6 könyv megjelenésén vagyok már túl az elmúlt három és fél év alatt. Azóta is kíváncsian várom az olvasók véleményt vagy a bloggerekét. Főleg az övékét, hisz javarészt az ő szavuk fontos, hat az olvasókra. E vélemények által veszik meg a könyveket. Számomra is. Fent vagyok írói profillal a moly.hu oldalon. E oldalon megtalálhatóak a megjelent könyveim is. Mindig keresem azon bloggereket, akikre felnéznek az olvasók, az ő szavuk döntően befolyásolja a könyválasztás, megvásárlás és az elolvasás terén. Még ha egy pici negatív kritikát is csempésznek az értékelésük mondatai közé, még akkor is fontos számomra az ő véleményjük. Mutatkozhatok be bármeny író/olvasói csoportba, oszthatom meg egy promóciós nap keretében bármely könyvem linkjét, olyan vagyok az olvasók számára, mint egy láthatatlan ember.  Ezért fontos számomra, az olyan bloggerek kiválasztása és megkeresése recencióspéldány kapcsán, akikről tudom, hogy tisztaszívből olvassák el a felajánlott kötetet,és olyan értékelést, ajánlót írnak, ami az olvasót is közelebb hozza az adott könyvhöz.  Így kértem meg Menyhei Mónikát is , mert tudom, az ő véleménye fontos az olvasók számára.

Mivel, mostanában egyre sűrűbben, szinte napi szinten botlunk bele az internetes csalások különféle formáiba, nem többször én is belefutok, főleg az irói oldalamat szokták támadni a csalók, különböző üzenetek formájába, miszerint, sértem a Meta rendszer alapelveit. 

Bár a történetem nem erről, mégis az internetes csalások világába vezeti be az olvasót a valós történésen alapuló krimi e könyvem, az Ismerősnek jelölve. E történetemet olvasta el és véleményezte Móni. Még csak egy rövid elővéleményt írt róla, de ez is ütős lett. Lesz egy hosszabb értékelési majd a blogján.

Nézzük, ki is az a Szent Bálint.

Szent Bálint áldozópap, a római keresztényüldözés mártírja. Annyit tudunk, hogy II. Claudius Gothicus római császár uralkodása alatt fogták el és ítélték el a hitéért. Maga a császár igyekezett a pogány hitre téríteni, de Bálint babonaságnak nevezte a pogányságot, ezért ítélte el őt a császár. Egyes feljegyzések arról írnak, hogy Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Kivégzése pont február 14-ére esett. Búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.  A neve latin eredetű, és a jelentése: Erős. Úgy beszélik, hogy több Bálint pap is élt, de a történészek szerint, egy és ugyanaz a személy. Akárhogyan is, Szent Bálint vértanú Istentől kapott gyógyító ereje miatt évszázadokig a lelki betegek, az ájulástól és epilepsziától szenvedők védőszentje volt, és egyáltalán nem volt szó még a szerelmesek védőszentjéről. Arról is írnak, hogy ő volt az első püspök, aki pogány férfit és egy keresztény nőt adott össze. Törvény tiltotta azt is, hogy katonai szolgálatot teljesítő férfi, nem köthet házasságot. Így a fennmaradt írások szerint, Bálint, titokban adta össze a párokat, akiket a kertjében nyíló virágokkal ajándékozott meg.

Hazánkban német nyelvterületről terjedt el Szent Bálint tisztelete. Ünnepe már középkori naptárainkban, misekönyveinkben szerepelt, népszerűségét mutatja, hogy Bálint évszázadokig gyakori keresztnév volt, sőt családnévvé is vált. Bálint ünnepe a tavaszvárás kezdetére és a farsangi esküvők idejére esik – valószínűleg e naptári egybeesés miatt lett idővel a szerelmesek védőszentje, először Angliában és Franciaországban. A népszokások gyökere egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza: február közepén tartották Lupercalia ünnepét, melyhez tisztító és termékenységi rítusok kapcsolódtak.

Az ókorból eredő ünnepet a keresztények február 14-én ünneplik, ami pontosan egy nappal az ókori Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtti nap. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül az ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg. A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevű barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.

Hazánkban e védőszentnek nem alakult ki jelentős egyházi kultusza. Február 14-ét szerelmesek napjaként Magyarországon csak 1990-től ünneplik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar néphitben nem volt e nap korábban is ünnep. Igaz, kicsit másképp, mint most. A hosszú tél után a tavaszvárás gondolatát kapcsolták hozzá.  Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni. A Bálint-napi időjárásból következtettek, milyen lesz a termés abban az évben. Száraz, hideg idő esetén jó termést vártak. A gazdasszonyok ekkor ültették tojásokra a kotlóstyúkokat, míg a férfiak szerint az ekkor ültetett facsemete bizonyosan megered. Ezen a napon elkezdték metszeni a gyümölcsfákat és a szőlőt, párosítani az állatokat.

