Nem igazán emlékszem a gyerekkoromból arra, hogy az óvodában vagy az iskolában tartottunk volna e naphoz kötődő szokások megünneplését. Két emlék valahogy még is elevenen él bennem. Nagymamám testvére Pesten élt.  Aput Ferencnek hívják, de a vezetéknevünk Márton. Egy novemberi napon talán a kilencvenes évek vége felé Katus néni, apu számára Márton nap alkalmából képeslapot küldött.  Ha eszembe jut, mindig elmosolyodom rajta. A másik emlék nem annyira kellemes. 8 évvel ezelőtt a munkahelyemen rosszul lettem és egy hónapig az ágyban kellett feküdnöm.  Nézzünk vidámam dolgok után Márton nap kapcsán. Hisz minden ünnepnek megvan a maga szokása, hagyománya, hiedelme. Lehet, hogy e napon nemcsak libát sütöttek az emberek? Ha hisztitek, ha nem, de e naphoz számtalan babonát, szokást említenek.  Emellett e napon negyven napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, és megengedő jóízű falatozás.

Legenda:

 Legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) nevezetű városában látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben (a pontos dátum kérdéses). A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szolgalelkű Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Továbbá Márton napja jelentette egykor a paraszti év végét. Ilyenkor fejezték be az éves mezőgazdasági munkákat és kezdetét vette a téli pihenőidőszak. Ilyenkor fizették ki a cselédeket, s a fizetség mellé ajándékba egy libát is kaptak, hogy ezzel is tizedeljék a jószágokat. Mint írtam e napon kezdetét vette az advent előtti negyven napos böjt, ami azt is jelentette  e napon rendszeresek voltak a vásárok és a bálok. Továbbá ilyenkor jóízű lakmározást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőségesen legyen mit fogyasztani. Ezeken a lakomákon jellemzőek voltak a libaételek, mert ilyenkorra már le lehetett vágni a tömött libát is.  Jellegzetes Márton-napi libaételek: Márton-napi libasült, Márton-napi libaleves, libamáj zsírjában, libasült vörösboros káposztával, fokhagymás libacomb, ludaskása, töltött liba és még sorolhatnánk. Így tartja a népi mondás:

 „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.”

Nézzük, mi is az a „püspökfalat”:

Szokás volt a papnak is küldeni belőle, különösen a liba hátsó részéből.

Az időjárás kapcsán is vannak e naphoz köthető hiedelmek.

Márton-napján a sült liba mellcsontjából az időjárásra is szoktak jósolni; mégpedig: Ha a lúd mellcsontja fehér, akkor a tél havas és enyhe lesz, de ha vörös, vörösesbarna, akkor hideg tél várható. 
Márton-napjához kapcsolódóan, nem csak a libacsontból, de az aznapi időjárásból is meg szokták jósolni a következő telet, úgy mint:

-Ha ködös Márton, akkor enyhe tél lesz, ha viszont havazik, erős tél várható.

-Ha ezen a napon esik, utána a fagy elviszi a termést. De azt is megfigyelték, hogy 

-Márciusban olyan idő lesz, mint Márton-nap. 

-40 napig olyan idő lesz, mint Márton-napkor. 

-Az e napi szép időt, Szent Márton nyaraként is emlegetik Baranyában. De azt is jelentheti, hogy hideg lesz a tél. Továbbá, kemény tél várható, ha Márton fehér lovon jön, azaz ha e napon havazik.

Vajon melyek az a tiltások ami éppúgy hozzátartoznak a Márton naphoz, mint az összes mondához, hiedelemhez?

Természetesen e napon is tilos volt:

-Takarítani. .

-Mosni.

-Teregetni

Azt is tudtátok, ha e napon álmodunk, boldogok leszünk? Nem tapasztaltam eddig. Német nyelvterülteken pedig szokássá vált a Márton napi fáklyás felvonulás. Magyarországon általában német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezésében a gyerekek, kisgyerekes családok járják az utcákat maguk készített lámpásokkal és közben Márton-napi dalokat énekelnek. Ha megoldható, a vonulókat római katonák piros köntösébe öltözött lovagló Szent Márton vezeti. A megemlékezés központi helyszínére érve a gyerekek rövid műsort adnak elő, melyben eljátsszák Szent Márton és a koldus történetét. A megemlékezés a Márton-napi tűz meggyújtásával, liba (vagy ember) formájú sütemény és meleg italok fogyasztásával végződik.

