A férfi nem akart hinni a szemének, miután kilépett az udvarra, hogy kiálljon
az autóval. Hajnalodott. Az egész udvart reggeli fényesség töltötte be. Az
égbolton a csillagok furcsa mód fényesen világítottak, és a Hold óriási
nagyságban ragyogott. Túlságosan közel volt a Földhöz. Ilyet még sosem látott,
így percekig csak az eget és a Holdat bámulta. Távolból egy autó kürtje
harsogott, ettől felriadt az álmodozásból, gyorsan beült az autóba és elindult
dolgozni. A megszokott útvonalon haladt, ahogy minden reggel. A szeme nem
szokott hozzá a hajnali ragyogáshoz, ezért kezével eltakarta a fényt. Mikor kiért
a hatos útra, Paks irányából földöntúli pompa töltötte be az egész tájat. Ezután
olyat látott, amit eddig soha. A fények egyre élesebbé váltak, a Hold még
hatalmasabbra duzzadt.
Megállt. Nem foglalkozott a mögötte felsorakozó és hangosan kürtölő
autósokkal. Kiszállt, majd látta, hogy a rá mérges autósok is ugyanígy tesznek.
Mindenki az ég felé emelte a tekintetét. A különös fényt a Hold árasztotta
magából, ami egyre jobban beragyogta a tájat. Döbbenetükre a Hold megindult
az égbolton, egyesek felkiáltottak és Istenhez kezdtek imádkozni, mások
Nostradamus nevét ordították.
– Megjósolta Nostradamus! Itt a világvége! Eljött a végítélet napja!
– A jel, amely elhozza a harmadik világégést!
Egyesek kiugrottak az autóból, őrjöngve hagyták el a buszokat és rohantak a
vesztükbe, autók ütköztek össze frontálisan. A férfi érezte, hogy ez a nap, nem
olyan nap lesz, mint a többi. Beugrott az autóba és igyekezett minél előbb
beérnie a munkahelyére. Valamiféle különös érzés bujkált benne, és nézte a
különös pompában játszadozó tájat, és a furcsa Holdat, amely oda-vissza
vándorolt az égbolton. A sugarai teljes mértékben megbabonázták. Az érzés
továbbra is ott bujkált benne, nem akart szűnni, és ott motoszkáltak benne
azok a mondatok, amiket a megijedt emberek kiabáltak. Világvége, jóslatok,
világháború kitörése. Lehet, igaz lesz, és az égi játék egy beköszöntő rossz
előjele? Ez az egész nem ideillő, valami rossz.
Befordult a munkahelyére vezető útra, majd hirtelen fékezett, mert majdnem
belerohant az előtte álló autóba. A másik autó vezetője az eget bámulta. A
középkorú nő a munkatársa volt. A távolból autók fékcsikorgása, és az emberek
megdöbbenő, riadt kiabálásai hallatszottak. Végigmérte a kolléganőjét, aztán
rádöbbent, milyen csinos asszony. Kellemes megjelenésű, kissé teltebb
idomokkal áldotta meg a teremtő, a földöntúli pompában a szeplői ragyogtak
az arcán, az orra kissé fitos volt. A nő nem nézett rá, csak az eget bámulta. A
Hold középen állt, és fogyni kezdett. A férfi a nőhöz fordult.
– Látod a Holdat, és ezt a különleges fényjátékot?
– Igen, látom. Valóban nagyon furcsa. Ilyet még sosem tapasztaltam.
– Amikor befordultam a hatos útra, nemcsak én, hanem sokan megálltak és
az eget nézték. Sokan ordítottak. valakik a vesztükbe rohantak. A kiabálók
szerint Nostradamus megjósolta, hogy itt a világvége, vagy ki fog törni a
harmadik világháború. Ez az égi játék valami rossz kezdetét jelenti. Ezt érzem
