emmiller

emmiller

Újabb aranyos értékelés a mesekönyvem első része kapcsán.

2024. november 16. - e.m.miller

https://moly.hu/konyvek/e-m-miller-bandi-farkas-tortenetei

Tegnap este óta tudom, hogy valami jó dolog fog történni a mesekönyvem: Bandi farkas történetei első része kapcsán. Néha elfeledkezek róla ( mint most is), hogy megkerestem és felkértem bloggereket, hogy elolvasnák e a mesekönyvem, majd értékelnék azt. Így esett a választásom Ferger Annamarira. Na, nemcsak azért, megy egy megyében élünk, és mindketten Tolna megyei szerzők vagyunk, hanem azért is, mert Annamarit régóta ismerem, és mivel anyuka, nagyon kíváncsi voltam a véleményére. Szóval, tegnap a Könyvbarangoló oldal egy bejegyzés keretében megjelölte a Facebookon az írói oldalam. Nagyot néztem, és csodálkoztam is. Ugyanis, nem tudtam hova tenni az oldalt, mivel még nem hallottam róla. Gondolkodtam, vajon kit kértem fel véleményezésre. Akkor még egy név merült fel, de pont Annamari nem. Az esti bejegyzésében megírta, hogy recenzióspéldányként kapta tőlem a mesekönyvem mindhárom részét, és hogy hamarosan elkezdi olvasni, és érkezni fog az értékelés mindhárom részével kapcsolatban. Gondoltam, oké. Előbb- utóbb kiderül, kinek is adtam elolvasás és véleményezés céljából a könyvemet. Nem sokra rá a messengeren Annamari rám írt, hogy ő az. Az ő oldala a Könyvbarangoló. Örültem, hogy a titokra fény derült. Vissza is írtam Annnamarinak, hogy kíváncsian várom a véleményét a molyon. Arra nem gondoltam, hogy az első rész értékelése már ma kiderül. Délelőtt folyamán Annamari ismételten bejelölte a bejegyzésében az írói oldalamat, és egy nagyon aranyos, cuki értékelést kaptam az első rész kapcsán. Az értékelést megtaláljátok a moly.hu és az írói Facebook oldalamon.De azért ide is kiírom.

A borítókép már első látásra megakasztja a szemet, percekig el lehet veszni a részletek nézegetése közben. Már olvasás előtt sejteti, hogy a borítón szereplő állatok megjelennek majd a mesékben is.

Van egy nagyon kicsi kislányom, akivel imádunk illusztrált meséket nézegetni, második gyerekkoromat élem meg, mikor egy kedves kis mese kerül elém. Szeretem, ha van bennük tanulság, így ezzel az elvárással kezdtem neki az olvasásnak.
A történetek Bandi a farkas, Jojó a tündér és a többi állatlakóról szólnak. Külön- külön is olvashatóak, egymástól nem függnek, mégis jó volt újra és újra viszont látni a különböző mesékben ugyanazokat a szereplőket.
Így az ünnepekhez közeledve örömmel fogadtam a Mikulásos, vagy épp a karácsonyi témájú mesét.
Részletgazdag mesék, nagyon szépek, így egyaránt ajánlom kicsiknek és egészen nagyoknak is."

Lehet, hogy egy firka erről: 1 személy és szöveg

 

Halottak napi szokások és hiedelmek itthon és a nagyvilágban

Európa szerte, így hazánkban is ezekben a napokban szeretteinkre emlékezünk, akik már nincsenek velünk. Kezdetekben, keresztényi kultúrkörökben november másodika a halottak napi megemlékezés volt. Avagy, az elhunyt, de az üdvözséget el nem nyert hívekre emlékeznek. Fokozatosan vált a halottak napja a katolikus egyház ünnepnapjává – felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Elhunytak emlékeinek a megőrzése az emberiség történetének a szerves része. Kultúránként eltérő a megemlékezés. Szokások között vannak olyanok, melyek hasonlítanak hozzánk, de olyanok is vannak, melyek meghökkentőek lehetnek számunkra. Valahol temetői lakomával, máshol hangos zenével és tánccal ünneplik, hogy az elválás nem végleges. Egy szóval, visszahívják az elhunytak lelkét.

Guatemalában e napon a család tagjai az elhunyt hozzátartozó sírjánál piknikeznek, szürkületkor pedig színes sárkányokat eregetnek, hogy így lépjenek kapcsolatba az elhunyt őseikkel. Madagaszkáron testforgató temetkezési hagyomány során az elhunyt testét előhozzák a kriptából és új lepelbe burkolják és felírják rá a nevét, így emlékezve rájuk. Majd egész napos táncmulatságot rendeznek. Finnországba kecske alakú szalmaboglyát készítenek, melyet ünnepélyesen elégetnek. Az elhunyt hozzátartozók lelkét a nap végén, virágokkal és füstölőkkel hívják vissza, egy közös szaunázásra. Ecuadorban  e napon baba alakú kalácsot sütnek , melyhez erdei gyümölcsből készített lekvárral tálalják. Ebbe mártogatják bele a hozzátartozók a baba alakú kalácsot a sír mellett. Hongkongban pedig minden évben megrendezik  az „éhes szellem” ünnepét, melynek során megitatják a szellemeket.  E ünnepnapon pénzt is égetnek, célja a közösségi halottja a túlvilágon se szenvedjen hiányt pénzből.

