták meg az éjszak nyugalmát. Valahol macska nyávogott, kutya ugatott, csirkék kotkodáltak, kakas kukorékolt, majd minden hirtelen elnémult.  

A macska az út közepén ült. Még egyszer körbenézett, majd egyszerűen füstté vált. Nem maradt utána más, mint a halál csendje.

                                         cat-6342145_640.jpg                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            

Folytatás: A kővé vált falu.

Ősztündér című versem

https://www.youtube.com/shorts/DYyFBLHIQdo

Már rég írtam bejegyzést, de meg volt az okom ara, hogy egy kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel. 2019 valahogy egy különleges év volt számomra. Így visszatekintve is elmondhatom, abban az évben valahogy boldog voltam. Jó és rossz is történt velem, de valahogy 2019 mégis más volt számomra. Az írás területén is sok jó dolog történt velem, amire így visszagondolva, boldogság járja át a lelkem a mai napig. Két Antalógiakötet megjelenés is színesítette e évemet. Nos, valami beléfúródott aza addigi megszokott életembe. Gondok lettek a látásommal. Nem is kicsi. Nem láttam a bal szememmel. Vizsgáltak, de semmit sem találtak. Akkor nem nagyon néztem tévét, nem ültem annyit a számítógép előtt. Olvasni sem olvastam annyit, amennyit szoktam. De úgy éreztem, valamit akkor is tennem kell, ha már itthon vagyok táppénzen. Megpróbálkoztam az írással. No, akkor még nem a gépen, hanem előkerestem egy füzetet, és abba kezdtem el írni. Verseket. Így , akkor született meg az Ősztündér című versem. Illetev kaptam vissza szerkesztésre a Nyári Érzés Antalógiakötetet. Így, igazán izgalmas volt minden, és  a látásomat is kezdtem visszanyerni. Közben felvettem a kapcsolatot a Facebookon a Könyvmolyok szerint a világ oldal adminjával. Megbeszéltük a dolgokat, így számára is elküldtem néhány írásomat. Arra már nem emlékszem, mikor írt vissza. De annyit igen, hogy az Ősztündér című versemet kiválasztotta, és hogy augusztus 31-én este e versemmel fogjuk a nyarat búcsúztatni, és köszönteni az őszt. Emlékszem, izgatottan vártam e dátumot. Annál nagyobb volt az örömöm. Sok megosztást és hozzászólást kapott a versem. De a legnagyobb meglepetés másnap ért, szeptember 1-jén. Ugyanis e versem az Ősziharmónia oldalra is kikerült a Facebookon. Örök emléket hagyott maga után  e két emlék. 

 

Megjelent az ifjúsági regényem e -könyvben-)

Mindig jó érzéssel tölt el, ha épp egy könyvmegjelenés előtt állok, vagy épp aznap, amikor megjelenik a könyvem. Még akkor is, ha nekem is meglepetés a megjelenés, hisz nem számítottam rá. Hat könyvmegjelenésen vagyok túl, egy másik kiadónál. Mesekönyv, sci-fi és egy krimi. Ebből három e könyv, három nyomtatott. Sőt. A mesekönyvem első része angol nyelvre le is lett fordítva, és szintén e könyvformában megvásárolható az Amazon oldalán. Próbálom az írásaimat feltenni a blogoldalra. Van, melynek külön oldala is létezik. Ilyen , többek között az ifjúsági regényem: A négyek bandája is. 2023. június 11-én indítottam útjára a történetemhez kapcsolódó oldalt a blog.hu oldalon.  Pár napra rá már címlapra is e fejezete a történetemnek a blog.hu oldalon. Majd napokkal később az történet harmadik fejezete is a címlapon volt olvasható. Ahogy tudtam írtam a történetet, és osztottam meg a Facebookon. Ha nem osztottam, egyre többen kezdtek el érdeklődni felőle, hogy miért nem látják a bejegyzésemet az ifjúsági regényem kapcsán.   Több történetet is írok, valamint forgatókönyveket, és közben szerepeltem egy életrajzi dokumentumfilmben is.  Idén, január végén a történet utolsó fejezete is felkerült az oldalra. De közben írni kezdtem a második részt. Lassan, de készül. Régóta ott motoszkált a fejemben, hogy e történetemet egyszer szeretném majd kiadatni. Nyomtatott formában a könyvespolcok polcaira szerettem volna kijuttatni a könyvemet. Ahogy az így volt a Szövetség és Bandi farkas első része kapcsán is.  Közben valamikor ősszel, mint támogató író bekerültem a MKMT tagjai közé. Gondok adódtak a mostani kiadóval, csak még eljátszottam a gondolattal, hogy ki kellene adatni a Négyek bandáját. Közben pályáztam egy antológiakötet bekerülés kapcsán. Ami sikerült, és az Üzenet című írásom be is került a kötetbe. ( Helma Kiadó) Csak jót olvastam e kiadóról és rá is írtam a kiadóvezetőre. Érdeklődve a megjelenési lehetőségek felől. Közben más kiadókra is ráírtam, ahonnan a mai napig még választ sem kaptam. Be is küldtem Bálint részére az elkészült kéziratot. Hamarosan kaptam is választ, hogy a lektor végigolvasta, és kiadásra érdemesnek találta. De van benne hiba. Javítsam. Javítottam és visszaküldtem. Meg is beszéltük, hogy e-könyvben fog megjelenni az első rész. Múlt héten kedden pedig, amikor reggel megkaptam az értesítést, hogy a grafikus elkészített három tervezetett a borító kapcsán, szóhoz sem tudtam jutni, annyira gyönyörű három illusztrációt készítettek a könyvem kapcsán. Most nehéz volt a választás, nehéz volt a döntés. De nem úgy működik. Első látásra. Már akkor tudtam melyiket választom, amikor először megláttam a borítókat. Boltba menet és jövet közben is erre gondoltam. Mire hazaértem, megvolt a választásom. Persze , hogy azt választottam amely elsőre is nagyon megtetszett. Vissza is küldtem a választott borítót. Közben elküldtem egy kedves, szintén író ismerősömnek, mindhárom borítót. Nem árultam el melyiket választottam. Ildi megmutatta a lányának, és lányának is pont az a borító tetszett a legjobban, amelyet én is választottam.  Csütörtök délután pedig már meg is jelent az ifjúsági regényem. 