Európa szerte, így hazánkban is ezekben a napokban szeretteinkre emlékezünk, akik már nincsenek velünk. Kíváncsi voltam, hogy e szomorú naphoz, kötődnek e hiedelmek vagy babonák.  Sőt, erre napra még tiltások is léteznek. Elsőre nem gondoltam, hogy igen, kötődnek, de meglepetésemre találtam e naphoz köthető dolgokat. November 1-jén Mindenszentek, november 2-án Halottak napja van. E hetet egyben halottak hetének is nevezzük.  Egyes feltételezések szerint , Mindenszentek ünnepe a keltákhoz vezethető vissza. Gyökerei pedig a mai hiedelmekhez kapcsolatosan fellehetők római és keresztényi hagyományok. E naphoz tartozó népi hagyományok teljes mértékben eltűntek a népi hagyományokból. Hagyományunk őrzése pedig fontos része kultúránknak. Mindenszentek napja a Katolikus egyházban az üdvözült lelkek napja. Vagyis e napon ünnepeljük azon Szenteinket, akikről a kalendárium nem tesz külön megjegyzést.  A néphiedelem szerint e napon a halottak felkelnek a sírjukból és hazalátogatnak.

Hiedelmek:

1.Gyertyagyújtás:  A halottak megnyugvást találjanak , és a fény, segít nekik visszatalálni a sírba.

2.”Versharangozás”: Régi időkben az emberek harangot húztak e napon, annyiszor, ahány halottjuk volt. Míg a többi ember várakozott, hogy harangozhasson, addig ők csenden imádkoztak.

3.Halottak kenyere: E napon megvendégelték a szegényeket, koldusokat. Egyes helyeken, e napon kalácsot helyeztek a sírokra, mennyei táplálékként a sírba visszatérő lelkeknek.

4.Cselédfogadás:Egyes helyeken ezen a napon fogadták fel a cselédeket, béreseket.

Egyes területeken e napon terelték be az állatokat a téli szállásukra.

Tilalmak:

Ezen a napon tilos volt:

A munka.

A mosás.

A meszelés

A földeken való munka.

A varrás

Ebben az időszakban jósoltak is. Ha halottak napján esett az eső, az esővízből megtudták, ki fog meghalni. Ezzel riogatták egymást. Az öregek a mindenszentek napján levágott cserfaágból jósolták az időjárást: ha az ág belül száraz volt, kemény hidegekre, ha nedves volt, lucskos, enyhébb télre következtettek. Egyes hiedelmek szerint, ha virágot lopunk egy sírról, akkor „halottat lopunk” Picit visszatérve az időjárásra. Milyen idősjárás lesz e napon? Jól meg kell figyelni, ugyanis olyan lesz a tél is. Ha november 1-jén az idő enyhe, a tél is enyhe lesz, ha ideg, akkor bizony a tél is hideg lesz.

Régebben már hallottam e dologról. Hagyj el egy könyvet, szándékosan egy padon, az iskolában, a buszon, munkahelyen. Én nem az a típus vagyok, aki csak úgy, megszabaduljon egy könyvtől, pláne nem egy olyan könyvtől, ami a kedvencem. De akkor sem, ha a nem ragadta el a tetszésemet. Úgy veszítsd el a könyvet, hogy biztos vagy abban, hogy e könyvet, sosem fogod viszont látni. Sosem gondoltam volna, hogy két könyv is ilyen körülmények között fog hozzám kerülni. Az egyik: John Bevere: A kriptonit kiiktatása. Még nem olvastam, és nagy a gyanúm, hogy nem is fogom.

A másik, amit nyögve, de kiolvastam; Jonathan Cahn: A hírnök.

Úgy kerültek hozzám a könyvek,  a volt munkahelyemen, ha jól emlékszem, tavasz környékén a radiátorra voltak kirakva a folyosón. Tébláboltam, ki bemászkáltam a csoportból, senki sem tudott semmit a két könyvről. Tettem egy elhatározást, és felnyaláboltam a két könyvet és bevittem hozzánk, az irodába. Bízva, hogy talán senki sem keresi őket. Nem is keresték. A hírnökkel kezdtem az olvasást, hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Észre sem vettem, mi van beleírva a könyv elejébe, addig, míg a munkatársam nem mondta. Gyanúm az, hogy Marci veszítette el a két könyvet, direktbe ahhoz a csoporthoz, amiben én is vagyok. Már aznap hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Akkor nem is ejtettem, hogy hosszadalmas, és kínlódás lesz a vége. Monoton az egész, a hosszú párbeszédek. Időre abbahagytam, majd a múlt hónap végén újra előkertesem, lesz, ami lesz, alapon kiolvasom. Ugyanúgy voltam, mint a harmadik fejezetnél. Fejezzem már be végre. Imádom e történeteket... de kegyetlen volt. Vissza kellett lapoznom, újraolvasni vagy visszaolvasni pár lapot az előző vagy épp abból a fejezetből, amit olvastam. Megfogadtam, ha kiolvastam, én magam is elveszítem valahol. Mai napig azon gondolkodom, hogy lett e történet New York Times bestsellere? A molyon sem vagyok igazán cselekvő, de nagyon kíváncsi voltam, másoknak mi a véleménye e könyvről. Hát... túlzottan nem voltak elragadtatva mások sem a könyvtől.