 

Hazánkban a hagyományok őrzése fontos része a kultúránknak.  Mindenszentek napja a Katolikus egyházban az üdvözült lelkek napja. Vagyis e napon ünnepeljük azon szentjeinket, akikről a kalendárium nem tesz külön megjegyzést.  A néphiedelem szerint e napon a halottak felkelnek a sírjukból és hazalátogatnak.

 

Hiedelmek:

1.Gyertyagyújtás:  A halottak megnyugvást találjanak , és a fény, segít nekik visszatalálni a sírba.

2.”Versharangozás”: Régi időkben az emberek harangot húztak e napon, annyiszor, ahány halottjuk volt. Míg a többi ember várakozott, hogy harangozhasson, addig ők csenden imádkoztak.

3.Halottak kenyere: E napon megvendégelték a szegényeket, koldusokat. Egyes helyeken, e napon kalácsot helyeztek a sírokra, mennyei táplálékként a sírba visszatérő lelkeknek.

4.Cselédfogadás:Egyes helyeken ezen a napon fogadták fel a cselédeket, béreseket.

Egyes területeken e napon terelték be az állatokat a téli szállásukra.

 

Tilalmak:

Ezen a napon tilos volt:

A munka.

A mosás.

A meszelés

A földeken való munka.

A varrás

Ebben az időszakban jósoltak is. Ha halottak napján esett az eső, az esővízből megtudták, ki fog meghalni. Ezzel riogatták egymást. Az öregek a mindenszentek napján levágott cserfaágból jósolták az időjárást: ha az ág belül száraz volt, kemény hidegekre, ha nedves volt, lucskos, enyhébb télre következtettek. Egyes hiedelmek szerint, ha virágot lopunk egy sírról, akkor „halottat lopunk” Picit visszatérve az időjárásra. Milyen időjárás lesz e napon? Jól meg kell figyelni, ugyanis olyan lesz a tél is. Ha november 1-jén az idő enyhe, a tél is enyhe lesz, ha ideg, akkor bizony a tél is hideg lesz.

pexels-photo-783200-696x464.jpeg

Halloween-i népszokások

 Halloween elnevezés a nyugati germán óangol nyelv, a mai angol őséből származik. A »szent« jelentésű hālig melléknévből, illetve ennek a főnévi megfelelőjéből a hallow »szent, szent ember« jelentésű szóból. Az All-Hallows-Eve kifejezésből, ahol az utolsó szó az evening (»este«) szó régies változata. Az egész kifejezés a mindenszentek keresztény ünnep előtti éjszakát jelölte. A kifejezés 1556-ból maradt fenn először, és ennek terjedt el később a skót változata, a Hallowe’-en, ugyanis a skót nyelvben az „eve” megfelelője az „even”, s ez rövidült „e’en”, illetve „een” alakká.

A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult autentikus ír ünnep. Október 31. éjszakáján tartják, elsősorban az angolszász országokban. Az ünnep 1840 körül került Észak-Amerikába, amikor sok elszegényedett ír földműves vándorolt ki Írországból, akik magukkal vitték az ősi kelta eredetű népszokásaikat és hitvilágukat is.

A kelták hite szerint, október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, félelmükben beöltöztek különféle álcázó maskarákba, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit. A történelem során több hasonló római kori ünnep is elvegyült a kelta halálkultusz samhain nevű ünnepével, ezért mai állapotában ez az autentikusnak ismert pogány ünnep az ókori mediterráneumból származó elemeket is tartalmaz, amely kiegészült az ír nép szokásaival, és az észak-amerikai, nyugat-európai vidám ünnepi és gasztronómia bolondozással, töklámpás faragással, jelmezes kéregetéssel, beöltözős partikkal, almahalászattal is. Továbbá  a mai Nagy-Britannia, Írország és Észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely október 31. éjszakájára esett, és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette.

Stefan Moser szerint – aki a salzburgi kelta múzeum igazgatója – „az a tény, hogy a halloween egy kelta gyökerű szokás, olyan mítosz, amely a Halloween elterjedésével kezdődött, és azóta nem távolították el, azonban nincs komoly kapcsolat a két dolog között.”

Amerikában az 1900-as évek elejétől vált egyre népszerűbbé, majd a legkedveltebbé halloween ünnepe, az ünnepi fesztiválokon szörnyek, boszorkányok, földönkívüliek, kalózok, rajzfilmek és mesék szereplői, állatok és hírességek maszkjait viselő jelmezesek jelennek meg.

Az évnek ebben az időszakában több más ünnep is van.

– Október 31. a kelta, római és sajátos ír-keresztény gyökerekkel rendelkező halloween. Ugyanezen a napon van samhain is, amikor a kelta-óév véget ér, és a kelta újév elkezdődik. A neopogányok a samhain szertartásait részesítik előnyben.

–  A katolikus mindenszentek (Festum Omnium Sanctorum) az üdvözült lelkek emléknapja november 1-én van.

–  A mindszentet követő halottak napja (Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) katolikus ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért november 2-án van.

Az amerikai ír telepesek az ősszel aratott tököt nem csak hallowen ünnepi kellékeként használták, hanem levágták a tök tetejét, eltávolították belőle a magokat, majd tejet, fűszereket és mézet öntöttek bele, amit forró hamun sütöttek meg, ma ezt tartják a hálaadás napján készített tradicionális tökpite eredetének.