De vannak különböző szerelmi praktikák is, amik e naphoz köthetök. Olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba. Meg kell gyújtani egy szál gyufát, megvárni, amíg elég, s amerre ekkor dőlni fog, abból az irányból fog jönni a szerelem. Ha valaki kilenc kútról vizet hoz, és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatja, akkor az illető mindig szeretni fogja. Naplemente után pedig nem szabad sepergetni a lánynak, mert nem megy férjhez.

Ősz folyamán csomó könyvemet kaptam vissza , egy jó nagy csomagban. Mesekönyvem első két részét, illetve a Szövetséget tartalmazta. Gondolkodj el íróként, ha már sok energiát és pénzt fektettél a kiadásba , visszakerülnek a könyveid, mit és hogyan csinálj, hogy neked is jó legyen.  Mivel a mesekönyvem első két része, már ősz óta csomagban is kapható, így elkezdtem így is hírdetni a település Facebook csoportjába. Nem sok sikerrel. Sokalták érte a pénzt. Két mesekönyv 5000 forintért? Drága. Kezdjük ott, hogy az első rész, majdnem annyiba kerül, mind a kettő együtt. De , ha buliról van szó, ilyen- olyan bálokról a településemen, oda a belépő árát nem sokalják.  Anyu is járta a falut vele , illetve tesóm és a sógorom is a munkahelyükön. Így sikerült párat eladni és dedikálnom. Ám, hogy ne legyen minden olyan zökkenőmentes, Tomi szeptember harmadikán inaktiválta magát a Facebookon és a messengeren. Mindenkit halálba idegesített vele. Teljesen egy hét aggódás és félelem lett urrá rajtunk. Mi másra gondolhatott az ember, hogy baj van. Nem vette fel a telefont, nme hívott vissza senkit, e- mailre, sms-re sem reagált, sőt, még a telefonja is ki volt kapcsolva azon a hétvégén. Mindenki rajtam kereste. Ezen a szombaton, gyomorideg mellett végre valami jó is történt. Anyu, boltba ,ment, vitte magával a mesekönyveimet. Így, ennek apropója végett, betért a lottózóba.  Hazaért, és a kezembe nyomta a mesekönyvem mindkét kötetét. Gyorsan le is dedikáltam, majd siettem vele vissza. Megköszöntem a támogatást. Mert így mondta: " Támogatni kell a helyi művészeket"

Közben Tomi is előkerült, és én el is feledkeztem a dedikálásról. Teltek múltak a hetek, újabb könyvvásárlás, újabb dedikálás, karácsony stb. Egészen, ma reggelig. Történt hajnalban, hogy hülyeséget álmodtam. Ida volt benne , majd Tomi is. Hajnalban felkelek, bekapcsolom a netet a  telefonom jelez. Messenger üzenet érkezett. Nem akartam hinni a szememnek. Ida volt az. Üzenetet küldött a mesekönyvem első része kapcsán.  Délután meglepetésemre, Tomi is hívott.

Állok kamera előtt, és forgatókönyvíróként a kamra másik oldalán is. Bakizni tudni kell, és ha úgy adódik, akarva , akaratlanul, de bakizol , amiből írtó nagy nevetések kerekednek. Így jártam decemberben is. Bár, az egyik jelent szerint, nem volt szövegem, de ha a szereplőtársad felvétel közben poénokkal boldogít, csak elkap a nevetés, és nem tudod abbahagyni. Aminek az lesz a követkeménye, hogy a rendező, operatőr mérges lesz, és kell egy kis idő, mire abbatudod hagyni a röhögőgörcsöt, és újra vehetitek fel a jelenetet. 