Nyilván sok összeesküvés-elmélet született 9/11-el kapcsolatban, de ez mindenen túltett. Egy vasárnap délelőtt a boltmenet közben a településem parkjában szándékosan egy padon hagytam a könyvet. Remélem, aki megtalálta, annak jobban fog tetszeni.

Régebben már hallottam e dologról. Hagyj el egy könyvet, szándékosan egy padon, az iskolában, a buszon, munkahelyen. Én nem az a típus vagyok, aki csak úgy, megszabaduljon egy könyvtől, pláne nem egy olyan könyvtől, ami a kedvencem. De akkor sem, ha a nem ragadta el a tetszésemet. Úgy veszítsd el a könyvet, hogy biztos vagy abban, hogy e könyvet, sosem fogod viszont látni. Sosem gondoltam volna, hogy két könyv is ilyen körülmények között fog hozzám kerülni. Az egyik: John Bevere: A kriptonit kiiktatása. Még nem olvastam, és nagy a gyanúm, hogy nem is fogom.

A másik, amit nyögve, de kiolvastam; Jonathan Cahn: A hírnök.

Úgy kerültek hozzám a könyvek,  a volt munkahelyemen, ha jól emlékszem, tavasz környékén a radiátorra voltak kirakva a folyosón. Tébláboltam, ki bemászkáltam a csoportból, senki sem tudott semmit a két könyvről. Tettem egy elhatározást, és felnyaláboltam a két könyvet és bevittem hozzánk, az irodába. Bízva, hogy talán senki sem keresi őket. Nem is keresték. A hírnökkel kezdtem az olvasást, hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Észre sem vettem, mi van beleírva a könyv elejébe, addig, míg a munkatársam nem mondta. Gyanúm az, hogy Marci veszítette el a két könyvet, direktbe ahhoz a csoporthoz, amiben én is vagyok. Már aznap hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Akkor nem is ejtettem, hogy hosszadalmas, és kínlódás lesz a vége. Monoton az egész, a hosszú párbeszédek. Időre abbahagytam, majd a múlt hónap végén újra előkertesem, lesz, ami lesz, alapon kiolvasom. Ugyanúgy voltam, mint a harmadik fejezetnél. Fejezzem már be végre. Imádom e történeteket... de kegyetlen volt. Vissza kellett lapoznom, újraolvasni vagy visszaolvasni pár lapot az előző vagy épp abból a fejezetből, amit olvastam. Megfogadtam, ha kiolvastam, én magam is elveszítem valahol. Mai napig azon gondolkodom, hogy lett e történet New York Times bestsellere? A molyon sem vagyok igazán cselekvő, de nagyon kíváncsi voltam, másoknak mi a véleménye e könyvről. Hát... túlzottan nem voltak elragadtatva mások sem a könyvtől.

Nyilván sok összeesküvés-elmélet született 9/11-el kapcsolatban, de ez mindenen túltett. Egy vasárnap délelőtt a boltmenet közben a településem parkjában szándékosan egy padon hagytam a könyvet. Remélem, aki megtalálta, annak jobban fog tetszeni.

Régebben már hallottam e dologról. Hagyj el egy könyvet, szándékosan egy padon, az iskolában, a buszon, munkahelyen. Én nem az a típus vagyok, aki csak úgy, megszabaduljon egy könyvtől, pláne nem egy olyan könyvtől, ami a kedvencem. De akkor sem, ha a nem ragadta el a tetszésemet. Úgy veszítsd el a könyvet, hogy biztos vagy abban, hogy e könyvet, sosem fogod viszont látni. Sosem gondoltam volna, hogy két könyv is ilyen körülmények között fog hozzám kerülni. Az egyik: John Bevere: A kriptonit kiiktatása. Még nem olvastam, és nagy a gyanúm, hogy nem is fogom.

