1990. Nem sok mindenre emlékszem ebből az évből. 8 éves voltam. Igazából, a rendszerváltásra sem. Előtte lévő időszakra sem. Néha villannak be emlékek az óvodás koromból is. Csak annyira. Hogy a 90-es években voltam gyerek és nagyon jó volt. Bár vissza lehetne hozni e korszakot.

Mindenki biztosan emlékszik még a jóképű Urbánra. Hogyne. Hisz ő volt az Angyalbőrben szívtipró bakája. 13 részen keresztül ismerhettük meg a katonaéletet az 1990-ben. A sorozat akkori célja a sorkatonai élet vidám bemutatása volt. 11 sorkatona keserítette meg, Karádi őrmester életét Vasbogdányban, a pilótákkal karöltve.  Mindig megnézem, bármikor is ismétlik. 8 éves voltam, amikor a televízió adta. Lehet azon kevesek egyikéhez tartoztam sokáig, aki nem Mészáros Zoltánban volt szerelmes, hanem Csergőt játszó Bede- Fazekas- Szabolcsba.  Ha jól tudom, volt a szakaszt játszó színészek között, akik épp sorkatonai szolgálatukat teljesítették a forgatások, vagy épp főiskolai hallgatók voltak.

Ám egy nap pár évvel ezelőtt az egyik közösségi oldalon a film csoportjában megláttam valamit. Valamit, amire még sosem gondoltam.  A történet kapható könyvben.  Akkor úgy döntöttem, meg kell szereznem könyvben, el kell olvasnom. Csak nem megy minden olyan könnyedén. Ugyanis, már könyvformában nem kapható. Szomorúság járta át a szívem. De nem adtam fel, tovább kutatottam, míg az Antikvárium oldalán rá nem bukkantam. Újabb csalódás ért. Ott sem kapható, csupán előjegyezhető. Egyszóval. Vagy lesz, vagy nem.  Így ját előjegyeztem.  El is feledkeztem róla.  Majd egy év múlva kaptam értesítést, hogy megtalálható, megvehető az Antikvárium oldalán. Gyorsan meg is vettem. Pár nap múlva, már a kezemben is foghattam.  Izgatottam-nyitottam ki, és lestem bele a könyvbe. Remegtem, hogy olvasni kezdjem. Olvasóként, és íróként, majd későbbiek folyamán, mint forgatókönyvíróként, láttam a lapokat, és történéseket. Olvasás közben, láttam magam előtt az egész filmet. Mint megállapítottam, valószínű, hogy az eredeti forgatókönyv alapján készült a könyv. Ami igazán meglepett, és nagyon tetszett a könyv olvasása közben az az volt, hogy minden egyes részhez, a filmből egy adott jelent kép formájában megjelenik.  Ami még izgalmasabbá teszi az olvasó számára a kötetet az az, hogy olyan részleteket is megtudunk, ami a filmben nincs benne, vagy olvasható olyan jelenet, ami szintúgy, nincs benne, csak a könyvben.  Vagy olyan jelenetre, ami a könyvben másként van, mint a filmben. Forgatókönyvíróként tudom milyen.  Színesebbé és izgalmassá teszi az olvasó számára az olvasás élvezetét.

Ajánlóm mindazoknak, akik abban az időben voltak sorkatonák, mikor a film készült, mindazoknak, akik velem együtt szeretik a sorozatot és ebben az időszakban velem együtt volt gyerek.

Biztosan nektek is vannak olyan emlékek a gyerekkorotokból, amelyekre szívesen emlékeztek vissza. Bár a napokban olvastam azt, hogy hároméves kor előtti emlékeinkre nem emlékezünk. Érdekes. Mert nekem van egy ilyen fel- felvillanó emlékem abból az időből. El volt törve a lábam.  De ez egy picit felvillanó emlék. Négykézláb mászok a homokban és elhagyom a gipszet. Ennyi az emlék három éves koromból. Persze, néha - néha felvillan egy- egy az óvodai emlékek közül is. Nem sok. 

De két emlékre a gyerekkoromból nagyon is jól emlékszem. Mintha tegnap történtek volna. Mindkettő nyaraláshoz kötődik. Az Budapesten, míg a másik Harkányban történt.  Az egyiknél úgy 6-7 éves lehettem, míg a másik emléknél 12 éves. 