No, ez a baki, amiről írni szeretnék, nem forgatásos, saját. Lassan egy éve lesz, hogy íróként megjelentem a Tik Tokkon. Többé kevésbé sikerrel, ami az utóbbi pár hétben tapasztalható a közösségi oldalon. Több, régebben írt versemet mondom fel, amik olvashatóak a Poet oldalán és megjelentek két verselőantológiás kötetben. Sőt. Néha- néha újraosztják is a Tik tokkon. Volt egy időszak, olyan verseket írtam, amik az évszakhoz, hónapokhoz kapcsolódtak. Ilyen, többek között az a versem is, amit múlt héten, nagy nehezen egyedül felvettem.  Ez a Február című versem, amit még 2019-ben írtam, és a 2020-as Verselőantológiás kötetbe be is került. Január harmincadikán vettem fel, abba a tudatban, hogy másnap február. Ezt , így bele is mondtam a videó elejébe, mint azt is, holt nyugalommal, hogy a verset ,2029-ben írtam. Boldog voltam, hogy a negyedik videó sikerült.  Fel is tettem az oldalra. Belehallgattam. Azután gondolkodóba estem. Jézusom! Hányadika van ma? Ránéztem az órámra. Nem is január utolsó napja volt, hanem még csak harmincadika. Még egyszer belehallgattam . Akkor tűnt fel, hogy az évszámot is rosszul mondtam. Törlés, és újra vehettem fel. Van ez így. bakizni tudni kell. 

Sosem tudtam, vagy inkább nem is értettem a Balázsolás szokását. Különösképp, nem is igazán foglalkoztam vele régebben. De az idő változik, és ami régebben nem érdekelt, mostanra megváltozott, ezért, utána szoktam járni a dolgoknak. Íróként és forgatókönyvíróként pláne. Nem írhatsz le úgy valamit, hogy egyszerűen a hasamra ütök. Szuper. Ez így jó lesz, a könyvben, vagy esetleg a filmben is. Amióta e két dolgokkal is foglalkozom, különösképp fontossá vált számomra a hagyományok, népszokások a hiedelmek utáni olvasás.

Legendája úgy tartja, hogy Szent Balázs mindenfajta torokbetegség gyógyítója.  E napon volt szokás, az úgy nevezett balázsolás. Ilyenkor a katolikus pap gyertyát keresztbe tesz a gyermek álla alá, és imát mondd.

Dunántúlon maskarába öltöztek a gyerekek és házról- házra jártak. Egyik gyereke Balázs püspöknek öltözött, míg a többi gyermek papírcsákót viselt a fején, oldalukon fakart volt kötve. Ezen kívül, nyársat is vittek magukkal.  Ennek a menetnek elsősorban az iskolai toborzás volt a lényege, illetve a falubeliektől kapott elemózsiából az iskolában lakomát csaptak, a megmaradó étel pedig a tanító szegényes kamrájába került, mintegy jövedelem kiegészítésként.  Nyitra megyében az adománygyűjtés közben verset mondtak, majd ezt követte a Balázs-tánc, és ezután egy gyerek egy versike kíséretében előadta, mekkora adományra gondoltak. Más vidékeken a gyerekek az adomány fejében azt kérték, hogy a torokfájás és a torokgyík ne bántsa a gyerekeket.

Mura-vidéken és Baranyában a gazdák a szőlőskertjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a termést, zavarja el onnan a szőlőszemeket csipegető madarakat, nehogy kárt tegyenek a termésben. A délvidéki Topolyán a gazdák néhány gabonaszemet helyeztek zsebükbe és úgy mentek be a templomba. Ott azért imádkoztak, hogy a szemek jó termést hozzanak. Hazatérve a gabonaszemeket az állatok elé szórták, hogy a jószág ne legyen beteg. 

A Balázs-naphoz disznótor is kapcsolódott, ilyenkor került asztalra a Balázs-bor, amit ezen a napon szenteltek meg, de a bor mellett megszentelték a vizet, a kenyeret és a gyümölcsöt is. Az ezen a napon szentelt vizet, az aqua Sancti Blasii-t használták betegség és állatvész idején.

A szőlősgazdák ennek a napnak a hajnalán szőlőjük négy sarkán lemetszettek egy-egy vesszőt és bejárták vele a birtokukat, hogy távol tartsák az év folyamán madarakat a terméstől.

Németországban ezen a napon vizet szenteltek. Állatokat pedig a templom elé hajtották, és szenteltvízzel meghintették őket. Libákat és tyúkokat pedig szenteltvízzel itatták, hogy  a tolvajoktól megvédjék őket.

Balász napjához kapcsolódnak népszokás az időjárás kapcsán. Úgy tartották, ha ezen a napon esik az eső, akkor a nyáron a jégeső , elveri a termést.

1990. Nem sok mindenre emlékszem ebből az évből. 8 éves voltam. Igazából, a rendszerváltásra sem. Előtte lévő időszakra sem. Néha villannak be emlékek az óvodás koromból is. Csak annyira. Hogy a 90-es években voltam gyerek és nagyon jó volt. Bár vissza lehetne hozni e korszakot.