A másik, amit nyögve, de kiolvastam; Jonathan Cahn: A hírnök.

Úgy kerültek hozzám a könyvek,  a volt munkahelyemen, ha jól emlékszem, tavasz környékén a radiátorra voltak kirakva a folyosón. Tébláboltam, ki bemászkáltam a csoportból, senki sem tudott semmit a két könyvről. Tettem egy elhatározást, és felnyaláboltam a két könyvet és bevittem hozzánk, az irodába. Bízva, hogy talán senki sem keresi őket. Nem is keresték. A hírnökkel kezdtem az olvasást, hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Észre sem vettem, mi van beleírva a könyv elejébe, addig, míg a munkatársam nem mondta. Gyanúm az, hogy Marci veszítette el a két könyvet, direktbe ahhoz a csoporthoz, amiben én is vagyok. Már aznap hazafelé a buszon olvasni kezdtem. Akkor nem is ejtettem, hogy hosszadalmas, és kínlódás lesz a vége. Monoton az egész, a hosszú párbeszédek. Időre abbahagytam, majd a múlt hónap végén újra előkertesem, lesz, ami lesz, alapon kiolvasom. Ugyanúgy voltam, mint a harmadik fejezetnél. Fejezzem már be végre. Imádom e történeteket... de kegyetlen volt. Vissza kellett lapoznom, újraolvasni vagy visszaolvasni pár lapot az előző vagy épp abból a fejezetből, amit olvastam. Megfogadtam, ha kiolvastam, én magam is elveszítem valahol. Mai napig azon gondolkodom, hogy lett e történet New York Times bestsellere? A molyon sem vagyok igazán cselekvő, de nagyon kíváncsi voltam, másoknak mi a véleménye e könyvről. Hát... túlzottan nem voltak elragadtatva mások sem a könyvtől.

Nyilván sok összeesküvés-elmélet született 9/11-el kapcsolatban, de ez mindenen túltett. Egy vasárnap délelőtt a boltmenet közben a településem parkjában szándékosan egy padon hagytam a könyvet. Remélem, aki megtalálta, annak jobban fog tetszeni.

A halloween elnevezés a nyugati germán óangol nyelv, a mai angol őséből származik. A »szent« jelentésű hālig melléknévből, illetve ennek a főnévi megfelelőjéből a hallow »szent, szent ember« jelentésű szóból. Az All-Hallows-Eve kifejezésből, ahol az utolsó szó az evening (»este«) szó régies változata. Az egész kifejezés a mindenszentek keresztény ünnep előtti éjszakát jelölte. A kifejezés 1556-ból maradt fenn először, és ennek terjedt el később a skót változata, a Hallowe’en, ugyanis a skót nyelvben az „eve” megfelelője az „even”, s ez rövidült „e’en”, illetve „een” alakká.

A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult autentikus ír ünnep. Október 31. éjszakáján tartják, elsősorban az angolszász országokban. Az ünnep 1840 körül került Észak-Amerikába, amikor sok elszegényedett ír földműves vándorolt ki Írországból, akik magukkal vitték az ősi kelta eredetű népszokásaikat és hitvilágukat is.

A kelták hite szerint, október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, félelmükben beöltöztek különféle álcázó maskarákba, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit. A történelem során több hasonló római kori ünnep is elvegyült a kelta halálkultusz samhain nevű ünnepével, ezért mai állapotában ez az autentikusnak ismert pogány ünnep az ókori mediterráneumból származó elemeket is tartalmaz, amely kiegészült az ír nép szokásaival, és az észak-amerikai, nyugat-európai vidám ünnepi és gasztronómia bolondozással, töklámpás faragással, jelmezes kéregetéssel, beöltözős partikkal, almahalászattal is. Továbbá  a mai Nagy-Britannia, Írország és Észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely október 31. éjszakájára esett, és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette.

Stefan Moser szerint – aki a salzburgi kelta múzeum igazgatója – „az a tény, hogy a halloween egy kelta gyökerű szokás, olyan mítosz, amely a Halloween elterjedésével kezdődött, és azóta nem távolították el, azonban nincs komoly kapcsolat a két dolog között.”

Amerikában az 1900-as évek elejétől vált egyre népszerűbbé, majd a legkedveltebbé halloween ünnepe, az ünnepi fesztiválokon szörnyek, boszorkányok, földönkívüliek, kalózok, rajzfilmek és mesék szereplői, állatok és hírességek maszkjait viselő jelmezesek jelennek meg.