Nézzük a budapesti nyaralási emlékemet. Utóbbi másfél évben Pest a szívemhez nőtt, nagyon szeretek ott lenni. Főleg a 17. kerület, azon belül is Rákoscsaba - Újtelep nőtt a szívemhez. Nagyon szeretek ott lenni, fáj a szívem , ha eljövök és nagyon visszavágyom oda. Ám, a gyerekkori emlék a harmadik kerülethez kapcsolódik. Ott lakott a nagymamám testvére ; Katus néni.  Szinte minden nyáron, éppúgy mint Harkányban nála is nyaraltunk. Mindig megnéztük Pest nevezetességeit. Így egyik alkalommal elmentünk a Planetáriumba. Akkor is, mint felnőttként is, imádom a csillagászatot. Imádom nézni az égboltot, a különböző égi jelenségeket is. Arra nem emlékszem mit néztünk, arra nagyon is, hogy mozgott a fogam. Nem sokáig. Sötét, síri csend az egész teremben. Nem sokáig, mert én felkiáltottam.

-Apa! Nálad van a zseblámpád? ki esett a fogam.

Ilyen izgalmakkal telt a budapesti nyaralás 1988 vagy 89 nyarán. 

Mint azt már egy előző bejegyzésben is írtam, hogy összetalálkoztam a könyvtárunk igazgatójával, Ibolyával az egyik helyi boltban. Várjak, álljak meg egy percre, mert beszélni szeretne velem a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Más, a településen élő művészekkel együtt bemutatásra kerülök. Roppantul örültem a lehetőségnek. Kérdeztem Ibolyát, kell e anyag, fénykp stb. Nem kell, mindent leszedtek rólam a netről. Gratuláltam magamba neki. Kértem, hogy küldje el számomra a bemutatkozás szövegét, bár nem mondta, honnan szedte le, hisz nemcsak a kiadó oldalán van fenn és amióta a kiadó gondozásában megjelent az első könyvem, sok minden történt velem. Többek között már nemcsak könyveket írok, hanem filmforgatókönyveket is. Az első, általam írt filmet idén tavasszal kezdjük el forgatni. Illetve nemcsak a kamera mögött, hanem előtte is állok. Természetesen, nem küldték el átnézésre a bemutatkozásom szövegét. Tegnap reggel került fel a bemutatkozások tartalma a településem Facebook oldalára. Mikor megláttam a bemutatkozásomat, majdnem dobtam egy hátast. Inkább nem részletezem. Csomó dolgot kihúztak belőle. Jobb lett volna, ha elküldik, én pedig átnézem. Viszont, amit fontosnak tartok megemlíteni az az, hogy némi gondolkodás után totóztam ki, hogy ugye tavaly májusban volt egy irodalmi estem, a könyvtárban, sci fi témában. Nagyon vártam, hogy a könyvtár FB oldalára kikerülnek azon képek, amelyeket a könyvtárosok készítettek. Nem került ki, egy darab kép sem. Gondoltam, ok, akkor majd  a három havonta megjelenő Faddi Hírek augusztusi számába. Sajnos, oda sem fértem bele. Így, azt gondolom, hogy ez valamiféle elégtétel a könyvtár oldaláról, hogy csökkentsék  a lelkiismeret furdalásukat,  ha kimaradtam/ kihagytak az újságból, így kerüljek bemutatásra, hogy létezem a faluban. 

Mind azt egy augusztusi bejegyzésemből már tudhatjátok, hogy májusban , itt a településemen tarthattam egy Irodalmi estet az új könyvtárigazgató segítségével. Nagyon vártam e napot, de sajnos tapasztalnom kellett, hogy a településemen működő hirdetőrendszerben, sem a település különböző pontjaira nem lett a plakát kitéve. Alig jöttek el. Utána nagyon vártam, hogy  a könyvtár FB oldalára kikerüljek. Sajnos az sem történt meg. Gondoltam, hogy a Faddi Hírek augusztusi számába bekerülök. Arra sem tartottak méltónak. 