 Halloween tök dekoráció glitteres 33cm 104166344

 

Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O’Lantern nevű részeges kovácsról kapta. Egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak meg még egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög, ezért a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől, és nem is mert lemászni, ezért kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, míg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. Jack ekkor megengedte, hogy lemásszon a fáról az ördög – aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban, amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt: a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy örökké izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, amit nyugtalan lelkének szánt. Az izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette világító lámpásnak, s azóta lelke ennek a takarmányrépa-lámpácskának a fényénél keresi megnyugvását.

A legenda sok egyéb változata is létezik az angolszász nyelvterületen, köztük Fukar Jack (Stingy Jack) története is, az öreg részeges kovácsról, aki szeretett mindenkit megtréfálni, de egyszer eladta a lelkét az ördögnek.

A legenda egy másik ismert változata szerint, amikor az ördög el akarta vinni a pokolba a részeges kovácsot, Jack csele az volt, hogy meggyőzte az ördögöt, hogy változtassa magát pénzérmévé, mellyel fizetheti az italukat a kocsmában. Az ördög úgy is tett, Jack azonban a pénzt zsebre tette egy ezüst kereszt mellé, mely megakadályozta, hogy az ördög visszaváltozzon eredeti alakjába.

Az ír néphagyományt követő Amerikában, a legendában eredetileg szereplő takarmányrépát a narancssárga színű, Amerikában őshonos, látványosabb, könnyen vigyorgósra kivájható sütőtök növény váltotta fel.

Egyesek keresztényellenesnek tartják a halloweent: „A keresztények gyertyáit – amelyeket elhunyt szeretteink sírján gyújtunk – akarják ugyanabban az időpontban kigúnyolni a szörnyeket ábrázoló töklámpásokkal.

Magyarország.

Nálunk nincs halloween, nálunk mindenszentek van. Mondjuk oly sokszor. Biztos, hogy így van? 

A tökfaragás sokak számára az őszi dekoráció elkészítéséhez tartozó tevékenység, mások szerint mindössze a halloween ünnepével importált, a magyar hagyományoktól kifejezetten idegen elem. De kinek van igaza?

A dolog érdekessége, hogy a 20. század eleji paraszti világban kifejezetten kedvelt volt Magyarországon a töklámpások készítése, amivel ijesztgették, heccelték egymást a fiatalok. Sok helyen tökvicsorinak hívták a betakarítást követően, néhol kifejezetten halottak napja és mindenszentek idején faragott tököt. A népszokás Erdélyben is kifejezetten kedvelt volt.

Egyes tájegységeken a Luca-tök volt ismert, ami természetesen Luca-napra készült. A faragott tököt ebben az esetben is gyertyákkal világították ki, és a cél szinten az ijesztgetés volt. Az Amerikában olyan jellemző halloweeni tök valójában az európai kultúrkörből került ki, majd onnan importáltuk vissza.

Tehát, ha eddig túlságosan amerikainak érezted a tökfaragást, most bátran vesd bele magad, és gondolj a magyar ősökre, akik már több mint száz évvel ezelőtt is hasonló faragványokkal ijesztgették egymást a paraszti világban.

Töklámpás

Magyar Könyv is magyar termék mozgalom

Van egy mozgalom. Egy mozgalom, melyet 2023-ban  Sky S. T. Dél Afrikában élő magyar származású író és a Helma Kiadó indította útjára.  E mozgalom:  A magyar könyv is magyar termék mozgalom.  Azzal a céllal alapították meg , hogy népszerűsítse a magyar szerzők által magyar nyelven írt könyveket. Kiemelten fontosan tartják a magyar nyelv szépségének, gazdagságának megőrzést, kiemelten a határon túl élő magyarok körében.   Ösztönző programok gyerekek és fiatalok számára az írás és az olvasás népszerűsítése kapcsán. Továbbá támogatja a mozgalom a látássérült, és időskori látásromláson átesett, olvasási nehézséggel küzdő embereket.

2023-as megalakulása óta 117 magyar író csatlakozott a mozgalomhoz.(Többek között én is)Olyan nagyszerű írót is köszönthetünk tagjaink között, mint; Nemere István. Aki egyben a mozgalom egyik nagykövete is.  Nagyköveteink között további nagyszerű emberek is megtalálhatóak: Színészek, festőművészek, írók, bloggerek, zenészek . Vagyis 8 nagykövet, 2 tiszteletbeli nagyköveti segíti a mozgalmat. 10 blogger segít abban, hogy a KMMT íróit és könyveiket megismerjék az olvasók.  Ők könyvajánlókat írnak, interjúkat készítenek.

  A mozgalom indítása óta 121 MKMT lógóval ellátott könyv jelent meg.   Pártoló tagként magánszemélyek is csatlakoztak és segítik e remek kezdeményezést.  Továbbá média és sajtó megjelenések segítik a munkánkat.