már vagy húsz perce. Mikor kimentem az udvarra, nappali pompában úszott
minden, az idefelé vezető út is.
– Tudom. Majdnem az árokba borultam a fényjátéktól. De egyben egyet
értünk. Valaminek a kezdete. Régóta mondom, hogy az emberiség megérett a
végre. De azt kétlem, hogy a híres próféta megjósolta volna. Én nem hiszek az
írásaiban. Lehet, hogy ez az utolsó beszélgetésünk. A Hold és a Nap bekebelezi
a bolygót. Valószínű, hogy ezek az utolsó perceink, és láthatjuk, ahogy
meghalunk.
A nő ránézett a férfira a tekintetük találkozott. A férfi nem szólt semmit.
Erre gondolt ő is. Majd újra az eget kémlelték, nem tudták levenni a
tekintetüket a Holdról. A férfi nem tudja miért, de úgy döntött felveszi a
különleges jelenetet. Ha nem élik túl, legyen meg az utókor számára, mi okozta
a vesztüket. A Hold fokozatosan, lassú fogyásba kezdett. Jól kivehetőek voltak
a felszínén található kráterek. A férfi érezte, hogy a kollégája egyre közelebb
került hozzá. Mindkettőjüket határtalan boldogság járta át, és nem féltek a
közelgő veszedelemtől. Az arcukon túlvilági mosoly jelet meg, és boldogságban
várták a véget. Merthogy bekövetkezik a vég, amit oly sokszor megjósoltak,
ahhoz nem volt semmi kétség. A Hold olyan gyorsan fogyott, hogy percekkel
később csupán az egyik csúcsán világított. Valahol a távolban a templomtornya
elütötte a hat órát, és a tájra éjszakai sötétség köszöntött be, vele együtt néma
csend. Az emberek ledermedve álltak, és imádkoztak. Nem tudtak semmit
csinálni, csak fohászkodni. Fél óra eltelte után a Hold ismét helyet változtatott.
Most az erőmű fölé kúszott. A peremén megjelent egy aprócska vörösen izzó
pont. Majd ismét ordítások hasítottak a csendbe.
– Meghalunk! Úristen, mind meghalunk! Tanúi lettünk a Föld utolsó óráinak.
A sátán markában vagyunk.
Valaki gúnyosan felhorkantott, más káromkodott, és ismét temetői csend
köszöntött be. A vörös pontocska egyre nagyobb lett, és vele együtt a Hold is
duzzadni kezdett. Már senki nem akart kiabálni, ordítani, csak néztek maguk
elé, vagy a Holdat bámulták. Mindenki igyekezett megbékélni önmagával, a
sorsával, volt aki gondolatban elköszönt a hozzátartozóitól, volt, aki telefonált.
Mindenkiben tudatosult, hogy vég lesz mindennek. Tíz perc eltelte után az
egész Hold vérvörösen izzott, és olyan közel került, ha az ember kinyújtotta
volna a kezét, megfoghatta volna a Föld kísérőjét. Az égbolt éppúgy vörösben
játszott, mint maga a Hold. A vörös égbolton a csillagok felragyogtak és egyre
közelebb kerültek a Holdhoz.
Az emberek mire felocsúdtak a látványtól, és szólni tudtak volna egymáshoz,
az egész égbolt, csillagokkal és a vörösen izzó Holddal, zsugorodni kezdett,
újból éjszakai sötétségbe borítva mindent. Mire magukhoz tértek volna,
hatalmas robbanás rázta meg az eget. A vörösen izzó pont elterült az égbolton,
meteorzáport zúdítva a Földre. Az embereket az erős robbanás felemelte, nem
volt többé gravitáció. A robbanás tizedmásodpercig tartott, ami épp elég volt
ahhoz, hogy az embert eltűntesse a Föld felszínéről. A vörösen izzó Hold után
semmi sem maradt csak a vérvörösben játszó égbolt.