A héten, egyik nap délelőttjén elsétáltam a gyógynövényboltba, ami nem messze van tőlünk. Ott ült a könyvtár igazgatója ; Ibolya. fel is kiáltott , amint meglátott. Jujj de jó hogy lát, álljak meg már két szóra. Mit tehettem volna, ott maradtam. Hétvégén, vagyis holnap lesz a Magyar kultúra Napja. E alkalomból a településen élő művészek közül választottak ki pár személyt, köztük engem is, hogy bemutatásra kerüljenek, ismerjék meg az itt élők  a közösségükben élő művészeket. Meg is lepődtem. Kérdeztem Ibolyát küldjek anyagot? Képet? nem kell, mindent leszedtek rólam a netről és az írói oldalamról. Nofen. Gondoltam magamba. Erre kiadott engedélyt, mert én nem az biztos. Utólagosan is engedélyt kért. Kérdeztem, nyomtatásba jelenik meg? Nem. Felkerül a könyvtár FB oldalára. Mesekönyvemet emelték ki.  Pénteken vagy hétfőn erre sor kerülni. Tegnap erre nem került sor, valószínű, hogy holnap után, azaz hétfőn fog kikerülni a FB oldalra. Kíváncsian várom.

Hiszel a jóslatokban? Tényleg igazak és valóra válnak, vagy váltak mindazok, amiket ötszáztizenöt éve született jós, látnok, Nostradamus megjósolt? Én nem hiszek bennük. Mindig elgondolkodom azon, hogy e jósok, látnokok, hogy voltak képesek évezredekkel előre meglátni dolgokat? Vagy egyszerűen, az általa írt kis sorokba igyekeznek belemagyarázni az adott kor, évtized történéseit?
Mikor a Szövetség első részét a Vírust írtam, igaz, ami igaz, nagyon nehezemre esett a versek, sorok megírása – amik egyben Hilda jóslatai, rímbe szedett kicsi sorok, úgy megírni -, hogy egyezzenek mindazzal, ami épp akkor történik a világban, Magyarországon. Többször neki kellett álljak elolvasnom Nostradamus vagy épp Baga Vanga (róla szó esik a könyvben) híres valóra vált vagy lehetséges jóslataiknak. Némelyiken jót mosolyogtam, de volt olyan is, amelyiktől a hátamon felállt a szőr. Elárulom; az idős asszony megjósolta saját halálát, hogy hogyan fog meghalni és mikor. Nem találta el.

Nézzük ki is volt Nostradamus.

Michel de Nostredame avagy közismert nevén: Nostradamus, a XVI. század óta valóságos kultusz övezi. 1503.december 14-én született a franciaországi Salon- de Porvence-ben. IX. Károly udvari orvosa volt, ezen belül képzett csillagász, asztrológus, jós- látnok, pestisdoktor. De a máig tartó hírnevét a jóslatai hozták meg számára. Jóslatait a híres próféciák vagy másnéven a Centuriák című könyvben jegyzete le, négy-hat sorba szedett versek. Verseinek megfejtését homály fedi. Úgyis nevezik: „nostradamusi homály”. A viták a versei értelmezésének kiváltó oka többek közt az, hogy maga a szerző nem társít hozzá dátumot. Így vitatott az is, hogy a jós megjósolta a III. világháború kitörését. Azon személyek, akik az erre vonatkozó verseit igyekeztek megfejteni, a háború időpontját ők maguk sem tudták megmondani. Egyes feltételezések szerint ezek a dátumok a következők:1987 1991, 1996, 2000, 2020.

Ugyanúgy vita tárgya az is, éppúgy mint Baga Vanga esetében, megjósolta
szeptember 11-ét, Hitler hatalomra jutását, az 1666-os nagy londoni tűzvészt. Senki ne lepődjön meg; a híres jós a világvégét 7074 tavaszára tette.
De azt is beszélik, hogy a híres könyvét nem ő maga írta, és megkérdőjelezik a jós hitelességét.

De azt is beszélik, hogy a híres könyvét nem ő maga írta, és megkérdőjelezik a jós hitelességét.

Jóslatai 2020.

1 Pusztító földrengések.
2. Gazdasági világválság.
3 Donald Trump hatalomra jutása.
4. Anglia kilépése az EU-ból.
5. Angliának új királya lesz.
6 Tűzvészek Európában és Ausztráliában.
7. Rekordszámú viharok.
8. Tengerszint emelkedés.