Az évnek ebben az időszakában több más ünnep is van.

– Október 31. a kelta, római és sajátos ír-keresztény gyökerekkel rendelkező halloween. Ugyanezen a napon van samhain is, amikor a kelta-óév véget ér, és a kelta újév elkezdődik. A neopogányok a samhain szertartásait részesítik előnyben.

–  A katolikus mindenszentek (Festum Omnium Sanctorum) az üdvözült lelkek emléknapja november 1-én van.

–  A mindszentet követő halottak napja (Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) katolikus ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért november 2-án van.

Az amerikai ír telepesek az ősszel aratott tököt nem csak hallowen ünnepi kellékeként használták, hanem levágták a tök tetejét, eltávolították belőle a magokat, majd tejet, fűszereket és mézet öntöttek bele, amit forró hamun sütöttek meg, ma ezt tartják a hálaadás napján készített tradicionális tökpite eredetének.

Középkori ábrázolás, a mindent elemésztő pokol kapujáról.

Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O’Lantern nevű részeges kovácsról kapta. Egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak meg még egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög, ezért a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől, és nem is mert lemászni, ezért kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, míg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. Jack ekkor megengedte, hogy lemásszon a fáról az ördög – aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban, amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt: a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy örökké izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, amit nyugtalan lelkének szánt. Az izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette világító lámpásnak, s azóta lelke ennek a takarmányrépa-lámpácskának a fényénél keresi megnyugvását.

A legenda sok egyéb változata is létezik az angolszász nyelvterületen, köztük Fukar Jack (Stingy Jack) története is, az öreg részeges kovácsról, aki szeretett mindenkit megtréfálni, de egyszer eladta a lelkét az ördögnek.

A legenda egy másik ismert változata szerint, amikor az ördög el akarta vinni a pokolba a részeges kovácsot, Jack csele az volt, hogy meggyőzte az ördögöt, hogy változtassa magát pénzérmévé, mellyel fizetheti az italukat a kocsmában. Az ördög úgy is tett, Jack azonban a pénzt zsebre tette egy ezüst kereszt mellé, mely megakadályozta, hogy az ördög visszaváltozzon eredeti alakjába.

Az ír néphagyományt követő Amerikában, a legendában eredetileg szereplő takarmányrépát a narancssárga színű, Amerikában őshonos, látványosabb, könnyen vigyorgósra kivájható sütőtök növény váltotta fel.

Egyesek keresztényellenesnek tartják a halloweent: „A keresztények gyertyáit – amelyeket elhunyt szeretteink sírján gyújtunk – akarják ugyanabban az időpontban kigúnyolni a szörnyeket ábrázoló töklámpásokkal.

Magyarország.

Nálunk nincs halloween, nálunk mindenszentek van – jár körbe ez idő tájt a mondás.

A tökfaragás sokak számára az őszi dekoráció elkészítéséhez tartozó tevékenység, mások szerint mindössze a halloween ünnepével importált, a magyar hagyományoktól kifejezetten idegen elem. De kinek van igaza?

A dolog érdekessége, hogy a 20. század eleji paraszti világban kifejezetten kedvelt volt Magyarországon a töklámpások készítése, amivel ijesztgették, heccelték egymást a fiatalok. Sok helyen tökvicsorinak hívták a betakarítást követően, néhol kifejezetten halottak napja és mindenszentek idején faragott tököt. A népszokás Erdélyben is kifejezetten kedvelt volt.

Egyes tájegységeken a Luca-tök volt ismert, ami természetesen Luca-napra készült. A faragott tököt ebben az esetben is gyertyákkal világították ki, és a cél szinten az ijesztgetés volt. Az Amerikában olyan jellemző halloweeni tök valójában az európai kultúrkörből került ki, majd onnan importáltuk vissza.

Tehát, ha eddig túlságosan amerikainak érezted a tökfaragást, most bátran vesd bele magad, és gondolj a magyar ősökre, akik már több mint száz évvel ezelőtt is hasonló faragványokkal ijesztgették egymást a paraszti világban.

Most a mesekönyvem szereplőit és helyszíneit szeretném bemutatni.

„– Bandi Farkas: Bandi a mese fő karaktere. Mindenki számára gonosznak vélt farkas, akitől az erdő lakói félnek és rettegnek, valójában egy szerethető karakter. Jószívű, kedves és odaadó barát. Szívesen segít mindazoknak, akik hozzá fordulnak segítségért, megbízhatnak benne. Bandi füle és háta szürke, mellkasa és tappancsa és farkának a vége fehér, kék szeme van és fekete orra. Barátságos, kerek, fekete szemekkel. Magassága egyezik egy Angol Cocker Spánieléhez.