Az alábbi helyeken megtalálod és meg is vásárolhatod:

Helma Kiadó

Bookline

Libri

Líra

Book24

Álomgyár

E-könyv

 negyekbandaja1.jpg

Hajnalok hajnalán

Nagyon sok könyvem van itthon. Legyen az a Szövetség, vagy a mesekönyvem mindkét része. Sőt. Hamarosan újabb adagot fogok belőlük visszakapni. Így, kb 2 hete feltettem a Facebookra, hogy a Szövetséget dedikálva egy 1000-ért adom. Mintahogy azt gondoltam is, egy helybéli sem reagált rá. Így  a bejegyzésem meg lett osztva a testvérem fb oldalán is. Rá is kaptak egyből. Közel 11 darabot sikerült így eladnom a Szövetségből. Ám a legleső dedikálásra hajnalban került sor.  Tesóm öt óra körül robogott be hozzám, hogy kell egy a Szövetségből.  Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból pizsomában. Kótyagos fejjel kerestem egy példányt a Szövetségből, és így álltam neki a dedikálásnak.  Hirtelen nem jutott az eszembe, hogy hányadika is van, így ránéztem az órámra.  

2024.06.25. 05:25 perckor dedikáltam. Érdekes... elgondolkodtató számomra, hogy számmisztika szempontjából van e  jelentősége e időpontnak.  Bár lehet, hogy még érdekesebb lett volna, ha 06.26. 06.25 perckor dedikáltam volna le a könyvet.

szovetseg_1.jpg

Könyvbemutatóm. Ami elmaradt.

Biztosan emlékeztek arra a bejegyzésemre, még a tavasz közepéről, hogy megkeresett a könyvtárunk igazgatója, abból az alkalomból, hogy június 1-én lesz a Gyereknap megtartva, itt a községünkben. Biztos számíthat e rám egy kötetbemutató keretében, mintahogy azt március elején megbeszéltük. Mondtam Ibolyának, számíthat rám. Meg is  kaptuk a Faddi Hírek tavaszi számát, s nagy meglepetésemre , azon plakát, melyet előző nap láttam a Facebookon, a gyereknapi programokat hirdeti, benne van. Így én is. Nagyon örültem neki, hogy végre, valamilyen formában én is benne vagyok a helyi lapban. El is kezdtem a szervezkedést, ami sok időmbe tellett. Aprólékos munkával építettem fel a bemutatót, hisz még gyerekek számára nem tartottam előadást. Megkerestem a harmadik rész illusztrátorát, mert nem voltak meg az illusztrációk. Marát, akinek köszönhetően 2018-ban útjára indult az Adventi mesekalendárium által Bandi farkas kalandjai.  Elkezdtem a diákat felépíteni. Az utolsó pillanatban lettem kész velük. S vártam a szombatot. Közben osztogattam a saját, illetve a település Facebook csoportjában az eseményt. Ott sok lájkot kaptam. Mindhiába. Előző nap éjjelén kezdődtek a folyamatos viharok. Egyik a másik után. Mielőtt útnak indultam volna, akkor szakadt a legjobban. Mivel senki sem szólt nekem, hogy az időjárás miatt esetleg elmaradnak a programok, elindultam. Kb 5 perces út tőlünk a könyvtár. Gyanús volt, hogy sehol senki. Tiszta kihalt volt a falu, a könyvtár bejárata zárva. Csak a tűzoltók jöttek, hogy az éjszaki vihar után egy fát kivágjanak a parkban. Arra néztem. Semmi. Vissza mentem a könyvtár bejáratához, vártam egy picit. Mikor a tűzoltók elmentek, ismét arra néztem, s láttam meg a két könyvtárost. Hátulról lehetett bemenni. Ugyan abban a helyiségben kaptam helyet, ahol tavaly a Szövetség kapcsán tartottam az Irodalmi estémet. Állítólag ők, nem tudtak arról, hogy nekem a gyereknapi programok keretében könyvbemutatóm lenne. Állítólag ők , akkor szereztek tudomást erről, mikor elkészült a programokat hirdető plakát, s bekerült a Faddi hírekbe.  Ott ültem a kisteremben egy órán át egyedül. Forgatókönyvet olvastam, telefonáltam. Aztán egy óra múlva , valamelyik könyvtáros bejött, hogy inkább üljek ki a gyerekek közé. Semmi értelme nem volt. Ha oda is jöttek, csupán ennyit kérdeztek. Ingyen van? Mondtam: nem. Ja... ők nem tudják megvenni. Külön-külön 2000 forintért adtam a mesekönyvemet. Egyben : 3000 forint. Kb félnégy magasságában úgy döntöttem, összepakolok, és hazajövök. Így is tettem. Eldöntöttem. Itt, a településemen végleg befejeztem. Itt nincs értelme semmi jónak. Üvöltsön a zene, buli legyen. Ez a lényeg.