Jóslatai 2021

Hát nem épp szívmelengetőek, az egyszer biztos. Az olvasóra bízom, hogy e pár jóslatát elhiszi vagy sem.

1. Kifejlesztenek az orosz biológiai fegyvert, aminek egy zombiapokalipszis lesz a vége. (ilyenkor gondolkodok el azon, hogy egy XVI. században élt ember, hogyan volt képes előre látni ilyen dolgokat, hogyan volt képes utalni a versében a katonai biológiai fegyverre.)
   2. Nagy ínség vár az emberiségre.
   3. Súlyos napkitörés várható.
   4. Aszteroida fog a Földbe becsapódni.
   5. Nagy földrengések lesznek, elsősorban Amerikában.
   6. Európát árvizek sújtják.
   7. Nagy gazdasági összeomlás.
   8. Űrturizmus és a mesterséges intelligencia kora.
   9. Háború a Közel-Keleten.
   10. Ne feledkezzünk meg a III. világháborúról sem. Hol azt írják, hogy 7 hónapig fog tartani, valahol azt írják 27 évig.

Állítása szerint, idei év, cudar egy év lesz számunkra.

1.Újabb háború kitörése várható.

2.Klímakatasztrófa

3.Állítása szerint, Károly lefog mondani a trónról.

4.Ferenc Pápa is leköszön

5.Kína és Amerika között konfliktus.

Itt az év végé, ránk köszönt az újév. Ilyenkor elgondolkodunk, mit tettünk jól vagy esetleg valami hibás döntést hoztunk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Szilveszterkor Fogadalmakat teszünk, hogy az újévben mindent másként csinálunk. Be is tartjuk őket? Az már máskérdés.

Azt tudtátok, hogy az újévi fogadalmakat már az ókori Babilóniában is tettek és a rómaiak folytatták? Babilóniában egy 12 napos fesztivál keretében , az úgy nevezett Akitu-ünnep keretében tettek újévi fogadalmat, ami március közepére esett. A Rómaiak ilyenkor, ajándékokkal kedveskedtek a szeretteiknek és meg-bocsájtottak az ellenségeiknek, hogy tetteikért Janus megjutalmazza őket.

A kereszténység elterjedésével vált önmarcangolássá, hajtotta az embereket a depresszióba. A korai keresztények az újév első napján tartottak meditatív önvizsgálatot. A 18. század derekán a metodista egyház tagjai ezen a napon imádkoztak, zsoltárokat énekeltek és igyekeztek elterjeszteni a hedonista
újévet köszöntő ünneplések alternatíváját. De az ősi újévi fogadalmak szokását a nagy gazdasági világválság idején porolták le Amerikában.

Általában a fogadalmakat tevők 80%-ka nem tartja be a magának tett ígéretét, a maradék 20%-ék igyekszik, de pár hónapon belül feladja. Lényeg; hogy egyszerű fogadalmakkal kezdj, amit meg is tudsz valósítani. Tűz ki egy célt magad elé, és addig küzdj, míg sikerül megvalósítanod. Tudatosíts magadban az elhatározás-odat, bízz magadban, haladj fokozatosan, kerüld a kísértést, és ne csüggedj, ha
valami elsőre nem úgy sikerül, ahogy eltervezted.

Angliában azt mondják; Ha több fogadalmat tettél, elsősorban csak egyre koncentrálj, tervezz előre, próbálj ki valami újat, gondold át a dolgokat, írj listát arról, hogyan fog az életed megváltozni, ha valami teljesül jutalmazd magad, vezess naplót.

Nézzük a fogadalmakat.

Első helyen biztosan az a fogadalom áll: Idén akkor is leadok pár kilót.
Második helyen áll az a fogadalom: Leteszem a cigit.
Harmadik helyen áll: Többet foglalkozom magammal és a szeretteimmel.
Negyedik helyen áll: Akkor is boldog leszek.
Ötödik helyen áll: Spórolni fogok.
Hatodik helyen áll: Megtalálom a szerelmet(minden évben megfogadom, de sosem teljesül)
Hetedik helyen áll: Új hobbiba kezdek.