– Jojó: az egykori gyerekjátékáról kapta a nevét. Ő ez erdő jó tündére. Már több száz éve él a kerek erdő berkeiben. Picike, jóságos, meleg szívű tündér, ki szintén ott segít, ahol csak tud. Kicsinysége ellenére erős kiállású, magabiztos, akinek szavára minden erdőlakó hallgat, tanácsait elfogadja. Jojó haja színe szőke, hosszú hajú, benne virágok találhatóak, mindig copfban van összekötve és égkék szín szeme van. Kék kisruhát, sárga csizmát visel.

– A három kismalac neve is adott volt. Röfi, Töfi és Böbi. Röfi és Töfi onnan kapták a nevüket, hogy régen, gyerekkoromban voltak malacaink, és ha jól emlékszem, így hívták őket. Böbi miért Böbi?  Nem tudom megmondani. Ők az erdő rosszai. Mindenkire rosszallóan néznek, főleg Bandi Farkast tekintik ellenségnek. A három testvér közül, aki szeret gúnyt űzni másból, a legkisebb malac, Röfi. Ellenben a két testvérével, akik segítőkészek, barátságosak, de valahol ők is szeretik a másikat kigúnyolni. Magasságukat tekintve állva térdig érnek. Röfi sárga pólót visel, csokornyakkendővel, és kék rövidnadrágot hord. Töfi kék kertésznadrágot, hozzáillő, szintén kék sapkával és fehér pólót visel. Böbi fehér trikót hord, kék rövidnadrággal és szintén kék kalapszerűséget visel a fején. Téglaházban élnek a nyuszi közvetlen szomszédságában.

– Uhu, a bagoly: az erdő öreg baglya. Bölcs, naphosszat az erdő fái között röpköd. Ő a hírvivő. Hozza és viszi a fontos híreket, mindarról tudósit, ami az erdőben történik. Barna és a bölcsesség jelképét, szemüveget visel.

– Nyuszi: fehér bundájú, hosszú fülű, fekete szemű tapsifüles. Bár kicsi, de mindig tettre kész. Némely erdőlakó félénk és retteg, éppúgy, mint a tündér esetében hallgatnak rá és követik. Nyuszi a malacok szomszédságában lakik egy kisebb faházban.

– A mesekönyv helyszíne a mindenki által ismert kerekerdő.”

Illusztráció: Mimi ( Géczi Noémi)

Most a mesekönyvem kapcsán érdekességeket hoztam nektek.

Érdekességek

A Bandi farkas kertészkedik a kiközösítésről, bántásról szól. Velem megtörtént eset kapcsán született meg e történet.

– A Bandi farkas karácsonya és a Télapó sapkája című két mesém egyformán szól a barátságról, a szeretetről és segítségnyújtásról.

– A Bandi farkas és a barátság című mesém története szintén velem megtörtént eset kapcsán íródott. Egy akkor még számomra egy nagyon kedves volt főiskolai csoporttársamról írtam egy nap leforgása alatt e mesét. A mesémbe leírtam mindazt, amit „velem tett" barátként a valóságban. Nem hagyjuk cserben a másikat, értesítjük, ha közbe jön számunkra valami, hogy ne várjon ránk több órán keresztül, és kérjünk e miatt bocsánatot. Nem másnap, hanem még azon a napon.

– Bandi farkas kezet mos: úgy éreztem, muszáj egy olyan történetet megírnom mesébe foglalva, ami kötődik az aktuális egészségügyi/járványhelyzethez. E mesén keresztül kapjanak egy kicsit oktató jelleggel a gyerekek, rímekbe szedett vers által, hogyan kell helyesen kezet mosni és vigyázni a másik emberre a környezetünkben.

– Bandi farkas és a húsvét: úgy írtam meg az első mesét a második kötethez, hogy kötődjen az ünnephez és a könyv megjelenését is úgy terveztem, hogy húsvétra érkezzen.

– Bandi farkas és az elviselhetetlen szomszéd: a mesében szereplő fakopáncs nem véletlenül kapta a Robi nevet. Szomszédunk, Robi, aki minden hétvégénket megkeseríti, pontosan ugyanúgy, ahogy a történetben a fakopáncs viselkedik. Zenét üvölttet, fúr-farag, kalapál megállás nélkül.