Mód és lehetőség van arra, hogy e nemes célt támogassátok különböző formákban. Erről a lehetőségről bővebben olvashattok a mozgalom honlapján.

https://mkmt.hu/tamogass

Íróként / bloggerként az alábbi helyen és módon tudtok csatlakozni:
https://mkmt.hu/csatlakozz

Rólunk és könyveinkről bővebben a Helma oldalán találtok.

www.helma.hu 

 

 

 

mkmt.jpg

https://mkmt.hu/irok-konyvek/irok

 

97 éve született Peter Falk

Ugye ismerős? Persze, hogy az. Hisz mindenki ismeri a ballonkabátos hadnagyot, akinek mindig van egy kérdése, a keresztneve is titokzatos, éppúgy, mint a felesége. Ő Columbo hadnagy.

Hadnagyunk Peter Michael Falk néven született 1927. szeptember 16-án New York-ban.

Sokszor emlegetik, hogy Peter Falk magyarszármazású, az újságíró, Falk Miksa dédunokája. Kutatások szerint, valóban vannak magyar felmenői, de Falk Miksához nincs köze. A családfakutatók a névrokonságon kívül más kapcsolatot nem találtak közöttük. Édesapja Michael Falk kereskedő, édesanyja könyvelő volt. Mindkét oldalról Európából és Oroszországból emigrált nagyszülők voltak.

Háromévesen rosszindulatú ideghártya daganatot diagnosztizáltak nála, amely a szem eltávolításával járt. Kivehető szemgolyót kapott, amellyel sokszor riogatta a társait.

Nem színésznek készült. Középiskola elvégzése után szakács lett. New School for Social Research intézményében politológiát tanult, 1951-ben végzett.1953-ban  a Syracuse Universityn egyetemi szintű diplomát szerzett közigazgatásból. Megpályázott egy állást a CIA-nál, de nem vették fel, ezért a hartfordi Connecticut State Budget Bureau-nál helyezkedett el, mint gazdasági elemző.

Művészi pályája során olykor diszkriminációk érték a hiányzó szeme miatt. A Columbia Pictures igazgatója állítólag ezzel a felkiáltással utasította el: „Ennyi pénzért kétszemű színészt is kaphatok!” Rajongói közül azonban sokan kifejezetten vonzónak találták különös tekintetét.

Felnőttként munka mellett a westporti White Barn Theatre-nél színészi tanulmányokat folytatott, mert felkeltette érdeklődését ez a pálya, és elhatározta, hogy színész lesz. 1956-ban otthagyta az állását, és Greenwich Village-be ment. Az off-Broadwayn debütált 1956. január 3-án Molière Don Juan című darabjában, melyet a Fourth Street Theatre tűzött műsorára.

Mielőtt felvette volna az ismert ballonkabátot, több filmben  is szerepelt. Emmy díjra is jelölték, amit másodszorra megkapott, Oscar díjra is kétszer jelölték a legjobb férfi mellékszereplőként. Az 1966-ban indult The Trials of O’Brien volt az első sorozatszerepe – egy ügyvédet alakított –, ám a széria csupán egy évadot ért meg. Annál sikeresebb lett viszont egy másik tévésorozat, a Columbo, amely meghozta számára a világhírnevet.

A világhírnevet hozó híres ballonkabátot 1968-ban öltötte magára A recept: gyilkosság című epizódban. Majd mély hallgatás, és hadnagyunk három évvel később öltötte magára a kabátot, és lett újból és újból még egy kérdése. Az 1971-ben sugárzott második részt – Váltságdíj egy halottért – a magyar közönség moziban láthatta először. Ezzel az epizóddal valóban elindult a Columbo-sorozat, amely nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem az egész világon rendkívül népszerű lett. Columbo megformálásáért Peter Falkot tízszer jelölték Emmy-díjra (ötször nyert), és kilencszer Golden Globe-ra (egyszer nyert). Columbo rosszul öltözött, látszólag lassú észjárású nyomozó, aki azonban mindig mindegyik ügyét sikeresen megoldja. . Módszere, hogy különösen odafigyel az apró, egymásnak ellentmondó részletekre, és azokból kiindulva leplezi le a tettest. A gyanúsítottak gyakorlatilag mindig elkövetik azt a súlyos hibát, hogy nem veszik elég komolyan Columbót, aki olykor felidegesíti őket azzal, hogy a távozás pillanatában az ajtóból fordul vissza, hogy még valamit kérdezzen, és feltárjon egy kulcsfontosságú ellentmondást. A magyar nyelvű változatokban Columbo hadnagy szinkronhangját Szabó Gyula adta. A gyilkosság receptre című legelső epizódban, Peter Falk magyarhangja Garazs Dezső.

A harmadik részét : Ahogy a könyvben megvan írva  , akkor még gyermekcipőben járó és pályakezdő rendező: Steven Spilberg rendezett. A sorozatban számos ismert színész is felbukkan. Többek közt Leslie Nielsen  vagy az én kedvenc szereplőm a sorozatból: Jack Cassidy, aki három epizódban is szerepel, s mind háromban gyilkost játszik. Felbukkan a sorozatban Peter Falk felesége is, akinek itt, kivételesen ismerjük a nevét: Shera Danese, aki hat részben is szerepet kap. Sorozatbeli felesége sosem bukkan fel, csak egyszer tesz a nevére utalást: Rose.

69 részt élt meg a sorozat.

A sorozatban szinte főszerepet játszott az autója is, mely a karakteréhez jól illő 1959-es Peugeot 403-as. Az egyetlen extra az URH-rádió volt az autóban, melynek az volt az ismérve, hogy nem indult elsőre. Ezt a példányt egyébként Peter Falk személyesen választotta ki a Universal Studios egyik parkolójából.