Nemcsak fogadalmakat tesz ilyenkor az embere, hanem számos babona is kötődik e naphoz. E napon a legények ostorral, kereplővel, kolopmppal próbálták az ártó szellemeket elűzni. Erre ma a duda hivatott arra, hogy elűzze a rosszat. De éppúgy, mint Luca napján, e napon is tilos volt mosni, tekergetni, mert úgy hitték, kirázzuk a gazdagságot, ezért a szemetet is tilos kivinni. Tilos szárnyast
fogyasztani, hisz’hátra felé kapar. Ha halat eszünk, elúszik a szerencsénk. A malac jó választás, hisz’ az orrával túrja elő a szerencsénket. De ha a malac farkát valaki meghúzza, annak a személynek tuti malaca lesz jövőre. Tilos az év első napján vendégeskedni, de ha mégis, az első bekopogtatónak, férfinak kell
lenni, nehogy a szerencse odalegyen. Ez a hagyomány, abban a formában maradt meg, hogy mindig a férfinak kell elsőként boldog újévet kívánnia. Kerülni kell a veszekedést az újév első napján, ha így történik, akkor az egész  évben torzsalkodni fogunk egymással.
De ha már a babonáknál tartunk, azt ételekről se feledkezzünk meg. Év első napján az étkezést, lencsével kell kezdeni, ennek a lencsének megfőve szilveszter éjjelén, pontban éjfélkor már a konyha asztalán kell lennie.

A Karácsonyi kívánság. 2.

Az Üzenet.

A lány továbbra is az ágyán ült, ahogy a fenyőfától eljött, és kérte, legalább karácsony alkalmával e kérést teljesítse. Hogy a fiú keresse őt telefonon. Nem volt az a kutogatos fajta, de nem bírta ki, hogy ne nézzen rá a messengerre.   Kb fél órája már egyszer megtette. Ő fent volt. Most újra megtette. A fiú, továbbra is elérhető volt.  Az ágyra vágta a telefonját dühösen. Sötét gondolatok keringtek a fejében. Nem gondol rá. Az eszében sincs. Biztos egy nővel beszélget. Zokogott. Ránézett a háta mögötti könyvespolcra helyezett órára. 19:30-at mutatott. Megtörölte a szemét, és elindult fürödni.  Zokogott, de szerencséjére a zubogó víz hangja elnyomta a zokogása hangját, így senki sem hallotta lelkének fájdalmát karácsonykor. Lüktető szívvel, gyomorideggel lépett be a szobájába. Megállt az ágyánál és ránézett a telefonjára. Ruháit rádobta a székre. Még egy percig bámulta a telefont, vett egy mély levegőt és felvette az ágyáról a készüléket. Megnyomta oldalt és a képernyő kivilágosult. És ott volt. Ott várta az üzenet a fiútól. Ott volt az ő neve kiírva. Remegett a keze és remegve ült rá az ágyára. Megnyitotta két sóhajtás közepette az üzenetet. Az üzenet nem állt másból, csak egy gyönyörű gift-ből. De ez minden másnál többet ért a lány számára.  Lelájkolta, majd kilépett az üzenetküldőből. Tizedmásodperc múlva újabb üzenet érkezett. „ Milyen a fátok”?  Gyorsan visszalépett és elküldte a fáról a képet. Bebújt az ágyba és kikapcsolta a netet. Minden este így szokott tenni. Próbált olvasni, de mindhiába. Gondolata a fiú körül keringtek és a kapcsolatukról, az emlékekről, amiktől nem tud szabadulni, mert ha rágondolt, boldogság járta át a lelkét.

Másnap délelőtt is alig találta a helyét. Fel- alá mászkált, hol a konyhában volt, hol a szobájában. Épp valamit nézett az interneten, amikor a telefonja megszólalt. Nem tudta eldönteni, hogy e-mail vagy SMS érkezett e, mert mindkettőnek ugyanaz a csengőhangja és nem tudta átállítani. Az ágya felé fordult és rábámult a telefonjára. felállt az íróasztaltól és az ágyához lépett. Megérintette a készüléket. Nem jelzett sem üzenetet, se SMS-t. Biztos csak képzelődött. De a kisördög ott bujkált benne. Megnézte az e-mailt. A szíve nagyot dobbant. Ott volt egy üzenet a fiútól. A jelenetet küldte el számára, amiben a lány szerepelt.  De egyből el is szomorodott.  A fiúra gondolt. Tudta, hogy nem fogja keresni. Nem fogja a nevét kiírni a telefon, hogy a fiútól hívása van. és azt is jól tudta, hogy idén, nem fogja odahívni magához szilveszterre.