Mindenki biztosan emlékszik még a jóképű Urbánra. Hogyne. Hisz ő volt az Angyalbőrben szívtipró bakája. 13 részen keresztül ismerhettük meg a katonaéletet az 1990-ben. A sorozat akkori célja a sorkatonai élet vidám bemutatása volt. 11 sorkatona keserítette meg, Karádi őrmester életét Vasbogdányban, a pilótákkal karöltve.  Mindig megnézem, bármikor is ismétlik. 8 éves voltam, amikor a televízió adta. Lehet azon kevesek egyikéhez tartoztam sokáig, aki nem Mészáros Zoltánban volt szerelmes, hanem Csergőt játszó Bede- Fazekas- Szabolcsba.  Ha jól tudom, volt a szakaszt játszó színészek között, akik épp sorkatonai szolgálatukat teljesítették a forgatások, vagy épp főiskolai hallgatók voltak.

Ám egy nap pár évvel ezelőtt az egyik közösségi oldalon a film csoportjában megláttam valamit. Valamit, amire még sosem gondoltam.  A történet kapható könyvben.  Akkor úgy döntöttem, meg kell szereznem könyvben, el kell olvasnom. Csak nem megy minden olyan könnyedén. Ugyanis, már könyvformában nem kapható. Szomorúság járta át a szívem. De nem adtam fel, tovább kutatottam, míg az Antikvárium oldalán rá nem bukkantam. Újabb csalódás ért. Ott sem kapható, csupán előjegyezhető. Egyszóval. Vagy lesz, vagy nem.  Így ját előjegyeztem.  El is feledkeztem róla.  Majd egy év múlva kaptam értesítést, hogy megtalálható, megvehető az Antikvárium oldalán. Gyorsan meg is vettem. Pár nap múlva, már a kezemben is foghattam.  Izgatottam-nyitottam ki, és lestem bele a könyvbe. Remegtem, hogy olvasni kezdjem. Olvasóként, és íróként, majd későbbiek folyamán, mint forgatókönyvíróként, láttam a lapokat, és történéseket. Olvasás közben, láttam magam előtt az egész filmet. Mint megállapítottam, valószínű, hogy az eredeti forgatókönyv alapján készült a könyv. Ami igazán meglepett, és nagyon tetszett a könyv olvasása közben az az volt, hogy minden egyes részhez, a filmből egy adott jelent kép formájában megjelenik.  Ami még izgalmasabbá teszi az olvasó számára a kötetet az az, hogy olyan részleteket is megtudunk, ami a filmben nincs benne, vagy olvasható olyan jelenet, ami szintúgy, nincs benne, csak a könyvben.  Vagy olyan jelenetre, ami a könyvben másként van, mint a filmben. Forgatókönyvíróként tudom milyen.  Színesebbé és izgalmassá teszi az olvasó számára az olvasás élvezetét.

Ajánlóm mindazoknak, akik abban az időben voltak sorkatonák, mikor a film készült, mindazoknak, akik velem együtt szeretik a sorozatot és ebben az időszakban velem együtt volt gyerek.

Biztosan nektek is vannak olyan emlékek a gyerekkorotokból, amelyekre szívesen emlékeztek vissza. Bár a napokban olvastam azt, hogy hároméves kor előtti emlékeinkre nem emlékezünk. Érdekes. Mert nekem van egy ilyen fel- felvillanó emlékem abból az időből. El volt törve a lábam.  De ez egy picit felvillanó emlék. Négykézláb mászok a homokban és elhagyom a gipszet. Ennyi az emlék három éves koromból. Persze, néha - néha felvillan egy- egy az óvodai emlékek közül is. Nem sok. 

De két emlékre a gyerekkoromból nagyon is jól emlékszem. Mintha tegnap történtek volna. Mindkettő nyaraláshoz kötődik. Az Budapesten, míg a másik Harkányban történt.  Az egyiknél úgy 6-7 éves lehettem, míg a másik emléknél 12 éves. 

Nézzük a budapesti nyaralási emlékemet. Utóbbi másfél évben Pest a szívemhez nőtt, nagyon szeretek ott lenni. Főleg a 17. kerület, azon belül is Rákoscsaba - Újtelep nőtt a szívemhez. Nagyon szeretek ott lenni, fáj a szívem , ha eljövök és nagyon visszavágyom oda. Ám, a gyerekkori emlék a harmadik kerülethez kapcsolódik. Ott lakott a nagymamám testvére ; Katus néni.  Szinte minden nyáron, éppúgy mint Harkányban nála is nyaraltunk. Mindig megnéztük Pest nevezetességeit. Így egyik alkalommal elmentünk a Planetáriumba. Akkor is, mint felnőttként is, imádom a csillagászatot. Imádom nézni az égboltot, a különböző égi jelenségeket is. Arra nem emlékszem mit néztünk, arra nagyon is, hogy mozgott a fogam. Nem sokáig. Sötét, síri csend az egész teremben. Nem sokáig, mert én felkiáltottam.