Több évnyi betegség után, 83 éves korában Beverly Hills-i otthonában hunyt el, 2011. június 23-án.

Viszont, nekem is van egy kérdésem: Miért nem léptették elő sohasem?

 

Kedvenc részeim:

Gyilkosság hangjegyekkel

A főnyeremény: halál

Columbo és a rocksztár gyilkosa

Columbo a rendőrakadémián

Gyilkosság telefonhívásra

A szemfényvesztő

Diplomáciai mentesség

Hajnali derengés

Hattyúdal

Matt két lépésben

Rövid szivar

Peter Falk's Career - The New York Times

 

Mikor egy szerzőtársad, így ír a mesekönyved kapcsán

https://www.youtube.com/shorts/LH95n_0sXtI

Mikor megindulsz a kéziratoddal a megjelenés felé vezető úton, sok minden jár a fejedben. Biztos, hogy ki kell adnom? Tetszeni fog e a borító, az illusztráció? vagy maga a tartalom, a mesék, a gyerekeknek és a szülőknek? Hogy fogják fogadni? És én a kritikákat, véleményeket? Nincs visszaút, és másodpercekkel később már a kezedben fogod a könyved tiszteletpéldányait, és viszontlátod a könyvesboltok polcain. ( Sajnos már nincs kint a mesekönyvem egy Libri botban sem) Veszik a könyved, általános sikerlistán vagy kategórián belül online általános sikerlistán van, várod a véleményeket, a csillagokat, értékeléseket. De azok nem jönnek, dedikálsz, max messenger üzenetben írnak neked véleményt róla. Ám egy nap valami történik a moly.hu oldalon. Pár értékelés és csillag is érkezik a könyvedhez, illetve olvasói vagy kívánságlistára teszik. Azóta is úgy áll a moly.hu oldalon. Telnek a hetek, napok ás hónapok. Újabb csillag, újabb vélemény. Ráadásul egy másik kiadónál ( azóta egy kiadónál) lévő szerzőtársad elolvasta és véleményezte a mesekönyved. Kétszer is. Tömör vélemény decemberben a moly.hu oldalon a mesekönyved első része kapcsán és pár napja e mailben érkezett egy rövid, de annál cukibb vélemény Borkától a Bandi farkas története első része kapcsán. Erről szól a videó. Aminek megtekintése a YouTube csatornámon, még a Pici kulcstartó című versemet is megelőzte-))

 

Péntek 13. Ha hiszel a babonákban....

Sosem hittem a péntek tizenháromban. Nem ért szerencsétlenség, ha előttem átfutott egy fekete macska, de szerencsém sem volt sohasem e misztikummal övezett nap körül.  Nem szoktam a szerencsémet sem kísérteni. Tehát nem veszek se lottót, se kaparós sorsjegyet. Vannak olyanok, akik e napon, még a lábukat sem merik kitenni a házból. Én kitettem ma reggel. Hazafelé jövet a boltból bőrig is áztam. Bár, reggel, amikor felkeltem, nem is foglalkoztam azzal, hogy valójában hányadika is van ma. Míg nem anyu a délelőtt folyamán meg nem jegyezte.  Egész nap e napon gondolkodtam és úgy döntöttem, utána is nézek, milyen legenda is fűződik hozzá, vagyis honnan ered e nap miszticizmusa. Egy évben három ilyen péntek lehetséges.

A világ legelterjedtebb legendája pontosan e naphoz kötődik. Igaz történet, ami a péntek tizenharmadikához tartozik? Vagy csupán az egész történet egy kitaláció? 1307. Október 13-án a francia király IV. Fülöp több száz Templomos lovagot tartóztatott le, vetette máglyahalálra . A király jól megszervezett „ akciója” volt.  Egyetlen egy éjszaka alatt foglalta le a rend vagyonát, fogadta el őket, és eljárást indított ellenük a keresztény vallás meggyalázása,  avagy Pogány, démoni bálvány imádata miatt.

Más feltételezések szerint e számhoz kapcsolódó félelem, egészen az ókorig nyúlik vissza.  Állítólag Hammurapi a törvényeiben kihagyta a tizenhármast. Véletlen volt e vagy sem, nem tudjuk. De lehet csupán elírás. A babonákban hívők szerint , nem véletlenül maradt ki.

Más feltételezés szerint Jézushoz is köthető. Miszerint, péntek tizenharmadikán feszítették keresztre a Megváltót. Az Ószövetségben olvasható paradicsomi bűnbeesés, avagy Ádám és Éva esete az almával is szintén e napon történt meg.  A Bibliánál maradva még egy picit, térjünk vissza Jézushoz.  Egészen az utolsó vacsoráig. Tizenkét apostol vett részt a vacsorán, és maga Jézus. Tehát tizenhárman vettek részt rajta. De vajon ki volt az utolsó, a tizenharmadik személy, aki utolsóként ült az asztal mellé? Hát persze hogy Júdás volt, aki elárult Jézust. A XIX. században e nap a hóhérok napja volt. Rendszerint e napon hajtottak végre kivétéseket. A népi hiedelmek szerint, e nap a gonosz napja. E napon nem ajánlott megházasodni, költözni, új állást vállalni, vagy hosszabb túrákra menni.