Kiment a szobából és ránézett a fenyőfára.

-Köszönöm fenyőfa, hogy valami szinten, de teljesítetted a kérésem. De kérlek, fenyőfácska, karácsony van. Kérlek, teljesítsd még azt a kérésem, hogy hívjon. Hívjon fel. Kérlek. Könyörögve kérlek. Ígérem , jó leszek, türelmes leszek, kivárom, csak még ezt az egy kérésemet teljesítsd.

Zokogva berohant a szobájába.

Mit is szeretne egy író? Sok mindent. De a legjobban azt, hogy az általa írt és nyomtatásban megjelent könyveit viszontlássa egy könyvesbolt polcain. 

Három nyomtatott könyv megjelenés után, nekem is ez volt az álmom. Tudtam, hogy  a Szövetség és mesekönyvem kint van a Libri boltjainak a pocain, honlapjukon nyomon is követtem, melyik boltjukban még hány darab kapható. Egy valami fájt nagyon. Azaz, hogy sosem jutok el egy Libri boltba, mert nálunk, Tolna megyében nincs boltjuk. legközelebbi Pécsett van. Néha -néha egy-egy ismerősöm, akik esetleg jártak valamelyik botban, esetleg szerzőtársam , akik saját könyvüket keresvén ráakadtak az enyémre, képet készítettek róla, és el is küldték számomra. Számomra csak álom maradt az, hogy én egyszer egy boltban megnézhetem a könyvem. Addig nem igazán akartam hinni, míg meg nem látom őket.  E pillanatig idén márciusáig kellett várnom. 

Tamással valami miatt, már nem emlékszem pontosan miért, de át kellett mennünk a X. kerületbe. Ha már ott voltunk, az ő ötlete által átmentünk az Árkádba körülnézni. Két Libri bolt volt. Az elsőben megkérdeztük az eladót, hogy E.M.Miller e könyveit keressük. Utána nézett, de az ő boltjukban nem volt. De a másikban igen. Így hát átmentünk oda. Tamás jobban be volt zsongva , mint én, az író, akinek a könyveit keressük. Sehol sem találtuk Bandi farkas történeteit. Megkérdezte az elaót. megmutatta nekünk. Teljesen be volt tolva. meglátni sem lehetett. Jobbra balra fényképeztem. Végre készült egy olyan kép, amelyben a kezembe foghatom a könyvemet egy Libri boltban. Három darab volt belőle bolti készleten. Szépen előrébb toltam, hogy jobban látszódjon. De hol a második része? Bár azt, a honlapjukon nme jelezték, hogy bolti készleten lett volna. Sajnos nem volt. Csak az első rész. De eszünkbe jutott a Szövetség is. Arra is nehezen találtunk rá, eladói segítséggel. A bejárathoz közeli polcon volt. természetesen legalul. Így is készült kép arról, a sci-fi könyvemet egy Libri boltban fogom a kezemben. A Szövetségből 5 volt található bolti készleten. 