– Bandi farkas és a kiscica: az én cicámról szól a történet. 2017-ben költözött be a muskátlis ládánkba, épp úgy, mint a mesében, és itt is maradt közöttünk egészen tavaly májusig. Mert sajnos eltűnt.

– Az erdő gonosz boszorkánya: spontán jött történet, nem kötődik semmihez."

www.bookdremas.hu

Most a mesekönyvem első részét szeretném nektek kicsit bemutatni.

A Bandi farkas történeteit könnyedén írrtam. Egy mese megírása kb 1,5 óra. 3-4 mesét tartalmaznak a kötetek. Valamikor hazaérve a munkából, kikapcsolódásként írtam meg egy-egy részt.

– A legelső mesét Bandi farkas kertészkedik címmel 2015-ben írtam. 2018-ban bekerült az Adventi mesekalendáriumba.

– 2019-től folyamatosan írtam az életből merített, gyerekek nyelvére írt meséket. Az első kötete 2021. július 16-án, míg a második része 2022. április 13-án jelent meg. Mindkét kötet illusztrált és színezők is találhatóak benne.

– Hogy a mesekönyvben szereplő farkas miért lett Bandi? Nem tudom megmondani. Ő egyszerűen Bandi lett és a sorozat címe is így lett Bandi farkas történetei.

– Bandi farkas történeteinek második kötetének borítója az új illusztrátorral egyeztetve, az én elképzelésem alapján készült el.

– A mesekönyv történeteit az életből vettem, kivéve a második kötetben található Bandi farkas és az erdő gonosz boszorkánya és a Bandi farkas és a húsvét című két részt.

Leslie. L. Lawrence azaz Lőrincz. L. László könyveivel már elég korán, alsós koromban megismerkedtem és ő szeretette meg velem az olvasást. Anyukám kezdte el gyűjteni a könyveit, majd a testvérem, végül én is beálltam a sorba, s már két polc is megtelt a könyveivel. Mivel én is könyveket írok, ő vált számomra írói példaképpé.

Lőrincz. L. László jelenleg Magyarország legsikeresebb írója. Történeteit két álnév alatt is írja: Leslie. L. Lawrence és Frank Cockney. Írói tevékenységét ifjúsági regények megírásával kezdte. 1973-ban jelent meg az első kötete, A sólyom kinyújtja karmait címmel. De a sikert Leslie. L Lawrence név alatt írt története, a Sindzse szeme hozta el számára. A történet 1983-ban jelent meg.

Van az ember életében egy pillanat, amikor elgondolkodik bizonyos dolgokon. Sokunk fejében megfordult már az, hogy talán nem mi emberek voltunk az elsők, akik megvetették a lábukat a Föld nevű bolygón. Hogy jóval az emberiség előtt már benépesült volt a bolygó, s nemcsak a dinoszauruszok rohangáltak a Földön. Mi van akkor, ha már az ő idejükben is éltek, nem emberhez hasonló, mégis sokat tudó lények, akik 65 millió évvel ezelőtt esetleg túlélték a meteorid becsapódását, és segítették a Földön megjelenő embereket, akiket istenként vagy papként tiszteltek?

De mi van abban az esetben, ha ezek a fura lények esetleg ma is köztünk élnek, és ott folytatják életüket, ahol millió évvel ezelőtt abbahagyták, és ezek a lények sokkal fejlettebb technológiával rendelkeznek, mint maga az ember? Kámzsát viselő, kicsi fura árnyékok, akik hobbiként telihold előtt emberekre vadásznak, majd teliholdkor fel is áldozzák őket… és dobolnak, így cserkészve be a leendő áldozatukat. Nézzük, hogy is van ez.

Adott a Pireneusok, ahová egy este a helyi kocsmába belép egy rambónak öltözött lány, aki kísérőt kér, fel a hegyekbe. A lány mellesleg jól szkanderezik ám neki és a kísérőjének is nyoma vész. Itt van még egy vadász is, akiből nemsokára maga lesz a vad, kit elkapnak a bokrok alján játszadozó árnyak. Itt van még egy baráti kör a kocsmából, akik szeretnék megviccelni a haverjukat, de végül őket viccelik meg az árnyékok. Ahogy lenni szokott, hullát találnak, akinek mellesleg hiányzik a szíve, s a helyszínre megérkezik Lamartin hadnagy és bájos segítője Sopie.

És a bajok csőstül jönnek.