Nézzünk egy kicsit szét a tengerentúlon is. Amerikában ugyanis a felhőkarcolók esetében nincs tizenharmadik emelet, vagy a szállodákban nincs tizenhármas számmal ellátott szoba, kórházakban nincs tizenhármas kórterem, színházakban pedig a nézőtéren nincs tizenharmadik sor.   Babona elérte a memphisi repülőteret is, ahol nincs A13, B13 és C13 számú beszállókapu, ahogy New York állambeli Islip repülőterén sincs 13-as kapu, San Franciscóban pedig a 12. és a 14. sugárút közötti észak-déli irányú utcának nem akartak szerencsétlenséget hozó nevet adni, ezért Funston Avenue-nek keresztelték el.

Arnold Schönberg nagyon babonás volt és teljesen biztos volt abban, hogy a tizenhármas számnak köze lesz a halálához. Az osztrák zeneszerző végül 76 évesen halt meg – aminek számjegyeit, ha összeadjuk 13-at kapunk (7+6=13). Halála napja július 13-ra esett, ami természetesen egy pénteki nap volt, ráadásul este 11 óra 47 perckor hunyt el, azaz 13 perccel éjfél előtt.    E napon1996. szeptember 16-án ölték meg Tupac Shakurt-n.

 

cat-6342145_640.jpg

A macska.

A macska. Nem volt egy gyönyörű fajta. Fekete, vékony, göthös volt. De a szeme. Szeme valahogy más volt. Legalábbis akik látták őt, ezt mondták. Mert akik belenéztek, úgy érezték, hogy a pokol tüzét látták volna benne. Hogy került a macska a községbe, azt senki sem tudta volna megmondani. Egyik napról a másikra ott termett. Ben Adams házát spécizte ki magának. Nemcsak Ben házának udvarán ült. Ült az árok szélén, az út közepén, szomszédházak előtt, és a házak tetején, az udvarokban a fák alatt. Ben házához ragaszkodott a legjobban. Senki sem értette. Még Ben sem. Őt a legkevésbé sem érdekelte a macska. Nem foglalkozott vele, nem is etette. A dög, ahogy magában hívta, még is élt, létezett. Gondolta, biztosan a szomszédok etetik.  Valóban nem foglalkozott vele. Egészen addig a fullasztó vasárnap délutánig, míg az első rémisztő jel be nem következett. És a falu megindult a végzet útján. Kivételesen e hétvégén csend volt a faluban. Nem üvöltött a zene, nem volt fúrás  -kalapálás, még a fűnyíró sem szólt. Szokatlan volt mindenki számára, még Bennek is. Hisz ő volt a faluba az első, aki már hajnalok hajnalán a zenét üvöltötte, fúrt- faragot és berregtette a fűkaszát.  Felhő sem volt az égen, mégis hűs szellő borzolta az ott élők egész testét.

Ben kint ült az udvaron a kedvenc székében és újságot olvasott. A hideg fuvallat többször a lábába kapott. Ezt gondolta magában. Abban a pillanatban mások is a faluban. „ A halál szele lengi körbe őket”.  A macska a semmiből került elő. Ott ült előtte, mint az egyiptomi piramisok rajzain.  Ránézett. Valamiféle viszolygás és undor fogta el a macska láttán. Lábát lendítette a macska felé. De az nem mozdult. Ült mereven és előre bámult.

-Sicc már innen , te dög.     

Ben újra belemerült az újságba. A macska nem tágított. Ült előtte, mereven. Egyetlen irányba nézett, amit a férfi nem vett észre, néha –néha felnevetett, mert valami vicceset olvasott az újságban.  A dög, az eget bámulta. A férfi az újságba lapozott egyet, amikor valami megmordult. Úgy hitte, a macska az. Nem nézett fel az újságból, pont egy kedvenc témájáról írtak benne. Az ufókról, és az emberrablásokról. A lapba merülve szólt rá ismételten a macskára.

-Még mindig itt vagy? Ha éhes vagy, így jártál. Biztos lehetsz abban, hogy én nem fogok adni neked semmit. Menj valamelyik szomszédhoz, és kunyerálj kaját ott.

A macska továbbra sem mozdult meg, de a furcsa moraj, újrahallatszott. Ben kitekintett az újságból és az eget kémlelte. De az ég tiszta volt, egy felhő sem volt rajta. „ Érdekes”. Gondolta magában Ben. Megvonta a vállát és tovább olvasott. Estig kint ücsörgött, két újságot is kiolvasott. A macska nem tágított, az ég továbbra is folyamatosan, halkan morajlott. Ben felállt a székből, összefogta az újságjait, de közben az eget bámulta. Elindult az ajtó felé, a macskáról el is feledkezett, s rálépett. Megrezzent, és ijedten hátralépett, felborítva ezzel a széket. Szitkozódások közepette belerúgott a macskába. Ám az, meg sem moccant. Az ég tovább morajlott.  A konyhába lépés előtt, még egyszer felnézett az égre, majd a macskára. Ugyanúgy ült a szék előtt, mint órákkal ezelőtt.