A háború árnyékában, ami 3 hete zajlik a szomszédunkban, megijeszt. Megijeszt még felnőtt fejjel is.  És abban is reménykedem, minél előbb vége lesz e borzalomnak és a szerencsétlen menekültek, hazatérhetnek otthonaikba. És újra béke lesz Ukrajnában és Európában.

Bízzunk abban is, hogy nem fog bekövetkezni egy újabb Csernobil.

1986 tavaszán három és fél éves voltam. Mi történt ’86 tavaszán, nem igazán emlékszem rá. Mint arra sem, hogy 7 évesen ’89 októberében bekövetkezett a rendszerváltás, és igazából arra sem, hogy abban a kis időben, amit kommunista világban éltem, mi történt. Csupán egy homályos emlék dereng arról, hogy mi történt az ominózus évben. Anyuval állunk a kertben, és mintha azt mondta volna, hogy most mindent jó alaposan meg kell mosnunk.

20 kilométerrel lakom Pakstól. Volt úgy, hogy munkába menet napi szinten elmentem az erőmű mellett, és a településem egy bizonyos pontjáról, tiszta idő esetén rálátni Paksra és az erőműre. Sosem fordult meg a fejemben az, még akkor sem, ha havi szintű szírénapróbák vannak, hogy minket 20 kilométeren belül, bármi is érhet az erőmű miatt. Bízom benne, míg élek, ilyen súlyos katasztrófa, sosem fog bekövetkezni,

De egy biztos. 1986. április 26. örök mementó marad az emberiség modernkori történelme számára. Mert az avatatlan kezekbe került fejlett technológia és emberi hiba, majdnem végzetes pusztítást okozott.  Ami a robbanás után következett felért egy rémálommal, mindazok számára, akik részt vettek a likvidálásban, és mindazoknak, akik az erőműben dolgoztak, vagy a közelében laktak. És mindazoknak is, akik az emberek elől elhallgatták a bekövetkezett katasztrófát. Radioaktív eső, még Írország felett is hullott. Legjobban érintett területek: Ukrajna, Belerusz és Oroszország voltak. Szennyezés legnagyobb százaléka ide jutott el.

Svédország volt az első ország, aki hírt adott a bekövetkezett katasztrófáról, két nappal a robbanás után, mert a Szovjet kormány el akarta titkolni a bekövetkezett katasztrófát.

Az erőmű 1983-ban készült el. Az erőmű 130 kilóméterre helyezkedik el az ukrajnai Kijevtől. Maga a város Csernobil, Ukrajna északi részén, a Kijevi terület Ivankivi járásában, a Pripjaty folyó partján, az ukrán-belarusz határ közelében fekszik. A város nevének jelentése: fekete üröm.

Azon a végzetes áprilisi napon, tesztelni akartak az erőműben. Nézzük percről- percre, hogyan következett be a katasztrófa, ami az ENSZ szerint: „A legnagyobb környezeti katasztrófa volt az emberiség történetében.” A robbanás következtében kikerült radioaktív anyagok a környezetbe jutva, nagyobbak voltak, mint Hirosimára vagy Nagaszakira dobott atombomba. Hatása, a mai napig érezhető. Pripjaty lakosságát csak két nap elteltével evakuálták. Addigra már sokan súlyos sugárdózist szenvedtek el. Az evakuálás után, az elhagyott területet állatok népesítették be. A katasztrófa helyszínéhez közeli erdőt „Vörös-erdőnek” hívják. A magas szintű sugárzás ugyanis elpusztította a fákat, így a halott fenyők élénkvörös színe hatalmas területeket borított be.

1986.04.25.

1:00.  Megkezdik a 4-es reaktor leállítását.

13.00. Kikapcsolják az egyik generátort.

00 Kikapcsolják a vészhűtőrendszert, hogy a kísérlet során ne lépjen működésbe.

23:15. Átállnak kézivezérlésre. A teljesítmény 30 megawattra esik, és ez a reaktor leállásával fenyeget. Így szabályzó rudakat húznak ki a reaktorból.

1986.04.26.

00:43. Újabb védelmi rendszereket bénítanak meg.

1:00 Stabilizáljak a helyzetet. Percekkel később újabb rudakat húznak ki a reaktorból.

1: 23. Jelzés érkezik, hogy reaktivitás miatt, a reaktort le kell állítani, nem teszik meg, és folytatják a kísérletet. Megkezdődik a teszt következő állomása . Kikapcsolják a vészleállító automatikát . Beindul egy öngerjesztő folyamat . A teljesítmény százszorosára emelkedik , ami robbanásszerű állapothoz vezet. Percekkel később bekövetkezik az első robbanás, a reaktor nagy mennyiségű gőz szétveri. A második robbanás szétrombolja az épületet, aminek következtében több száz tonnányi üzemanyag, grafit és reaktordarab kerül a levegőbe. Reaktorban lévő grafit kigyullad.

1:35 Turbinacsarnok tetején megkezdik az oltást.

2.00. Értesítik a vezérigazgatót.

2:30. Tájékoztatják a hadsereget.

3:30. Olyan egységet rendelnek ki a helyszínre, akik sugárzásmérő és reaktorbalesetre specializálódtak.

6:00. Tájékoztatják Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnököt.

1986.04.27.

Megkezdik a sérült reaktor helyén égő grafittűz oltását.

1986.04.28.