De a hulla mellett megjelennek a törpék is, kik emberek, csak törpék, és igyekeznek eltüntetni egy holttestet. Többé kevésbé sikerrel. Ám a gyilkos utáni nyomozásnak majdnem vége szakad, mert a hadnagyot és bájos kísérőjét, Sopiet elkapják a kicsik, de Mary néni megmenti őket. A nénit ekkor látták utoljára. Vajon életben maradt?

Aztán adott egy kutatócsoport, amelynek egyik tagja különös követ talál és publikálni kezd a felfedezéséről. Ám egy nap, egy titokzatos asszony jelenik meg a turistacsoporttal és lelöki a férfit a szikláról.

Egy másik kutatócsoport élén egy Angolnak nevezett férfi áll. Megölt tudóstársa csatlakozik az Angol kutatócsoportjához, hogy kiderítse az igazságot. Útra indulnak a Pireneusokba, hogy elfogjanak egyet a Kicsik közül, de a kutatócsoport tagjai hamarosan fogyni kezdenek.

Itt vannak még a kórház dolgozói. Állításuk szerint progéria ellen keresik a megoldást. Vajon a kórház épületében bújnak meg a kicsik? Milyen titkot őriz a kórház épülete? Hamarosan újból telihold lesz, és a kicsik dobolni kezdnek, hogy újabb áldozatot mutassanak be.. Megtalálják őket? Az eltűnt személyekre is rátalálnak, mielőtt áldozatul esnek a kicsiknek? 

A kérdésekre a választ a Kicsik újonnan kiadott kiadásában, illetve folytatásaiban találjuk. ( A kicsik nyomában és a Tizenhárom kristálykoponya) A könyvet mindazoknak ajánlom, akik ismerik az író munkásságát, de e téren írt írásait még nem olvasták. Mindazoknak, akik hisznek abban a teóriában, hogy a Földön nemcsak mi emberek éltünk annak idején. Vigyázz! Szeptember huszonnyolcadikán telihold lesz!

2020-ban figyeltem fel erre a díjra. Dugonics András Irodalmi díj. Nem tudom mi ez a díj, csupán annyit láttam, hogy több kategóriában jelölnek szerzőket erre a díjra. Többek között Ildi barátnőmet, horror kategóriában. El is feledkeztem róla, egészen 2021 augusztusáig. Akkor ugyanis, munkába menten hajnalban, szokásomhoz híven az ismert közösségi oldalt néztem, amikor újfent szembe jött velem e díj kapcsán egy bejegyzés. Kiket jelöltek az olvasók e díjra. Mivel nekem akkor már 1 éve megjelent  a Szövetség I. A vírus című sci-fi könyvem, rákerestem e kategóriára. Nagy meglepetésemre  ott volt a nevem a jelöltek között. Izgalmas napok, hetek voltak, szoros volt a harc. Végre elérkezett október 18, az eredmény hirdetés napja. Akkor sci-fi kategóriában harmadik helyen végeztem és DADID díjas szerző lettem.

Tavaly a mesekönyvem első részével; Bandi farkas történetei című illusztrált és kifestőket tartalmazó könyvemmel lettem mese/meseregény kategóriában jelölve. Szintén, mint előző évben izgalmas heteknek néztem elébe, és újfent szoros volt a harc. Valahogy szeptember végén, október elején derült ki, ki az a tíz szerző, aki bekerült a top 10-be. Az olvasói szavazatok és az összesítés után, ott volt a nevem. Már csak az volt a kérdés, benne leszek e az első három között, mint előző évben. Az eredmény hirdetésre mint az előző évben október 18-án került sor. Tavaly, a mesekönyvem első részével az ötödik helyen végeztem. 

Múlt héten szerdán vagy csütörtökön, nem emlékszem pontosan, e bejegyzés szembe jött velem ismételten. Nem is foglalkoztam vele, el is felejtettem, ugyan, ki jelölne a díjra. Akkor még a bejegyzés  amoly.hu oldalt mutatta. Felmentem rá, mivel regisztrálva vagyok e oldalon, mint szerző. Hopp!! Megint meglepetés ért. Mesekönyvem második része; Bandi farkas történetei 2. jelöltek a díjra. Nagyon boldog voltam. A szavazás megkezdődött, ismételten mese/meseregény kategóriában,  a harc ismételten szoros. Annyi különbség van, tavalyra nem emlékszem, hogy amoly.hu oldalon is lehet szavazni, éppúgy, mint a google alapú szavazáson, vagy az Imádom a Könyveket csoportjában a Facebookon. Szavazni szeptember 24-ig lehet. Eredményhirdetés: október 18.

Akik eddig megtiszteltek a szavazatukkal, azoknak köszönet érte!