Az éjszaka igen hamar ráköszöntött a településre.   Az ég egyre jobban morajlott. Mindig nem volt felhő rajta. Ben nem, de az ablakból látta, hogy jó pár szomszédja kint áll az utcán, és az eget bámulja. Ő nem foglakozott vele. Bánta is ő. Lehet, hogy valamelyik szomszédos faluban buliznak, az hallatszik ide a távolból.  Bement a szobába, ledőlt az ágyra, és bekapcsolta a tévét. Kapcsolgatta egyik csatornáról a másikra, de semmi jó műsort nem talált. Olvasni kezdett, és hamarosan álomba merült. Álmába beszűrődött az égi játék. Valamikor éjfél után riadt fel. Megdörzsölte a szemét, és ránézett az órára. Éjjel fél egy volt. Kikászálódott az ágyból, és kiment a konyhába. A hűtőből kivette a limonádét. Kortyolta a hűsítőként ható italt. Ránézett az ablakra. Kis gondolkodás után odament, és felhúzta a redőnyt, és kinézett rajta.  Először az égre nézett. Tiszta volt az égbolt, jól látszódtak a csillagok.  De a hang, délután óta nem akart szűnni. Egyre ijesztőbbé vált. Most már tudta, mi ébresztette fel. A moraj. Olyan érzés volt számára, mintha mellette ülne egy széken, és folyamatosan ütné a dobját. Az utcáról kiabálások hallatszottak be, de nem foglalkozott vele.  Tekintete a macskára tévedt.   Meglepődött. A dög, ugyanott ült, ugyanúgy, mint délután, amikor megjelent a semmiből. Arra gondolt, hogy ki kellene mennie, és ismételten belerúgnia, hátha végre eltakarodna a házától. Végül, az égi zörej hallatán letett róla. Megfordult és visszaindult a szobájába. A redőnyt elfelejtette lehúzni. Mindig behallatszottak a szomszédai ordibálásai, de ugyanúgy nem foglalkozott velük, mint percekkel ezelőtt. A macska a tekintetét a házra szegezte, és elmosolyodott, ami a macskákra sosem volt jellemző. Ben visszafeküdt az ágyba, és az ablak felé fordulva, igen hamar álomba szenderült. Hamarosan minden elcsendesült, csak a moraj hallatszott egyre jobban. Később szemerkélni kezdett az eső. Az eső esett, nem állt el reggelig, míg a férfi az igazak álmát álmodta.

A hajnal igen hamar rávirradt a falura. A moraj nem szűnt, de valami egészen furcsa dologra ébredtek fel az emberek.  Ben nyújtózkodott egyet, majd gyors ütembe a konyhába sietett. Nem foglalkozott a szomszédok óbégatásával. Pedig tisztán ki lehetett venni a szavaikból a homok szót. Meglepődött, mikor meglátta, hogy este elfelejtette a redőnyt lehúzni. Még nagyobb volt a megdöbbenése, mert a macska szemrehányó tekintettel befelé bámult a konyhájába. Ben ideges lett. Hadonászni kezdett a kezével. A macska fittyet hányt rá.  

-Sicc már innen, te rohad dög!

De a macska nem tágított, csak őt nézte. Ben ránézett. A cica szeme izzani kezdett. A férfi megbűvölve nézett a macskára. Kis idő eltelte után megrázkódott.  De a macska már nem volt ott. Eltűnt. Ben megvakarta a fejét, és elcsodálkozott a dolgon. vele még sosem történt ilyen.  Elindult kifelé a konyhából, de az ajtajában megtorpant és visszanézett az ablak irányába. Akkor esett le számára, miről kiabáltak a szomszédok. Megfordult és a konyhából kilépett az udvarra. Azonnal megcsapta a forróság, pedig még csak hajnali 5 óra volt. Majd lenézett a konyha előterét borító kövezetre. Leguggolt, megérintette a furcsa valamit, ami az egész kertét borította. Felvett egy kicsikét belőle és szétmorzsolta az ujján. Felállt és elindult kifelé az utcára. Közben letörölte a kezét. Kilépett. Odakint egész csoportosulást talált. Az úttest közepén álldogáltak, nem messze a házától. Sutyorogtak. Nem úgy mint este vagy a jó előbb. Közelebb ment a csoportosuláshoz, de szemével az úttestet pásztázta, majd körbenézett. Mindent beborított a furcsa valami, amint ahogy az ő udvarát is.  Befurakodott két nő között, akiket eddig még nem látott. Mielőtt még bekapcsolódhatott volna a beszélgetésbe, az ég felettük hatalmasat dörrent, és mindenki az ég felé tekintett.  A szikrázó kék égboltnak nyoma veszett, helyette sötét fellegek kezdtek el gyülekezni felettük.      A sötét, furcsa alakzatú felhőkben egyre jobban cikáztak a villámok, s eső helyett valami szemcsés, barnás valami kezdett szitálni rájuk.   Amint a bőrükhöz vagy a ruhájukhoz ért, elolvad, és a bőrük viszketni kezdett.   Az ég dörgése, a villámlások, valamint a bőrük viszketése annyira lefoglalta őket, hogy nem vették észre, a lábuk között gomolygó fekete füstszerűséget.  Volt, aki felfelé mutogatott, volt ki zokogott. Ben volt az egyetlen, aki nem hisztizett, nem kiabált. Mereven tekintett előre. S tűrte, hogy a furcsa állagú valami ráessen.   Nem messze tőle álló fiatal srác ordítani kezdett, majd, mint egy indián, szökdécselni kezdett.  A férfi ránézett. Az a srác volt, ki nemrég költözött a szüleivel a vele szembeni házba. Körbetekintett. Őket nem látta.