Svédországban észlelik, hogy Szovjetunióban atomkatasztrófa történt. Felvilágosítást kér Moszkvától, de a szovjet kormány tagad.

1986.05.02.

Döntés születik arról, hogy az erőmű 30 km-es körzetében evakuálni kell a lakosságot.

1986.05.14.

Mihail Gorbacsov nyíltan beszél a balesetről. Június végére elkészül a védőfal, és megkezdik a szarkofág építése.

1987.07.27.

Elitélik azokat, akik a katasztrófáért felelősek.

Leállítják az utolsó működő reaktort.

5 évvel a katasztrófa bekövetkezte után Szovjetunió szétesett.

Mihail Gorbacsov a későbbiek folyamán úgy nyilatkozott: „Talán a csernobili nukleáris atomkatasztrófa volt a Szovjetunió összeomlásának valódi oka”

Hétvégén megkértem az egyik szerzőtársamat, ha lesz ideje és kedve, elolvasná e a tavaly nyáron megjelent mesekönyvemet és csillagozná e a molyon.

Nagyon örült a felkérésnek és vasárnap délutánra ki is olvasta és e csodás értékelést írt hozzá.

Én köszönöm-)

Ezúton köszönöm az írónőnek, hogy elolvashattam a mesekönyvét.
Először is a borító és a könyvben fellelhető illusztrációk vidámak, színesek, figyelemfelkeltőek, a kisebb korosztályok számára ideális megjelenítéssel, így a kicsik el tudják képzelni a szereplőket. Tetszett a könyvben megtalálható színező, amelyen a gyerekek kiélhetik a kreativitásukat. Gratulálok az illusztrátornak, nagyon aranyos rajzokat sikerült alkotnia.
A könyv öt mesét tartalmaz Bandi farkasról és az erdő lakóiról. Különálló kis történetek érdekes tanulságokat boncolgatva. Az írónő Kerek erdő lakóinak történetei által igyekszik tanítani a gyerekeket az alapvető értékekre: őszinteség, elfogadás, bizalom.
A történetek tanító jellege által levonhatjuk a következtetéseket. A mesék a barátság fontosságáról, az összetartás erejéről, a hitről és a bizalomról sok érdekességre világítanak rá. Szerepel köztük tanulságos mese a sztereotípiákról. Fontos dolog az életben, amelyet már gyerekként meg kellene tanulnunk, ne hagyjuk, hogy az előítéleteink vezéreljenek minket. Az egyik mesében például a jelenleg is nagyon aktuális járványhelyzetre kaphatnak rálátást a gyerekek.
A kisiskolások számára is megfelelő lehet gyakorlás szempontjából, hiszen a történetek nem hosszúak.
Köszönöm az élményt!

Áprilisban érkezik a második része.

Sajnos olyan dolog történt az életembe, ami arra késztetett,hogy új e-mail címet hozzak létre, így a 2017 óta működő kezdő író blogját meg kellett szüntetnem.

Bízom benne, hogy az új blogon is megtaláltok és olvasni fogjátok a bejegyzéseimet.

Kicsit fázis késésben vagyok, ismételten.  Elkészült a mesekönyvem borítója, valamikor még December elején ,illetve a hozzátartozó illusztrációk is. Mint azt már írtam, hogy új tervezővel kellett együttműködnöm, és nem okozott csalódást. teljes mértékben meg voltam elégedve a munkájával. Az illusztrációkat sajnos még nem tudom megmutatni, de annyit elárulhatok, hogy gyönyörűek lettek, éppúgy,mint maga a borító is.  Mimi nagyon aranyos és kedves volt, mindent úgy csinált, ahogy kértem. Ő kérte, írjam meg, hogy képzelem el az illusztrációkat és hogyan nézzen ki a borító. Az illusztrációk teljes mértékben passzolnak a mesékhez. E kötetében is lesznek majd színezők és egy kis meglepetés is. Remélem, éppúgy tetszeni fog majd e kötet is a szülőknek és  a gyerekeknek is ,mint az első résznél.

Múlt héten pénteken este pedig megtörtént a borítóleleplezés, és a leleplezést követően még aznap és a szombati nap folyamán , csupa pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól és az anyukáktól egyaránt.

" Sokkal jobb,mint az elöző "

A decemberi fogyásjelentés alapján pedig elmondhatom, hogy érdemes mesekönyvet írnom-)

Puhatáblás lesz!