Egyre közeledett a szeretet ünnepe, karácsony.  A lány szívét nagy  bánat járta át. Nem találta a helyét. Gondolatban mindig egy helyen járt. Legyen az nappal vagy éjszaka. Akkor sírt, amikor senki sem látta. A bánat, ami a lelkét gyötri közel egy hónapja, mardossa, teljesen felemészti az egész testét.  Mindig nem találta a megfelelő magyarázatot arra, mi történt közte, és a párja között.   A fiú már egy hónapja furán viselkedik vele szemben, alig keresi.  Ha pedig ír vagy hívja, nagyon fura vele szemben.  Könnyes szemmel a szobája ablakához állt és kibámult rajta és a szakadó hóesést nézve. Percek múlásával édesapja jelent meg az udvaron, egy fenyőfát cipelt a kamra felé. A lány szívét újabb fájdalom járta át, és keserű sírásba kezdett.   Eszébe jutott egy 1 évvel ezelőtti emlék.   Egy emlék, amit örökre a szívébe zárt, mint ahogy az összes többit, amit a fiú adott számára oly sokáig, amire ő emlékszik, a fiú viszont nem.  De nemcsak a fiú által okozott fájdalom járta át a testét, hanem egy hirtelen, a semmiből előbukkanó régi barát, akiről sosem hallott, keserítette meg a mindenapjait a lánynak. E barát, legutoljára, igen ocsmányul viselkedett vele szembe, így még sosem bántak vele, nem alázták meg. Pár napja kapta a baráttól e üzenetet. Előtte nap váltak el a fiútól, aki üzenetben megdicsérte és mosolyt is küldött az üzenet mellé. A barát üzenete óta, a fiú, egyáltalán nem jelentkezik. Eltűnt. És hiába várja, hogy a telefon, kiírja a nevét. Mert jól tudja, hogy a párja nevét, már sosem fogja a telefonkijelzőjén olvasni.  

Semmi karácsonyi hangulata sem volt. Nem érdekelte az advent sem, és maga a közelgő ünnep sem. Pedig minden évben alig várta, hogy beköszönjön ez az időszak.  Szobájába sem tette ki a szokásos dekorációkat.  Csak ült a szobájában, az ágyán összekuporogva, zokogva, az agya kattogott. Hiába igyekeztek a barátai is nyugtatni, minden rendben lesz, rájön, ki az a személy az életében, akire számíthat, ott áll mellette, támogatja. Hisz, már nem először hallja barátaitól, miszerint a fiú, többször is elmondta, hogy ő igenis fontos az életében. Hát ő nem így gondolja, nem így látja a dolgokat. Dicséri minden tekintetben. Valahogy ezt, most nem akarta elhinni. Barátai azt is mondták, higgye el, keresni fogja őt. Bízzon benne. Nem tudott. Csak a telefon kijelzőjét leste, és várt. Várta, hogy a nevét kiírja. De a telefon nem akart megszólalni.  

Szenteste napján már állt a fenyőfa az előszobában. Arra várva, hogy pompázzon és boldogságot hozzon mindenki számára. A lány ott állt előtte, kezében fogva a díszeket. A fenyőfát nézte, miközben potyogtak a könnyei. Nem volt mellette senki, nem hallották szavait, amit a fenyőfához intézett.

-Fenyőfa! Tavaly, nagy boldogságot hoztál számomra. Igaz, már októberben megtörtént, de te vagy rá a tanú, hogy én voltam a világon a legboldogabb. Adtál számomra valakit, akit a mai napig tiszta szívből szeretek, a legfontosabb számomra, és belehalnék, ha végleg elveszíteném őt. Olyan boldog voltam egészen a múlt hónapig. De most úgy érzem, el fogom őt veszíteni… így hát egy nagyon nagy kéréssel fordulnék hozzád. Ha nem lenne gond, inkább kettővel.  Az első az lenne, hogy vezesd őt vissza hozzám, sugalld számára, hogy fontos ő is a számomra, mi egymásért vagyunk. Nem véletlenül sodorta a sor az utamba, hisz egy célunk van, minket egymásnak teremtettek. Én vagyok az, akire számíthat és bízhat. Emlékezzen a vidóchat beszélgetésinkre, igenis minden úgy történt, ahogy én mondtam neki a legutóbbi találkozásunkkor. És kérlek szépen fenyőfácska, és azt is mondd el neki, hogy hívjon fel. Vagy írjon. Nekem az is elég lenne. Ha nem lenne gond, lenne még egy harmadik is. Emlékeztesd ara, hogy nézzen a lelke mélyére, és emlékezzen arra, kik valójában az igaz barátai. Mást nem kérek. Csak ezeket.

A lány visszatette a tartóba a fenyőfadíszeket, és zokogva berohant a szobájába. Törökülésbe téve a lábait, magához szorítva a fiú pulóverét. Várt.

Kérlek karácsony, kérlek fenyőfa, teljesítsd a kívánságomat. Mást, tényleg nem kérek.