-Úristen! Éget! Égeti a bőrömet!          

Megfordult, és ordítva rohant be a házba.    Furcsa valami tovább szitált és esett rájuk. Ben újfent körbetekintett. A mellette lévő ház előtt álló tuja levelein a homokszerű valami szintén lyukat égetett.  A fiatal srác mellett álló idősebb asszony, úgyszintén a kezéhez kapott, piros pírt hagyva a keze fején. Vakarni kezdte és kezdett a keze feje hólyagosodni. Ben minden mozdulatát figyelte. Az asszony tett egy tétova lépést előre. Majd kiáltott egyet, és hasra esett. A fiú kivételével, mindenki lehajolt segíteni az asszonynak. Ben követte a mozdulataikat, és így vette észre a macskát. A nő, benne botlott meg. Újra felnézett. Az asszony már állt, remegett. Jobb keze borzalmasan felhólyagosodott. Egész testében remegett. Ketten a hóna alá nyúltak és a házához kísérték. Ben ismételten lenézett. A macska eltűnt.   A csoportosulás oszladozni kezdett, így ő maradt egyedül az utcán. a gondolataiba merülve. Csak odajutott gondolatban, hogy a macska az oka. Nem tudja miért, de ő így érzi. Napokkal ezelőtt bukkant fel a semmiből, és megkezdődtek a bajok. Megfordult, és beviharzott a házába. Egyenes az udvara ment. Átul cettig mindent átnézett, mindenhova benézett, de a macskának nyoma veszett. Bement. Egyenesen a fürdőbe. Végignézett magán.  Épp volt a testének minden felülete.  Nem értette. Bement a szobájába. Ült az ágyon, és gondolkodott. Nem mozdult ki. Alig evett és ivott, míg odakint tomboltak az elemek.    Furcsa valami szórta átkát a falu minden pontjára. Amit ért, ott lyukat égetett a felületén. Az ég folyamatosan morajlott, szórta a villámokat az égen.  Teltek a percek, órák. Lassan besötétedett, de a helyzet nem változott. Ben még mindig az ágyon ült és merev tekintettel bámult előre. Valami megmozdult odakint.  Puha lábak osontak a térköveken.  Ő testét nem érte a fura eső.   Megállt, és rátekintett a házra, majd az égre. A furcsa vihar Ben háza felett elállt. Nem villámlott a ház felett, és az eső sem szórta tovább gyilkos porát.   De a település többi része menthetetlenné vált.   Lassan éjfélt ütött az óra. Odakint mozgolódás hangjai szűrődtek be Ben szobájába. Nem foglalkozott vele.   Kis idő eltelte után kiabálás és sikítás hangjai zavarták meg az éjszak nyugalmát. Valahol macska nyávogott, kutya ugatott, csirkék kotkodáltak, kakas kukorékolt, majd minden hirtelen elnémult.  

A macska az út közepén ült. Még egyszer körbenézett, majd egyszerűen füstté vált. Nem maradt utána más, mint a halál csendje.

                                         cat-6342145_640.jpg                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            

Folytatás: A kővé vált falu.

Ősztündér című versem

https://www.youtube.com/shorts/DYyFBLHIQdo

Már rég írtam bejegyzést, de meg volt az okom ara, hogy egy kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel. 2019 valahogy egy különleges év volt számomra. Így visszatekintve is elmondhatom, abban az évben valahogy boldog voltam. Jó és rossz is történt velem, de valahogy 2019 mégis más volt számomra. Az írás területén is sok jó dolog történt velem, amire így visszagondolva, boldogság járja át a lelkem a mai napig. Két Antalógiakötet megjelenés is színesítette e évemet. Nos, valami beléfúródott aza addigi megszokott életembe. Gondok lettek a látásommal. Nem is kicsi. Nem láttam a bal szememmel. Vizsgáltak, de semmit sem találtak. Akkor nem nagyon néztem tévét, nem ültem annyit a számítógép előtt. Olvasni sem olvastam annyit, amennyit szoktam. De úgy éreztem, valamit akkor is tennem kell, ha már itthon vagyok táppénzen. Megpróbálkoztam az írással. No, akkor még nem a gépen, hanem előkerestem egy füzetet, és abba kezdtem el írni. Verseket. Így , akkor született meg az Ősztündér című versem. Illetev kaptam vissza szerkesztésre a Nyári Érzés Antalógiakötetet. Így, igazán izgalmas volt minden, és  a látásomat is kezdtem visszanyerni. Közben felvettem a kapcsolatot a Facebookon a Könyvmolyok szerint a világ oldal adminjával. Megbeszéltük a dolgokat, így számára is elküldtem néhány írásomat. Arra már nem emlékszem, mikor írt vissza. De annyit igen, hogy az Ősztündér című versemet kiválasztotta, és hogy augusztus 31-én este e versemmel fogjuk a nyarat búcsúztatni, és köszönteni az őszt. Emlékszem, izgatottan vártam e dátumot. Annál nagyobb volt az örömöm. Sok megosztást és hozzászólást kapott a versem. De a legnagyobb meglepetés másnap ért, szeptember 1-jén. Ugyanis e versem az Ősziharmónia oldalra is kikerült a Facebookon. Örök emléket hagyott maga után  e két emlék. 

 

süti beállítások módosítása