-Apa! Nálad van a zseblámpád? ki esett a fogam.

Ilyen izgalmakkal telt a budapesti nyaralás 1988 vagy 89 nyarán. 

Mint azt már egy előző bejegyzésben is írtam, hogy összetalálkoztam a könyvtárunk igazgatójával, Ibolyával az egyik helyi boltban. Várjak, álljak meg egy percre, mert beszélni szeretne velem a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Más, a településen élő művészekkel együtt bemutatásra kerülök. Roppantul örültem a lehetőségnek. Kérdeztem Ibolyát, kell e anyag, fénykp stb. Nem kell, mindent leszedtek rólam a netről. Gratuláltam magamba neki. Kértem, hogy küldje el számomra a bemutatkozás szövegét, bár nem mondta, honnan szedte le, hisz nemcsak a kiadó oldalán van fenn és amióta a kiadó gondozásában megjelent az első könyvem, sok minden történt velem. Többek között már nemcsak könyveket írok, hanem filmforgatókönyveket is. Az első, általam írt filmet idén tavasszal kezdjük el forgatni. Illetve nemcsak a kamera mögött, hanem előtte is állok. Természetesen, nem küldték el átnézésre a bemutatkozásom szövegét. Tegnap reggel került fel a bemutatkozások tartalma a településem Facebook oldalára. Mikor megláttam a bemutatkozásomat, majdnem dobtam egy hátast. Inkább nem részletezem. Csomó dolgot kihúztak belőle. Jobb lett volna, ha elküldik, én pedig átnézem. Viszont, amit fontosnak tartok megemlíteni az az, hogy némi gondolkodás után totóztam ki, hogy ugye tavaly májusban volt egy irodalmi estem, a könyvtárban, sci fi témában. Nagyon vártam, hogy a könyvtár FB oldalára kikerülnek azon képek, amelyeket a könyvtárosok készítettek. Nem került ki, egy darab kép sem. Gondoltam, ok, akkor majd  a három havonta megjelenő Faddi Hírek augusztusi számába. Sajnos, oda sem fértem bele. Így, azt gondolom, hogy ez valamiféle elégtétel a könyvtár oldaláról, hogy csökkentsék  a lelkiismeret furdalásukat,  ha kimaradtam/ kihagytak az újságból, így kerüljek bemutatásra, hogy létezem a faluban. 

Mind azt egy augusztusi bejegyzésemből már tudhatjátok, hogy májusban , itt a településemen tarthattam egy Irodalmi estet az új könyvtárigazgató segítségével. Nagyon vártam e napot, de sajnos tapasztalnom kellett, hogy a településemen működő hirdetőrendszerben, sem a település különböző pontjaira nem lett a plakát kitéve. Alig jöttek el. Utána nagyon vártam, hogy  a könyvtár FB oldalára kikerüljek. Sajnos az sem történt meg. Gondoltam, hogy a Faddi Hírek augusztusi számába bekerülök. Arra sem tartottak méltónak. 

A héten, egyik nap délelőttjén elsétáltam a gyógynövényboltba, ami nem messze van tőlünk. Ott ült a könyvtár igazgatója ; Ibolya. fel is kiáltott , amint meglátott. Jujj de jó hogy lát, álljak meg már két szóra. Mit tehettem volna, ott maradtam. Hétvégén, vagyis holnap lesz a Magyar kultúra Napja. E alkalomból a településen élő művészek közül választottak ki pár személyt, köztük engem is, hogy bemutatásra kerüljenek, ismerjék meg az itt élők  a közösségükben élő művészeket. Meg is lepődtem. Kérdeztem Ibolyát küldjek anyagot? Képet? nem kell, mindent leszedtek rólam a netről és az írói oldalamról. Nofen. Gondoltam magamba. Erre kiadott engedélyt, mert én nem az biztos. Utólagosan is engedélyt kért. Kérdeztem, nyomtatásba jelenik meg? Nem. Felkerül a könyvtár FB oldalára. Mesekönyvemet emelték ki.  Pénteken vagy hétfőn erre sor kerülni. Tegnap erre nem került sor, valószínű, hogy holnap után, azaz hétfőn fog kikerülni a FB oldalra. Kíváncsian várom.