2024_06_01.jpg

Helyi lap hasábján

https://www.youtube.com/watch?v=_asNGMj2IAw

Biztosan emlékeztek arra, hogy egy évvel ezelőtt, pontosan május tizenötödikén sci-fi témában irodalmi estet tartottam a településem könyvtárában. Nagyon vártam, hogy végre a könyvtár a facebook oldalára felteszi az esten készült képeket. Hiába vártam, sajnos erre nem került sor. Jó, gondoltam magamban, majd június végén megjelenő lapba bekerülök. Hiába vártam, még egy sorral sem méltattak. Idén januárban összetalálkoztam a könyvtárigazgatóval, szólt, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából , más ,  a településen élő művésszel együtt bemutatásra fogok kerülni. Kétellyel fogadtam, örültem is. És igen. Tényleg felkerültem a település Facebook oldalára.  Tavasz elején bementem a könyvtárba, miután egy csomó könyvemet visszakaptam, s felajánlottam a Szövetségből és a mesekönyvből is pár példányt a könyvtár részére. Ekkor hozta szóba Ibolya a gyereknapot. Most szervezik, és szeretné, ha én, mint a település írója a mesekönyvem kapcsán a gyerekek részére bemutatót tartanák. Belementem. Múlt hónapban újabb telefon, hogy június elsején 13:30-tól kezdődnek a gyereknapi programok. Köztük az én bemutatóm is. Újabb kétely fogott el. Biztos beülnek e a szülők a gyerekekkel? kíváncsi rám, bárki is? Érdekli egyáltalán a gyerekeket egy ilyen bemutató? A héten, szokás szerint a Facebookon jött szembe velem a Gyereknapi programot hirdető plakát. Nini. Ott vagyok! Gyermekkönyv bemutató. Zárójelben ott a nevem. Nem az írói, hanem a rendes. Gyermekkönyv író. Üsse kő, most az egyszer elnézem. Másnap reggel apu hozza be a Faddi Híreket. Nem igazán szoktam a helyi újságot olvasgatni, csak átlapozom, s ennyi. S képzeljétek. A májusi számban is benne van a gyereknapi programot hirdető plakát. 6 könyv és két országos irodalmi díj után végre megértem az ( ha már tavaly kimaradtam), hogy valamilyen formában bekerültem a helyi lapba. 

 

Megyei könyvtárunkban a könyvem

https://www.youtube.com/watch?v=3q23U6M4_WY&t=3s

Múlt héten, vagyis pontosan ma egy hete annak, hogy a Szövetség I. című könyvemből 10 darabot felajánlottam és be is vittem a megyei könyvtárunkba. A történet lényege az, hogy pár hete szólt a kiadóvezető, hogy pár darabot fog visszaküldeni a könyveimből. Szövetségből és  a mesekönyvből egyaránt. Pár darab csak? Oké, semmi vész, úgyis mindjárt itt a húsvét, tuti elfogok tudni adni a könyveimből, főleg a mesekönyvemből pár darabot dedikálva.  Két nap múlva meg is érkezett a futár. Ugye én egy csomagra számítottam. Kaptam helyette hármat. Kettőben csak Szövetség volt. Közel 100 darabot tartalmazott a két csomag + az első csomagban is volt, a mesekönyv mellett. Gondoltam, képtelenség ennyit eladnom, főleg ebben a faluban ahol élek. Ahol a bulizást előrébbnek tekintik, mint az olvasást. Ötlettől vezérelve fogtam magam és ráírtam a megyei könyvtárunkra. Meg is kaptam a könyvtárigazgatótól még aznap a választ. Szívesen fogadják a könyveimből bizonyos megadott darabszámot. Másnap a megadott számon felhívtam az igazgatót. 10 darabot fogadnak. Így másnap már mentem is. Erről szól a rövid videóm. Fogadjátok szeretettel. 

 

süti beállítások módosítása